Nem akarok sírni, erős akarok maradni, de folyton jön valami, amitől elmegy a kedvem az élettől. Nővérem már két éve alig volt itthon, csak délutánonként járt haza néhány órára, meg ilyesmi, mert Ádámkánál volt. Nem utálom, de borzasztóan idegesít, irritál. Gyerekkorunkban rengeteget veszekedtünk, aztán egyszercsak abba hagytuk. Legalábbis mindenki ezt képzeli. De nem történt csoda, csupán annyi, hogy megtanultam lenyelni a bekézelt, önző nagytestvéri beszólásait, hogy mindig neki kell az elsőnek lennie. Tudom, hogy azt kívánja, bárcsak ne lennék és akkor a szüleink is csak az ő seggét nyalnák ki, nem csak a mama. Mert, ha a nővérem is ott van a közelben, akkor már nem is foglalkozik velem, még másképp is néz rám. Látom. Az utóbbi két évben a stresszt leszámítva boldog voltam, erre augusztustól ide költözik a barátja is és napig 24 órában el kell viselnem mindkettejüket. Nem tudom, hogyan fogok anime vartyogáson tanulni meg hülye lövöldözős játék hangjain elaludni, de nem érdekes... megint le leszek szarva. Én már most ki vagyok, menjenek innen és hagyjanak békén! Annyira fáj, hogy megint minden ugyanott folytatódik, mint régen. Most is beszél a konyhában, erre az egész lakás visszhangzik tőle. Semmihez nincs kedvem, bárcsak lenne valaki, egy barát, aki meghallgatna és megértene...

xoxo

Hogy nekem milyen fárasztó napom volt? Mégis egyedül azt sajnálom, hogy lemaradtam az Onlie Roxfort legelső napjáról, mert csak negyed órája értem haza. Reggel apa beállított, hogy megyünk a mamához, előbb azt hittem, hogy a kórházba, de aztán hozzá tette, hogy festeni. Nem gondoltam, hogy reggeli kilenctől este háromnagyed hatig ott fogunk melózni, ráadásul nem is ettem szinte semmit egész nap, csak három kopasz barackot délután négy környékén, ami nálam már kritikus. Ha nem eszek, elájulok. Az esetemben ez ilyen egyszerű... Apa festett, én meg takarítottam -rohadt nagy kosz volt a fürdőben- és söprögettem, majd felmostam vagy kétszer, de súrolni kellett a járólapot, hogy feljöjjön róla a rászáradt festék és egész nap talpaltam. Fáj a hátam a sok hajlongástól, a lábaim az ácsorgástól és még mindig benne van az orromban a diszperzit szaga. Holnap még vissza megyünk és takarítunk valamennyit a konyhában. Mama már nem látja annyira a koszt és csak olvasáshoz húzza fel a szemüvegét, meg ha vezet, úgyhogy néhol egy merő kosz a lakás. Az egész, ami miatt ki kellett festeni a fürdőt, az előszobát és a konyhát, az volt, hogy a felettük lakó öreg néni meghalt és három hétig nem vették észre a rokonai, magyarul le se szarták, és borzasztó dögszag volt a lakásban, úgyhogy mamáék kimenekültek a nyaralóba és tata még most is ott van. De közben a mamát megharapta egy megmérgezett macska-épp vitték az állatot az állatorvoshoz-és úgy átharapta a bal kezén a muatatóujját, hogy fel kellett tárni a kezét, magyarul elaltatni 67 évesen és megműteni, mivel begennyesedett a seb. Szerencsére jól van, de valami fertőtlenítő cuccot kell be nyomkodnia óránként az ujjába, egyébként be van gipszelve az a keze és infúziót kap. Ilyen korban már nem játék az altatás, rögtön ez jutott eszembe, mikor megtudtam, hogy az is kell. Tényleg le van gyöngülve, de a korához képest mama nagyon erős, teljesen egyedül megvan az újklinikán, de még nem mehet haza. Nem tudom, hogy mi lesz holnap, de szeretnék részt venni a roxfortos izén, hamár jelentkeztem, bár már kezdem megbánni, mert csak fájdítom vele a szívemet, ugyanis szeptembertől sicher, hogy nem fogok ráérni délután öt tíztől fél hétig, még nagyban tanulnom kell ebben az intervallumban. Most megyek híradot nézni, mert az se árt...

xoxo

Regisztráltam a lumos.gportal.hu -n az Online Roxfortra, kíváncsian várom, hogy milyenek lesznek a tanórák. Egyelőre nagyon tetszik, de a chatelés nem az erősségem, úgyhogy nem tudom, hogyan boldogulok majd vele... Ha te is kedvet kaptál, hogy a Roxfort tanulója légy, regisztrálj a fennt említett oldalra, válaszolj tíz kérdésre és kész is vagy! Eredetileg griffendéles akartam lenni, de az már betelt, úgyhogy inkább a Hollóhátat választottam, bár gondolkodtam a Hugrabugon is, de végülis maradtam a Hollóhátnál. Luna Black néven találtok meg, ha érdekel valakit.

xoxo

Nem szeretnék és nem is fogok magyarázkodni, hogy miért nem írtam. Az okok csak rám tartoznak, de azt azért tudatni akarom, hogy a nagymamám kórházban van, tegnap műtötték a kezét, de szerencsére jól van, hozzá járunk be mostanság.

És most valami teljesen más téma következik. Már egy ideje készülök egy új aloldallal, amelyen csak az írásaim lesznek fennt. Egyelőre csak a Nessie és Jake történetemet találjátok rajta, de ma még foglalkozok vele, fel akarom pakolni rá a Egy életen át-ot. Mindkét említett történetnek új címet adtam, véleményem szerint találóbbakat.

Most olvastam a lumoson, hogy a pottermore nem lesz magyarul októbertől, ami nekem és még sok kevés angol tudással rendelkezőnek nagy hátrány, de nem akarok lemondani arról az élményről, így eldöntöttem, hogy folytatom az angol tanulást a szünet hátra levő részében. A némettel még mindig hadilábon állok, hiába a fő idegen nyelvem, de semmi sikerélményem nincs vele az utóbbi években, sőt csak nyolcadik év végén kaptam utoljára dicséretet. A mostani tanárom egy nagy fos és ezt nem meri magának bevallani és ránk hárítja a felelősséget, mondván mi nem tanulunk. Könyörgöm, minek tanulnék olyan tantárgyat, amit nem kérdeznek ki óráról órára? Diák vagyok az istenért! De azt hiszem ezek ellenére, talán mégsem hagyom abba végleg a szókincs fejlesztést, de semmi kedvem nincs hozzá. Viszont belegondoltam abba, hogyan fogok visszaemlékezni életem ennek az időszakára. Se nem buliztam, se nem lógtam a barátaimmal, nem pasiztam, semmit nem csináltam, amit a korombeliek és még csak kitűnő tanuló sem vagyok. Hova pazarlom el ezeket az éveket?Az egyetem pokoli nehéz lesz, utána a nagybetűs élet pedig pláne. Talán még idejében jöttem rá, hogy választanom kell a zug irogató tizenéves lány és az álmaiért mindent elkövető céltudatos eminens tanuló között. Mert sajnos a kettő együtt nem megy, mint azt az idei bizonyítványom prezentálja. Nem akarok és nem is mondok le az írásról és a nyári szabadságomat ezzel fogom jórész továbbra is eltölteni, de szeptembertől vissza kell vennem a gép előtt eltöltött órák számából. Valószínűleg az lesz, hogy csak hétvégenként fogok írni, s hétköznap gőzerővel tanulni, elvégre már két évem sincs az érettségiig, ami borzasztóan megrémít. Ráadásul felvettem a biosz faktot, ahol kegyetlen mennyiségű anyagat ad le a tanárnőm minden egyes órán, s az összes tanórát az írólapok kiosztásával kezdi és tényleg minden órán dolgozatot írat a faktosokkal.

xoxo

Ma egy pár dalt hoztam nektek és magamnak, amik feltöltik az ember lelkét és kiutat mutatnak a mondanivalójukkal és gyönyörű dallamaikkal a mindennapok fáradalmaiból.

Ha volt valaki, aki régebben és most is ide tévedt, az tudhatja, hogy soha nem voltam még igazi nyaraláson és ez most sem történt meg. Imádok úszni és a víz alatti világot, de még nem láttam a tengert, ami személy szerint nekem borzasztó nagy fricska. Lennt voltam a szüleimmel a Tisza parton, úsztam, napoztam -bár ez elég erős kifejezés, mert nem bírtam sokáig a fetrengést- és persze jókat ettem. Rá sem merek állni a mérlegre... Tegnap előtt megvettem mára a mozi jegyeket, este nyolcra, 3D-s vetítésre. Édesanyámmal megyek és nem tartom cikinek bevallani, hogy H.P.-ra mindig vele ülök be a moziba, ez már hagyomány nálunk. Ez lesz az első 3D-s film, amit megnézek, úgyhogy nagyon izgulok, hogy milyen lesz! 

xoxo

Holnap kora reggel kimegyünk a "nyaralóba", ami egy kissé túlzás, hiszen csak egy szoba, fürdő, konyha, erkély az egész házikó, de ez is több, mint a semmi.... Szóval jövőhét péntekig leszünk ott és sajna nincs hordozható netem és a Tisza parti ártérben senkinek sincs a közelben rootere, úgyhogy nem tudok jönni addig. Nem hiszem, hogy túl sokat lesz lehetőségem írni, de majd próbálkozok.

xoxo

Tegnap lezajlott a Harry Potter filmes adaptációjának utolsó premierje is, ha valaki ránézett a Twitteremre, az tudja, hogy követtem az eseményeket a Livestream.com-on. A végére több mint húszezren néztük az egyes kamerán az élő közvetítést. Tegnap is és ma is megkönnyeztem a műsort...

Egy korszak zárult le sok rajongó életében, köztük az enyémben is és ez nagyon furcsa. Kicsit olyan, mint a felnőtté válás, hiszen tulajdonképp ezen a történeten nőttem fel, mint sokan mások. Célokat adott és erkölcsileg is jobb emberré tett a kis varázsló tanonc története. Mi, a rajongók éltetjük Harryt, mert nélkülünk, semmi nem lenne ugyanaz. Világszerte több millióan szeretjük a könyveket és a filmeket egyaránt, s amíg a mi lelkünkben él a Harry Potter varázsa, addig a történet sem ér véget. Az én szívembe örökre belevéste magát Rowling néni és minden általa alakott karakter. Sokat köszönhetek ennek az egész őrületnek, köztük az olvasás megszeretését és az írás megjelenését az életemben, amelyek szerves részét képezik kicsiny világomnak. A fantáziám még most is a varázsvilágban szárnyal, ha leülök a Word elé és csak gépelek.

A kedvenc karaktereim:

Harry, Ginny, Piton, Sirius, Neville, Luna, Fred és George, és persze Ron és Hermione.

Akiket szivesen megismertem volna jobban:

Lily és James Potter.

Akik méltatlanul kevés szerepet kaptak:

Sirius és a többi Rend tag, de legfőképp őérte siránkozok, hogy miért ölte meg Rowling... Persze értem én, hogy Harrynek egyedül kellett maradnia, hogy azzá az emberré válhasson, aki kész feláldozni az életét, hogy Voldemort ne bánthasson többé senkit, de akkor is fájt, hogy kiírta a történetből!

A továbbiakban próbálok nem csak a H.P.-ről írni, bár ez mostanában elég nehéz lesz, hiszen megint H.P. lázban égek az utolsó film miatt.

xoxo

Most lettem kész az átalakítás nagy részével, de még vannak ötleteim, hogy mit is kellene csinálnom. A menüt új helyen találjátok, a jobb oldalon és jó pár modult töröltem a bal sávból. A fejléc még nem végeleges, mert egy olyan videót akarok a trailer helyére rakni, amelyben elmesélik magát a történetet. Tegnap ezzel ügyködtem egy csomót, de eddig nem találtam olyan videót, amit be is lehet ágyazni, nem tudom, mire jó, hogy letiltják a beágyazást...

Sehol máshol nem találkoztam még ilyen dizájnnal, kérek mindenkit, hogy tartsa tiszteletben az ötleteimet és ne lopja el!

Már megoldottam a dolgot és feltettem egy videót, bár angol, de szerintem érthető, még én is értem, pedig csak két éve tanulok angolul...

DIZÁJNVÁLTÁS!

 Meg akarom tanulni ezt a frizurát, rohadt jó lenne most nyáron, mikor majd meggyulladok a hajamtól...

Sziasztok! Nem is tudom, mikor jöttem utoljára, de nem is érdekel annyira, mert a blogolás számomra nem kötelesség, hanem hobby. Szóval a címben szereplő három filmet néztem meg az utóbbi napokban és mind nagyon tetszett. Az Aranyhaj egy igazi hercegnős tündérmese és annak ellenére, hogy úgy álltam neki a mese kezdetekor, hogy biztos valami ultra gagyi eltorzítás lett, már húsz perc után oda voltam érte, tényleg tündéri mese! A Remember me már egészen más kategória, de a három film közül a legtartalmasabb. Engem nagyon elgondolkodtatott a történet, és még Robert Pattinson is megtetszett a végére!   Emlékeztem rá, hogy van valahol egy poszterem róla és mikor megtaláltam, rájöttem, hogy ez ebből a filmből van és azonnal kiraktam az ajtómra, ott virít Jacob mellett. Tyler Hawkins emlékére készíteni fogok egy ilyen karakert az egyik írásomba. Ez a film lett amásodik kedvenc romantikus drámám A ház a tónál című örök kedvencem mögött. A király beszéde pedig érdekes történelmi film volt, legalább egy életre megjegyeztem, hogy a második vh. idején VI. György volt a britt király. Colin Firth elképesztően játszotta a szerepét, maximálisan megérdemelte az Oscar-díjat!

Egyébként ma voltam a Rosmannban és vettem pár smink cuccot és anyuval elintéztük a bizonyítványomat, mert hogy az osztályfőnök helyettes (a magyar tanárnő) felcserélte a német és az angol jegyemet és inkább szóltunk, minthogy utána felelősségre vonjanak. Én mindig úgy vagyok vele, hogy jobb az egyenes úton járni, s végül egy idézettel zárom ezt a bejegyzést:

"Hogy mit csinálunk az életben, az lényegtelen. Csak az a fontos, hogy csináljuk, mert más nem fogja helyettünk. Mint mikor belép valaki az ember életébe, és az egyik felünk az mondja, messze nem vagyunk még kész rá, de a másik felünk azt mondja, tegyük örökre magunkévá."