ai bejegyzésemben az oldal további sorsáról szeretnék írni, mivel nem tudok sem filmet, sem zenét hallgatni hála a drágalátos nővérkémnek! – sóhajtás – Kicsit unom már a hülyeségeit, de inkább nem részletezném, mert akkor napestig itt ülhetnék a gép előtt és sajna nincs rá időm. Eddig próbáltam minden nap jönni bloggal, csakhogy annak, hogy leírjam a mindennapjaimat nem látom sok értelmét és egyébként meg nem túl sok kedvem van az ilyenfajta blog vezetéséhez. Akkor fogok jönni, amikor tényleg van miről írnom, mint például: rohadt szar kedvem van, van valami zűr a családban vagy a suliban, vagy kezdek beleőrülni a tanulásba illetve azon ritka napokon, amikor jó kedvem van valami miatt. Vagy, ha olvastam valami érdekes könyvet, hallottam egy tök jó számot, láttam valami filmet, stb… Továbbá a tavaszi szünetben gondolom, majd napjában többször is jövök, de ez nagyban függ a nővéremtől! És még szeretném azt is tisztázni veletek, hogy miért írok blogot és hogy egyáltalán miért írogatok. Lassan már két éve annak, hogy megvettem az első G-portálomat azaz ezt az oldalt, de az első pár hónapban még csak sima személyes témájú, bemutatkozós, cikkes portál volt. Aztán valahogy átcsapott a dolog a blogolásba úgy nagyjából másfél évvel ezelőtt és azóta – kisebb szünetekkel – írok rendszeresen. Az eltelt hónapok, évek alatt az írás a szerves részemmé vált és nem is tudom, hogy mi mást csinálnék az interneten! De komolyan! Nem lehet mindig csak pletykás-sztáros oldalakat kukkolni, mert azokat egy rövid idő után rohadtul meg lehet unni, legalábbis szerintem. Az MSN-ről és a társairól meg csak annyit, hogy írásban sokkal könnyebb hazudni, mint szóban és sokan beleesnek ebbe a hibába. Arról nem is beszélve, hogy sokkal fiktívebbek azok a dolgok, amiket leírunk azoknál, amelyeket szóban mondunk el! Szóval annyi a lényeg, hogy miközben soha nem terveztem az olvasás, az írás és maga az irodalom beleivódott a mindennapjaimba és őszintén szólva halálra unnám magamat, ha ezek nem lennének!