Tegnap lezajlott a Harry Potter filmes adaptációjának utolsó premierje is, ha valaki ránézett a Twitteremre, az tudja, hogy követtem az eseményeket a Livestream.com-on. A végére több mint húszezren néztük az egyes kamerán az élő közvetítést. Tegnap is és ma is megkönnyeztem a műsort...

Egy korszak zárult le sok rajongó életében, köztük az enyémben is és ez nagyon furcsa. Kicsit olyan, mint a felnőtté válás, hiszen tulajdonképp ezen a történeten nőttem fel, mint sokan mások. Célokat adott és erkölcsileg is jobb emberré tett a kis varázsló tanonc története. Mi, a rajongók éltetjük Harryt, mert nélkülünk, semmi nem lenne ugyanaz. Világszerte több millióan szeretjük a könyveket és a filmeket egyaránt, s amíg a mi lelkünkben él a Harry Potter varázsa, addig a történet sem ér véget. Az én szívembe örökre belevéste magát Rowling néni és minden általa alakott karakter. Sokat köszönhetek ennek az egész őrületnek, köztük az olvasás megszeretését és az írás megjelenését az életemben, amelyek szerves részét képezik kicsiny világomnak. A fantáziám még most is a varázsvilágban szárnyal, ha leülök a Word elé és csak gépelek.

A kedvenc karaktereim:

Harry, Ginny, Piton, Sirius, Neville, Luna, Fred és George, és persze Ron és Hermione.

Akiket szivesen megismertem volna jobban:

Lily és James Potter.

Akik méltatlanul kevés szerepet kaptak:

Sirius és a többi Rend tag, de legfőképp őérte siránkozok, hogy miért ölte meg Rowling... Persze értem én, hogy Harrynek egyedül kellett maradnia, hogy azzá az emberré válhasson, aki kész feláldozni az életét, hogy Voldemort ne bánthasson többé senkit, de akkor is fájt, hogy kiírta a történetből!

A továbbiakban próbálok nem csak a H.P.-ről írni, bár ez mostanában elég nehéz lesz, hiszen megint H.P. lázban égek az utolsó film miatt.

xoxo