Nem akarok s�rni, er�s akarok maradni, de folyton j�n valami, amit�l elmegy a kedvem az �lett�l. N�v�rem m�r k�t �ve alig volt itthon, csak d�lut�nonk�nt j�rt haza n�h�ny �r�ra, meg ilyesmi, mert �d�mk�n�l volt. Nem ut�lom, de borzaszt�an ideges�t, irrit�l. Gyerekkorunkban rengeteget veszekedt�nk, azt�n egyszercsak abba hagytuk. Legal�bbis mindenki ezt k�pzeli. De nem t�rt�nt csoda, csup�n annyi, hogy megtanultam lenyelni a bek�zelt, �nz� nagytestv�ri besz�l�sait, hogy mindig neki kell az els�nek lennie. Tudom, hogy azt k�v�nja, b�rcsak ne lenn�k �s akkor a sz�leink is csak az � segg�t nyaln�k ki, nem csak a mama. Mert, ha a n�v�rem is ott van a k�zelben, akkor m�r nem is foglalkozik velem, m�g m�sk�pp is n�z r�m. L�tom. Az ut�bbi k�t �vben a stresszt lesz�m�tva boldog voltam, erre augusztust�l ide k�lt�zik a bar�tja is �s napig 24 �r�ban el kell viselnem mindkettej�ket. Nem tudom, hogyan fogok anime vartyog�son tanulni meg h�lye l�v�ld�z�s j�t�k hangjain elaludni, de nem �rdekes... megint le leszek szarva. �n m�r most ki vagyok, menjenek innen �s hagyjanak b�k�n! Annyira f�j, hogy megint minden ugyanott folytat�dik, mint r�gen. Most is besz�l a konyh�ban, erre az eg�sz lak�s visszhangzik t�le. Semmihez nincs kedvem, b�rcsak lenne valaki, egy bar�t, aki meghallgatna �s meg�rtene...

xoxo