A Cinderella Story

lég sablonos film, viszont jól szórakoztam rajta. Először furcsa volt nézni, hogy miként ültetik az eredeti mesét „valóságos” körülmények közé. Régebben sok Hilary Duff –os filmet néztem, de mostanában már nem tudom értékelni a semmit mondó, csak szórakoztató filmeket. Most nem fogom elemezni a filmet, mert nincs időm rá. Viszont ha legközelebb ilyen témában írok, akkor majd tovább elemezgetem! =)

És most folytatnám a vélemény-nyilvánításomat, mivel elmaradt az osztályf. –im, így nem kell olyan hamar bemennem a suliba. Van még egy másik ok is, amiért nem rajongok már a mindig happy enddel záró történetekért: Minden egyes alkalommal az jut róla eszembe, hogy nekem bezzeg mim nincs, amije van a központba állított karakternek:

-      nincs egy olyan jó barátom sem, akinek bármit elmondhatok

-      nem vagyok 50kg vaságyastól

Ezek miatt utálja és nem veszi észre sok lány, hogy milyen pozitív értékei vannak. Ahogy teltek az évek egyre jobban kifejlődött a személyiségem és rájöttem arra, hogy ami belül, a szívünkben és a lelkünkben van, az határozza meg, hogy kik vagyunk és nem az, hogy milyen ruhákat hordunk, kikkel barátkozunk és a többi… Szeretném, ha erre minél többen rájönnének, mivel azóta, hogy így gondolkodom szebbnek és magabiztosabbnak érzem magamat. Persze nem bújtam ki a bőrömből, de azért így könnyebb rájönni, hogy ki is vagy valójában és elfogadni magadat úgy ahogyan vagy! Ha neked is ilyen problémáid vannak, akkor próbáld meg a jó tulajdonságaidat értékelni és ne a rosszakat utálni!