Ki vagyok akadva! Borzalmas napom volt és legalább kétszer a sírás szélén álltam! Bárcsak végre vége lenne már ennek a kiabszott napnak! Elnézést kérek mindenkitől, hogy ma kifejezetten káromkodós bejegyzést fogok elküldeni, de most kész vagyok! Annyira nyűgös vagyok, a gondjaim, az érzéseim és a kötelezettségeim miatt olyan zűrzavar van a fejemben... Már nem is emlékszem rá, hogy mikor voltam egyáltalán dühös valakire és ma meg kétszer is alig bírtam visszafogni magamat anyámmal. Jogos dühöt és némi értetlenséget érzek pillanatnyilag anyám iránt. Ezért is emlegetem őt úgy, mint "anyám". Nem túl szép szóhasználat, de ez most kibaszottul nem érdekel. Most pedig következzék a feszültség levezetés: néha annyira tudom utálni magamat a csupa jó tulajdonságaim miatt, mint például:

 - állandó kötelezettségtudat

- lelkiismeret fordulás

- nem tudok valakire csak max. 2 percig igazán dühös lenni

- a haragot csak néhanapján ismerem

- nuku hiszti

- düht szinte soha nem érzek

- felelősségteljes gondolkodás

-  borzalmasan nagy türelem

- mindig mindenkinek megbocsátás stb... és még felsorolhatnám az összes tulajdonságomat, ami miatt a szüleim annyira, de annyira büszkék rám és szeretnek engem. A legtöbbször egyáltalán nem zavar, hogy milyen vagyok, DE MA LÁZADNI AKAROK! Olyan lázadós hangulatom van, mint még soha és ma csak erre az egyetlen egy napra lázadónak érzem magamat. Persze nem bunkónak, csak símán tinédzsernek. 

“Maradj a jelenben. Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat, a jövő pedig soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed vagy reméled. Fájdalmad, félelmed és dühöd, sajnálkozásod és bűntudatod, irigységed és terveid és sóvárgásaid csak a múltban vagy a jövőben élnek.”
(Dan Millman – A békés harcos útja)