Expecto-patronum-becca.blogspot.com

ai bejegyzésemben az oldal további sorsáról szeretnék írni, mivel nem tudok sem filmet, sem zenét hallgatni hála a drágalátos nővérkémnek! – sóhajtás – Kicsit unom már a hülyeségeit, de inkább nem részletezném, mert akkor napestig itt ülhetnék a gép előtt és sajna nincs rá időm. Eddig próbáltam minden nap jönni bloggal, csakhogy annak, hogy leírjam a mindennapjaimat nem látom sok értelmét és egyébként meg nem túl sok kedvem van az ilyenfajta blog vezetéséhez. Akkor fogok jönni, amikor tényleg van miről írnom, mint például: rohadt szar kedvem van, van valami zűr a családban vagy a suliban, vagy kezdek beleőrülni a tanulásba illetve azon ritka napokon, amikor jó kedvem van valami miatt. Vagy, ha olvastam valami érdekes könyvet, hallottam egy tök jó számot, láttam valami filmet, stb… Továbbá a tavaszi szünetben gondolom, majd napjában többször is jövök, de ez nagyban függ a nővéremtől! És még szeretném azt is tisztázni veletek, hogy miért írok blogot és hogy egyáltalán miért írogatok. Lassan már két éve annak, hogy megvettem az első G-portálomat azaz ezt az oldalt, de az első pár hónapban még csak sima személyes témájú, bemutatkozós, cikkes portál volt. Aztán valahogy átcsapott a dolog a blogolásba úgy nagyjából másfél évvel ezelőtt és azóta – kisebb szünetekkel – írok rendszeresen. Az eltelt hónapok, évek alatt az írás a szerves részemmé vált és nem is tudom, hogy mi mást csinálnék az interneten! De komolyan! Nem lehet mindig csak pletykás-sztáros oldalakat kukkolni, mert azokat egy rövid idő után rohadtul meg lehet unni, legalábbis szerintem. Az MSN-ről és a társairól meg csak annyit, hogy írásban sokkal könnyebb hazudni, mint szóban és sokan beleesnek ebbe a hibába. Arról nem is beszélve, hogy sokkal fiktívebbek azok a dolgok, amiket leírunk azoknál, amelyeket szóban mondunk el! Szóval annyi a lényeg, hogy miközben soha nem terveztem az olvasás, az írás és maga az irodalom beleivódott a mindennapjaimba és őszintén szólva halálra unnám magamat, ha ezek nem lennének!

A Cinderella Story

lég sablonos film, viszont jól szórakoztam rajta. Először furcsa volt nézni, hogy miként ültetik az eredeti mesét „valóságos” körülmények közé. Régebben sok Hilary Duff –os filmet néztem, de mostanában már nem tudom értékelni a semmit mondó, csak szórakoztató filmeket. Most nem fogom elemezni a filmet, mert nincs időm rá. Viszont ha legközelebb ilyen témában írok, akkor majd tovább elemezgetem! =)

És most folytatnám a vélemény-nyilvánításomat, mivel elmaradt az osztályf. –im, így nem kell olyan hamar bemennem a suliba. Van még egy másik ok is, amiért nem rajongok már a mindig happy enddel záró történetekért: Minden egyes alkalommal az jut róla eszembe, hogy nekem bezzeg mim nincs, amije van a központba állított karakternek:

-      nincs egy olyan jó barátom sem, akinek bármit elmondhatok

-      nem vagyok 50kg vaságyastól

Ezek miatt utálja és nem veszi észre sok lány, hogy milyen pozitív értékei vannak. Ahogy teltek az évek egyre jobban kifejlődött a személyiségem és rájöttem arra, hogy ami belül, a szívünkben és a lelkünkben van, az határozza meg, hogy kik vagyunk és nem az, hogy milyen ruhákat hordunk, kikkel barátkozunk és a többi… Szeretném, ha erre minél többen rájönnének, mivel azóta, hogy így gondolkodom szebbnek és magabiztosabbnak érzem magamat. Persze nem bújtam ki a bőrömből, de azért így könnyebb rájönni, hogy ki is vagy valójában és elfogadni magadat úgy ahogyan vagy! Ha neked is ilyen problémáid vannak, akkor próbáld meg a jó tulajdonságaidat értékelni és ne a rosszakat utálni!  

Sziasztok! A következő két hétben széttanulhatom majd az agyamat, de ma még nem vagyok hajlandó fogalakozni ezekkel a dolgokkal! Kiolvastam Az örökség trilógia ( Eragon ) harmadik könyvét is, úgyhogy pillanatnyilag megint kifogytam az olvasmányokból. De már vannak ötleteim, hogy miket kellene olvasni. Kissé elszomorít a tudat, hogy milyen nehéz napok várnak rám és ezt még csak fokozza az, hogy mostanában lefekvés előtt folyton azon töprengek, hogy mi lesz Eragon történetének vége? Az első könyvben Angela a füvesasszony sárkánykarmokból jóslatot mond neki, miszerint végtelen vagy nagyon hosszú élet vár rá; az a sorsa, hogy örökre elhagyja Alagesiát; valaki, aki fontos neki meg fog halni; „ Egy szerelem van a jövődben, méghozzá rendkívüli, mint azt a holdsarló mutatja – mert a hold mágikus jelkép – méghozzá olyan erős, amely túlél birodalmakat. Azt nem tudom megmondani, hogy boldogan végződik-e, de a szerelmed nemes elődök sarja: hatalmas, bölcs és páratlanul szép. „ „Továbbá kevés üres zsebű, durva úti gúnyában járó fiatalember számíthat rá, hogy elnyeri egy nemes hölgy szerelmét. Ki vagy te? „ ; és hogy a családjából valaki el fogja árulni. És még ugye ott van Solembum két tanácsa: ha fegyverre lesz szüksége akkor nézzen be a Menoa fa gyökerei közé és hogy ha minden veszni látszok menjen el Kuthian sziklájához és mondja meg a nevét, hogy megnyíljon a Lelkek sírboltja. Eddig már egy nagy csomó minden megtörtént Eragonnal és Saphirával, de még ugye lesz a negyedik könyv, amit még angolul sem jelentetett meg C. Paolini, de remélem, hogy minél hamarabb végez vele, mert az angol után a magyar fordításra lehet, hogy még fél évet kell várni vagy még többet és addigra én megőrülök! Nah szóval most pontosan kifejtem a véleményemet Árnyékölő Eragon wyrdjéről.

Szerintem elég egyértelmű, hogy le fogja győzni valahogyan Galbatorixot, hiszen ezt igazolja Angela jóslata is, miszerint örök vagy nagyon hosszú élet vár rá. Tehát egyhamar nem fog meghalni. És abban is biztos vagyok, hogy tényleg nem lehet majd boldog Alagesia földjén, mert ezzel az átokkal eddig már kétszer is megátkozták: egyszer egy ra’zac és egyszer egy Feinsteri katona is. Egyértelműnek tűnik tehát, hogy valahol máshol fog élni és hát gondolom Saphirával együtt…  Egy fontos ember halálára már az első kötetben fény derül: Brom, Eragon tanítója és mint a Brisingrből kiderült a Sárkánylovas apja, és ugye ő maga is Lovas volt. Az árulás a családjából nem Roranra, az unokabátyjára utalt, hanem Murtaghra aki a féltestvére és ő is Lovassá válik az Elsőszülött-ben. A szerelem pedig elég bonyolult téma, bár nekem meggyőződésem, hogy össze fog jönni Aryaval. Aki a tündék hercegnője, tehát nemesi sarj, továbbá Eragon szerelmes belé. Ugyan akárhányszor próbál udvarolni a tündének, Arya mindig visszautasítja, de akkor meg ha ennyire egyértelmű lenne a helyzet, akkor minek írt volna bele a szerző egy olyan csavart, hogy nem tudni, hogy jól végződik-e a dolog. Szinte 100%-ig biztos vagyok benne, hogy együtt lesznek majd Az örökség végére, mert van egy csomó kisebb utalás a Brisingr-ben erre és a logikám szerint és a szívem szerint is így kell lennie. Szinte mindenki meg van győződve róla, hogy nem így lesz, de majd meglátjuk! Illetve még azt el tudom képzelni, hogy Arya meghal az uralkodó elleni harcban vagy feláldozza az életét Eragonért vagy a békéért vagy valami ilyesmi….

Heló! Régen írtam már, de nem fogom minden egyes bejegyzésemet így kezdeni, ez az utolsó alkalom! Nincs túl sok szabadidőm és szerencsére már szinte teljesen el tudtam szakadni a gépezéstől. Nem mintha valaha is gép-függő lettem volna, csak voltak olyan idők amikor nem tudtam volna elképzelni az életemet a net nélkül. Mostmár el tudom, sőt így is élem a mindennapjaimat már jó pár hónapja. Nem fogom abbahagyni a blogolást, mert még mindig szükségem van néhanapján arra, hogy kiírhassam magamból a gondolataimat, mert ezzel sokat könnyíthetek a szívemen. Viszont nem ez az első dolog amit csinálok, miután végzek a tanulással! Sokkal jobban szeretk olvasni, filmeket nézni és írogatni a történeteimet. Bár nem vagyok egy Rowling vagy Austin, de azért nekem igenis tetszenek az írásaim. A továbbiakban csak annak látom a lehetőségét, hogy a gondolataimat és érzéseimet osszam meg veletek és nem a mindennapjai részleteit! Csak ennyit szerettem volna! Viszlát legközelebb! =)

Te jó ég! Hogy repül az idő... Nem rég még annak örültem, hogy elkezdődött a március és most meg már majdnem a felénél járunk. Elég durva, de egyáltalán nem zavar, hogy ilyen jó kis tempóban telnek a hetek. Tegnap, mint utóbb kiderült, tök értelmetlen volt kiírnom, hogy aznap még jönni fogok, mert nem jöttem. Egész délelőtt olvastam az Eragont, mert vannak olyan részek, amiket már elfelejtettem. Utána meg megnéztem a Forma-1 -es időmérőt, ami elég jó volt, de úgy igazából mindig is a futamokat szerettem! Vettel ( Red Bull ) lett az első, a második Massa ( Ferrari ) és a harmadik meg Alonso ( Ferrari ). Tavaly egyértelműen Ferrari drukker voltam és a csapatok közül még mindig ezt szeretem a legjobban, de kedvenc pilótám speciel több is van: szeretem Massát, Vettelt és egy hangyányit Hamiltont is, de tényleg csak egy kicsit! ;) Egyébként Massa volt az első kedvencem és neki szerintem amíg bennt lesz a Forma-1 -ben mindig drukkolni fogok! Idén ugye visszatért M. Schumacher, de én nem szeretem! Pont három éve " amikor visszavonult" kezdtem el nézni és megszeretni a versenyeket és már akkor sem volt túl szimpi. Állandóan csak ő nyert... Nekem az a véleményem, hogy ez az ember addig nem nyugszik, amíg a falhoz nem csapja magát, mint Senna! Jó oké, hogy a pályákat azóta modernizálták, de még ezerféleképpen meg lehet halni egy Forma-1-es kocsiban. Természetesen nem arra célzok, hogy Schumi öngyilkos akarna lenni, de látszik rajta, hogy az F1 nélkül nem tud élni... Szóval az időmérő után megint csak olvastam, utána megnéztem a Robin Hoodos sorozatomat. Azután meg elvoltam apámmal és igazából azt sem tudom, hogy mit csináltunk... Néztünk valamilyen gagyi amcsi vígjátékot meg utána este kabarékat néztünk a poén tévén. Ezek utgán szerettem volna jönni, de már rohadt álmos voltam, úgyhogy inkább lefeküdtem. Tegnapra terveztem, hogy majd tanulok, de term. nem lett belőle semmi, viszont ma illetve most mindjárt elkezdek tanulni, mert holnap elég lesz, ha csak matekozok anyummal! =) Nézzétek ti is a Forma-1- et az RTL klubon! Vagy aludjatok rajta, mint ahogyan a szüleim is teszik, meg szerintem még rengetegen! =)

A mai idézet helyett egy poént hoztam, amit tegnap láttam a tévében:

Mi jobb a smacizásnál?

A smedvézés. 

Heló! Az elmúlt napokat tekinthetjük igazolt hiányzásnak is, mivel ledöntött a lábamról az a betegség, amit apám hozott haza. Erről majd bővebben később írok, mert hogy még mindig nem tudok túl sokáig megmaradni fekvés nélkül! Gyorsan még befejezem az új dizájnt, ami az első Eclipse előzetes tiszteletére készült. A nagy része nem saját gyártmány, de ezt már megszokhattátok... A klippeket levettem jobb oldalról és megpróbálom berakni őket egy lejátszóba, csak nem tudom, hogy jó lesz-e a mixpod...

U.i.: később, a nap folyamán még majd jövök! 

 Bármennyire is szeretném ha nem így lenne, mégis nem tagadhatom hogy baromi rosszul esik, hogy senkit nem érdekel a blogom. Nekem tetszik az írásom amikor visszaolvasom, de lehet, hogy csak elfogult vagyok magammal szenben és ezért. Viszont amikor néhanapján ráérek olvasgatni más blogokat, akkor feláll a szőr a hátamon és csak egy kérdés tolong a fejemben: Mi a fenével éri el ez a lány vagy fiú, hogy ennyien olvassák a gondolatait, pedig van amikor csak egy bekezdést ír, kimondhatatlanul rossz megfogalmazásban? A válaszok, gondolom így szólnának pl.: jó sok grafikás cucc van az oldalán amiket el lehet csórni ( ezt elég szánalmasnak tartom ) vagy jó a személyisége és kedves a szerki ( ami szerintem tényleg jó ok ) vagy sokat hírdeti és így többen találnak rá. Sok ötletem van még, de azt hiszem ennyi egyenlőre elég. 

Most pedig rátérek a mai napomra. A szokásos dupla németem a szokásos pinceteremben jó volt, de a második óra végén már unatkoztam, mert sokkal gyorsabban kész lettem a feladattal, mint a többiek. A kémia borzalmas volt! Nagyon úgy érzem, hogy megharagudott rám a tanárnő a csütöröki dogám miatt, ami szánalmasra sikeredett. Egyszer fel is szólított úgy órán, hogy szerintem azon akart kapni, hogy nem figyelek, de nem jött be neki, mert tudtam válaszolni a kérdésre, mert figyeltem órán. Megjegyzem, hogy a kémia órákon szoktam a legjobban koncentrálni... Törin mentünk tovább az anyaggal és feleltünk is. Nem izgultam, hogy esetleg én felelek, mert csak ötöseim vannak és általában az olyanokat szokta kihívni, akiknek javítaniuk kell. Az új fiú felelt és elég poénos volt, egy csomót nevettünk! Fizikán bambultam, avagy lementem alfába - ahogya az angol tanár mondaná. Matekból meg megírtuk a dogát és mint utólag kiderült sikerült elcsesznem az egyik legegyszerűbb feladatot. De azért egész jó lett, csak volt egy olyan elméleti kérdés, hogy: Mondja ki a húrnégyszögek tételét! Mi a jó Isten ez a kérdés? Nem is vettünk semmi ilyesmit, de még a tankönyvben sincs benne. Gondolkodtam rajta, hogy mi a jó élet lehet ez, aztán odaírtam az érintőnégyszögek tételét, hátha annak a másik neve vagy mit tudom én... Jövök kifele a suliból és mennék minél messzebb tőle, erre a pizzériásnál volt egy gyagyás kutya, ami minden járókelőt megugatott. És persze kit szúrt ki magának? Természetesen engem. Nagyba próbálok nem fosni tőle ( rohadtul félek még a legkisebb kutyáktól is ) és erre így jön felém, vicsorog és ugat... Majdnem elájultam! De tényleg azt hittem, hogy bokán harap vagy valami... Aztán összeszedtem magamat és erőteljes hangon rászóltam, hogy : Menj innen!  és minél gyorsabban elhúztam onnan. Még a trolimegállóban is majd kiugrott a szivem!

És most jöjjön a szerdára vonatkozó rész: Nem vagyok biztos benne, hogy holnap tudok jönni, úgyhogy - gondoltam - fair lenne, ha előre megmondanám, hogy nem leszek. De majd meglátjuk!

A számomra legszívszorítóbb idézet az Eclipse-ből:

" Ha ,megmarad ez a csönd a fejemben, soha nem megyek vissza. Nem én lennék az első, aki ezt az életformát választja a másik helyett. Talán, ha elég messzire szaladok, soha többé nem kell hallanom őket...

Egyre gyorsabban és gyorsabban rohantam, és Jacob Blacket otthagytam messze magam mögött. 

                                                                                    VÉGE "

Heló! Ma is csak egy rövidke bejegyzéssel jövök, mert nem sok időm van a géphez. Írtóra olvasós kedvem van, viszont fáradt is vagyok, úgyhogy valószínűleg nem leszek fennt sokáig. A rajz és a német voltak a mai napom fénypontjai, a többi órán szétuntam az agyamat... Kaptam három ötöst rajzból a görög oszloprendjeimre. Nagyjából ennyi a helyzet! =) Egyébként elhatároztam, hogy felrakom majd valamikor a közeljövőben az írásomat az oldalra és több funkcióssá teszem, mert mint gondolom észrevettétek mostanában elég rövidek a blogjaim... De azért továbbra is a blog lesz az oldal első számú témája! 

Huh de álmos vagyok... =) 

Katt a bővebbenre a filmért! 

Sziasztok! Ma már jobban érzem magamat, mint tegnap, úgyhogy mondhatni letelt az öt percem. Viszont ma hoztam egy döntést, ami már megint egy ideje érlelődött bennem. Tavaly nyáron lefogytam 7 kg-ot, amit már szinte telejesen visszahíztam a suli alatt. Hogy miért? Mert alig van időm mozogni és mert nem tudok úgy tanulni, hogy kopog a szemem. Arra jutottam, hogy ahhoz, hogy megint 69kg legyek kompromisszumokat kell kötnöm magammal. Halálosan utálok tornázni, viszont szeretek úszni, futni, táncolni és sétálni. És nagyon szeretem a finom kajákat és édességeket. Ebből elég nehezen és sok lemondással összeállítottam magamnak egy új napirendet. Hétköznaponként a suliból gyalog megyek haza, tanulás után pedig vagy elmegyek futni vagy nem vacsizok semmit. Amikor csak tudom, megkérdezem apumat, hogy nem mehetnénk-e le az uszodába. Vasárnap meg elmegyek futni vagy kocogni. A kajálásra meg azt találtam ki, hogy napi háromszor eszek, de csak a negyedét annak, amit eddig és nem eszek semmilyen kenyeret, tésztát, krumplit, zsíros húsokat és semmilyen édességet. Anyám biztos, hogy bele fog szólni a dologba és minden egyes ötletemet ki fogja elemezni, hogy miért nem fogom tudni betartani és hogy a futástól meg csak mégjobban meg fog nőni a combom. Erre pedig az lesz a válaszom, hogy nem sprintelni megyek a városi ligetbe, hanem hosszú távon és közepes tempóban futni vagy kocogni. Nem tudom, hogy mennyi időbe fog beletelni hogy leadjak 8kilót, de remélem, hogy le fog menni a tavaszi szünetig. És most jöjjön a legfőbb kérdés és válasz: Miért csinálod ezt? Mert nem érzem jól magamat a bőrömben és szerintem kövér vagyok és mert így rondának látom magamat. És tudom, hogyha lefogyok akkor szebbenk fogom érezni magamat és így magabiztosabb leszek.

Ki vagyok akadva! Borzalmas napom volt és legalább kétszer a sírás szélén álltam! Bárcsak végre vége lenne már ennek a kiabszott napnak! Elnézést kérek mindenkitől, hogy ma kifejezetten káromkodós bejegyzést fogok elküldeni, de most kész vagyok! Annyira nyűgös vagyok, a gondjaim, az érzéseim és a kötelezettségeim miatt olyan zűrzavar van a fejemben... Már nem is emlékszem rá, hogy mikor voltam egyáltalán dühös valakire és ma meg kétszer is alig bírtam visszafogni magamat anyámmal. Jogos dühöt és némi értetlenséget érzek pillanatnyilag anyám iránt. Ezért is emlegetem őt úgy, mint "anyám". Nem túl szép szóhasználat, de ez most kibaszottul nem érdekel. Most pedig következzék a feszültség levezetés: néha annyira tudom utálni magamat a csupa jó tulajdonságaim miatt, mint például:

 - állandó kötelezettségtudat

- lelkiismeret fordulás

- nem tudok valakire csak max. 2 percig igazán dühös lenni

- a haragot csak néhanapján ismerem

- nuku hiszti

- düht szinte soha nem érzek

- felelősségteljes gondolkodás

-  borzalmasan nagy türelem

- mindig mindenkinek megbocsátás stb... és még felsorolhatnám az összes tulajdonságomat, ami miatt a szüleim annyira, de annyira büszkék rám és szeretnek engem. A legtöbbször egyáltalán nem zavar, hogy milyen vagyok, DE MA LÁZADNI AKAROK! Olyan lázadós hangulatom van, mint még soha és ma csak erre az egyetlen egy napra lázadónak érzem magamat. Persze nem bunkónak, csak símán tinédzsernek. 

“Maradj a jelenben. Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat, a jövő pedig soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed vagy reméled. Fájdalmad, félelmed és dühöd, sajnálkozásod és bűntudatod, irigységed és terveid és sóvárgásaid csak a múltban vagy a jövőben élnek.”
(Dan Millman – A békés harcos útja)
 

Katt a bővebben nyílra a filmért! =) 

 Hát megint itt vagyok! Ma egszen tűrhető napom volt, de azért lehetett volna jobb is. Első óra előtt tök jól elvoltunk a barátaimmal, de utána elég lapos volt a hangulat... Matekon a tanárnak megint ordítós kedve vettolt, amikor nagyon értetlenül nétünk rá. A németet és csodával határos módon az angolt élveztem, viszont az énektanárnő dilirohamot kapott az óra elején, de utána lenyugodott. Irodalmon nem történt semmi különös: feleltünk, meg vettük tovább az anyagot. Az infó is elég tűrhető volt. Suli után beugrottam a városi könyvtárba és kivettem egy állatoskönyvet, amiben csak az emlősökről van szó. És hogy minek? Mert már régóta szerettem volna folytatni a cikkírást és volt egy állatos oldalam is és most megint kedvet kaptam egy ilyen oldal szerkesztéséhez. Majd akkor bemutatom nektek is, ha tényleg néz ki valahogy, d egyenlőre még elég kezdetlegsen áll a dolog. Tudom, hogy a mai bejegyzésem elég unalmasra sikerült, de elfáradtam és most valahogy nem megy annyira az írás. Talán holnap már frissebb leszek... Drukkoljatok nekem a holnapi kémia dolgozatomra! A Twitterembe még írni fogok ma, úgyhogy olvassátok, ha tudtok németül! Heló!

 Készen van az új dizájn és őszintén szólva először nem ilyet akartam, csak aztán tegnap sikerült ezt a fejlécet összedobom és most akkor ehhez igazítottam az oldalt. A jobb oldalon lévő YouTube videók a kedvenc számaimat tartalmazzák és nem azért kerültek ki oda, mert a legfrissebbek, ugyanis engem kurvára de nem érdekel, hogy egy szám milyen régi, ha tetszik. Ezeket szerintem soha nem fogom megunni. Például a Bad Day-t legalább már egy éve rendszeresen szoktam hallgatni vagy  Rihannától a Take a bow a legkedvesebb dalom. Ma borzalmas napom volt a suliban: elszúrtam a törit és kémiából a szívbajt hozta ránk a tanár, amikor osztotta kifele a lapokat óra elején, de szerencsére most önkéntesen lehett beadni a dogákat, úgyhogy én jó gyorsan be is raktam a táskámba az enyémet... De végülis semmi nem oldódott meg ezzel, mert csütörtökön sajnos már mindenkinek beszedi és szinte bizos vagyok benne, hogy nem fogom jobban tudni csütörtökön sem... "Szóval elég jól állok kémiából". De ez most mindegy, legalábbis a mai délutánra. A német, a matek és a fizika mind jó volt, de megint nagyon kivagyok, csak most nem szellemileg hanem fizikailag érzem úgy magamat, mint egy kifacsart narancs! Most megyek és felavatom apumék új LCDtévéjét és megnézek rajta egy DVDt! =)

" Kihúztam magam és elindultam, hogy szembenézzek a sorsommal - miközben a végzetem rendíthetetlenül jött mellettem."

S.Meyer - New Moon

"A hatalmas, rozsdavörös farkas mintha megérezte volna, hogy nézem, rám pillantott ismerős, fekete szemével.

Próbáltam felfoni, amit már sejtettem. Éreztem, hogy arcomra kiül az álmélkodás és a megbűvölt kíváncsiság.  

A farkas kitátotta száját, ajkt fölvonta a fogsoráról. Ijesztő látvány lett volna, ha a nyelvét nem lógatja oldalra széles farkasvigyorban.

Felkuncogtam.

Jacob vigyora szélesebb lett, kivillant az összes pengeéles foga. Kilépett a sorból, mit sem törődve vele, hogy az egész falka őt bámulja. Elügetett Edward és Alice mellett, és egészet közel jött hozzám. Kétlépésniyre tőlem megtorpant, és a tekintete Edwardra villant.

Edward olyan mozdulatlanul állt, akár egy szobor, még mindig az én reakciómat leste.

Jacob lekushadt a mellső lábára, a fejét lehajtotta, hogy egyvonalban legyen az enyémmel, és ugyanolyan figyelmesen tanulmányozta az arcomat, mint Edward.

- Jacob? -leheltem.

Válaszként halkan morgott - mintha kuncogna.

Kinyújtottam a kezemet, az ujjaim reszkettek egy kicsit, ahogy megérintettem a fején a vörösesbarna szőrzetet.

A fekete szempár lecsukódott, és Jacob a tenyerembe hajtotta hatalmas fejét. Torkából ütemes mormogás tört fel.

A szőre egyszerre volt lágy és érdes tapintású, és melegítette a kezemet. Kíváncsian beletúrtam, és megsimogattam a nyakát, ott, ahol a színe teltebb és sötétebb lett. Csak akkor vettem észre, milyen közel hajoltam hozzá, amikor Jacob egyszer csak végignyalta a képemet az államtól a hajam tövéig.

- Aú! Fúj, Jake! - Hátraszökkentem, és pofonra lendítettem a kezemet, pontosan úgy, mintha emberi alakját viselte volna. Félrekapta a fejét, ugató hangon köhécselt -kétségtelenül jót nevetett.

Megtöröltem az arcomat a blúzom ujjával, de én sem tudtam megállni nevetés nélkül.

Csak ekkor esett le, hogy mindenki minket néz, Cullenék csakúgy, mint a vérfarkasok - Cullenék zavart és kissé undorodó arccal. Azt nehéz lett volna megmondani, mit gondolnak a farkasok. De volt egy olyan érzésem, hogy Sam nem kifejezetten örül annak,amit lát."

S. Meyer - Eclipse