Még nem láttam ezt a filmet, de már tervbe vettem, talán holnap?

Kicsit szívás mostanában az életem, nem jut időm semmire, amit szeretnék csinálni. És lehetőségem sincs rá. Nem tudok írni, mert anya rá van kattanva a laptopomra és fel van háborodva, ha egy órára elkérem tőle. Így hogy a fenébe tudnék akár egy normális blogbejegyzést is összehozni? Pontosan egy hónapja nem írtam egy sort se a történetemhez. El vagyok keseredve. Mindig megcsinálom a dolgom, szét tanulom az agyamat, nem járok el leinni magam és drogozni a diszkóba vagy legurítani pár korsó sört a kocsmába és mégsem kapok semmit cserébe itthon. Annyi nem engedtetik meg nekem, hogy a születésnapomra kapott számítógépemet használjam. Néha annyira ki tudok akadni, ennek az eredményét olvassátok most. Júniusban leszek 18 és még nem volt barátom, a fiúk egyszerűen leszarnak. Annyira rosszul érint ez az egész... Nem tudom, nektek milyen életetek van, de örüljetek neki, ha nem vagytok magányosak! Én a nap tizenhat ébren töltött órájában az vagyok. Vagy ha nem is mindig, de rengetegszer.

Ne haragudjatok ezért a post-ért, csak most eléggé ki vagyok! Mindjárt rendbe jövök, csak ki pityergem magam...

Kellemes hétvégét!

xoxo

"Hajt az idő gyorsan -rendes útján eljár-

Ha felülünk felvesz, ha maradunk nem vár.

Változik a világ: gyengül, ami erős

És erős lesz, ami gyenge volt azelőtt."

xoxo

Nem kis örömmel jelentem be, hogy elkészült az októberi és egyben az utolsó őszi dizájn is. A november nálam már tél, imádom meghosszabbítani ezt az évszakot, mert van egyfajta utánozhatatlan hangulata a november-decemberi télnek, mikor még senki nem unja meg a havat és a fagyoskodást, a gyerekek nagyban készülődnek a karácsonyra, hogy mit kérnek majd a Jézuskától...

De bővebben majd télen írok a télről, egyelőre még maradok az ősznél. Most töltöm az első olyan őszömet, ami tetszik. Soha nem szerettem ezt az évszakot, sőt kifejezetten utáltam, de idén felfigyeltem olyasmikre, amik fölött eddig elsiklottam. Az a sok színpompás falevél, a reggeli álmos-fáradt hangulatból kijózanító hideg reggelek... És a sulival is kibékültem már nagyjából. Vannak kegyetlen napjaim, a hétvégék jó részét pedig áttanulom, de hiszem, hogy megéri.

Változtam. Látom, érzem magamon, hogy valami itt belül szépen lassan kibontakozik. Ma már tudom magamról, hogy igenis romantikus típusú lány, lassan nő vagyok. Nem a nyáladzós filmeken élő példány, hanem az, aki imád Jane Austint olvasni, érzékeny, finom lelkű, de nem viszi túlzásba. Igenis két lábbal állok a földön, de szeretek álmodozni.

Visszatérve a dizájnhoz: a fejléc nem igazán tetszik, de nem is inkább azzal van bajom, hanem ezzel a virág mintával jobb oldalon. Megyek is és leszedem. Már túl sok nekem.

xoxo

Az októberi dizájn egyes részleteit, elég sokat már most láthatjátok, de csak délután, suli után tudok neki ugrani befejezni!

Most nagyon rákattantam a városos képekre, de nem hiszem, hogy össze tudnék hozni egy normális dizájnt ilyesmiből, bár lehet, hogy kevernem kellene a H.P.-s vonallal... Megyek is, és összehozok valamit, aztán majd meglátjuk!

xoxo

Sziasztok! Most valahogy annyi energiám termett a semmiből, mintha nem egy rohadt fárasztó hetet tudnék a hátam mögött, hanem csak ellébecoltam volna. Annyi tervem van idénre, álmok, amelyeket mindenképp el akarok érni. Nem nagyok, de nekem fontosak. Kis lépcsőben haladok az egyetem felé, idén szeptemberben léptem rá az oda vezető útra, s minden nappal, minden egyes tanulással töltött órával egyre közelítek felé.

Először is szeretnék minél jobban teljesíteni az iskolában. Dicséretes ötösöket félévkor, hogy legyen bennem elég elszántság, hogy végig csináljam az egész évet és látni akarom, hogy a családom büszke rám. A környezetem arra motivál, hogy minél többet tanuljak, akkor is, ha már eleve fáradt vagyok mikor hazaérek, s csak eztán következik a munka nagy része. Mert valahonnan merítenem kell erőt, felfrissülni újra és újra, mikor lankad az energiám és ezzel párhuzamosan a kedvem is. Tudom, hogy képes vagyok rá. Be akarom bizonyítani magamnak, hogy szorgalommal és elszántsággal lehet pótolni azt, hogy valaki nem születik zseninek. Én mindent csak magamnak köszönhetek és nem a génjeimnek. Nem azt mondom, hogy vért kell izzadnom a tanulásért, de azt sem, hogy rögtön beleszáll minden a fejembe. Mert tényleg vannak ilyen emberek, akik szerencsésebbek, mint azt hiszik. Csak Mi tudjuk, hogy mekkora mázlijuk van, ők soha sem fogják felfogni igazán mégha azt hiszik is, hogy igen. Hiszek abban, hogy a munka meghozza a gyümölcsét és az sem tántorít el, hogy az a bizonyos gyümölcs néha férges!

xoxo

Jelenleg inkább olvasok, mintsem hogy a gép elé üljek, de legközelebb, ha jövök valószínűleg, már hozok új dizájnt. Valószínűleg az is csak két hétig lesz fennt, mert mostanában ráálltam a dizájnokra és állandóan tervezgetek. Olyasmit akarok, ahol a fejlécen lévő képekre lehet kattintani a menükhöz és nincs jobb vagy bal oldali sáv. Ilyet még soha nem csináltam, ezért is akarok ilyesmit. A múlt hétvégén is rengeteget tanultam és ez most is így lesz, de nem akarok senkit untatni tovább a harmadikos elvárásokkal és az emelt biosz nehézségeivel, úgyhogy megyek is és inkább küldök valami egészen más jellegű bejegyzést is.

xoxo

Mentségemre legyen, hogy ennél azért valamivel jobban néz ki élőben, mert látszódnak rajta az apró részletek. Nem vagyok egy Picasso, az biztos!  

És itt az eredeti kép, amiről lerajzoltam:

Péntek este a Fókuszban volt egy érdekes riport arról, hogy az emberek többsége emlékszik a terrortámadás napjára. Én is így vagyok ezzel, pedig akkor csak 7 éves voltam. Annyira emlékszem, hogy este néztük a híradót a nagyszobában és kint csillagos volt az ég és vacsoráztunk -pizzát ettünk- amikor mondták, hogy a New Yorki világkereskedelmi központ ikertornyaiba csapódott két eltérített repülőgép, aztán később a Pentagonba. Emlékszem, hogy megidtem, féltem.

U.i.: az első bejegyzésem óta elolvastam Aranytól a Toldi estéjét, most meg megyek fürödni, szépítkezni, utána meg Forma-1-et nézni. További kellemes hétvégét!

xoxo

xoxo

Úgy érzem, mintha egy év telt volna el azóta, hogy utoljára itt jártam, pedig egy hete sincs. A biológia fakt. tényleg kegyetlen, rengeteg tanulni és ismételni való van. Ráadásul a magyar tanár is bekattant, sorra adja fel A walesi bárdokat, az Ágnes asszonyt megtanulni és elolvasni a Toldi estéjét. A két verset egyik napról a másikra kellett volna megtanulni. Bekaphatja. Mindent megtettem, renegeteget magoltam, órák hosszat ezt a két "remekművet" és még mindig nem tudom teljesen, pedig nem vagyok hülye! Ugye milyen szuper? Legszívesebben bemosnék a nyanyának és nem vagyok vele egyedül az osztályban. Tegnap délután háromtól este nyolcig bajlódtam a hétfői anyaggal töriből, matekból, németből, angolból, ezeket, úgy őszintén szólva három óra alatt lezavartam, aztán megírtam a média házit, majd még megrajzoltam a rajzot is. Elég jól sikerült a mókusom, bár még bőven van mit fejlődnöm. Ma reggel képes voltam fél hétkor felkelni, hogy héttől fél tízig biosz feladatokat oldjak meg és ismételjek, bár még így sem vagyok kész, majd este neki ugrok még egyszer és befejezem az összeset. Álltai jó volt tegnap is és múlt héten is az X faktor, már alig várom az élő adásokat!

Sok kitartást és erőt a sulihoz mindenkinek!

xoxo

Mikor pénteken hazaértem fél három körül, kezem lábam lógott a fáradtságtól, estére pedig bevörösödtek a szemeim. Szombaton olyan fejfájásom volt, mint amilyen a másnaposoknak lehet. Azért írok feltételes módban, mert még nem voltam másnapos és nem is tervezem a berúgást, mert undorítónak tartom, amikor egy lány vagy nő görnyedezik a wc csésze fölött és végigrókázza a fél mosdót, arról nem is beszélve, ahogyan szoktak viselkedni egyesek, ha túl sokat isznak. Ma végre tovább haladtam a Ha minden okkal történikkel, aminek nagyon örülök, mert volt egy időszakom nemrég, amikor semmi ihletem nem volt és nem tetszett, amit írtam. Egy nagy és váratlan fordulatot fog venni a történet a nyolcadik fejezetben, amely alapjaiban változtatja majd meg az egészet. Persze a fő szálat Ginny viszi tovább, de kimozdítom az eddigi fejezetek állandóságából. Csak hétvégente fogok írni, ez már tuti biztos. Egyrészt a zsúfolt órarendem folytán, másrészt pedig amiatt, hogyha hétköznap nem foglalkozok az agyalással, akkor hétvégére megjönnek az öltetek és kipihenten vágok bele az írásba. A harmadik ok pedig az, hogy nem akarom elvonni a figyelmemet a tanulásról és esténként rámférne, ha időben el tudnék aludni, mert iszonyatos lesz ez az év, ha nem tudom kipihenni magam éjjelente.

xoxo

Hétfő              Kedd            Szerda            Csütörtök         Péntek 

0.   -----              ----                 ----                    ---                  biosz

1. töri              biosz            irodalom            ----                 töri

2. angol         biosz           töri                        ---                  matek

3. ének          német         német              matek               német

4. német       nyelvtan      angol                fizika                 német

5. matek       tesi               -------                irodalom          tesi

6. irodalom  angol          rajz                    etika                  osztályfőnöki

7. -----          fizika              -----                     ----                    töri/média

8. biosz          ----               -----                     -----                    -------

A tavaly évvégén írt bejegyzéseim folytatásaként kapta ez a bejegyzésem az Első nap címet. Nálunk minden év szeptember elsején négy osztályfőnöki óra van, aztán másodikától már normális tanítás lesz. Rögtön az első órában leírtuk az órarendet, amit merőben eltér az eddigiektől. Tényleg kemény tanév lesz, főleg, ha még javítani is akarok. Holnap este vagy szombat délelőtt majd felrakom táblázatban, de most nincs rá időm. Képzeljétek, már ma elfáradtam... Egészen jól éreztem magam, de bebizonyosodott, hogy tényleg ugyanolyan egyedül leszek, mint tavaly és azelőtt. Ezen azt értem, hogy eldumálgatok a többiekkel, de sokat ücsörgök egyedül szünetekben a helyemen és olvasok vagy csak iszogatok, firkálgatok. Ilyenkor szoktak jönni a legjobb ötleteim a történeteimhez. Hétfőn nyolc órám lesz, kedden hét, szerdán hat, csütörtökön négy, de első kettő nem lesz, péntekenként kéthetente nyolc, a másik héten meg hét órám lesz. A mostani az A hét, tehát nem lesz töri utolsó órában. Valami kínzások lesznek a pénteki napok... Van két új osztálytársam, az egyik mexikóból jött cserediák, vele angolul meg spanyolul lehet beszélni, a másik pedig most lenne végzős, de tavaly kiment németbe egy évre, így hozzánk került.

xoxo

Az eddig megírt fejezeteket hetente rakom fel, aztán ha elfogynak majd meglátjuk, hogy hogyan haladok! Remélem, talán valaki elolvassa ezt a történetemet.

xoxo

A mai bejegyzésem a már tegnap a Twitteremen olvasható üzenetre alapszik. Ma reggelre már kiderült, hogy 21 éves fiatal nőről van szó, aki öngyilkos lett. Borzasztó az egész, nagyon rosszul aludtam, mert én hallottam egy nagy puffanást, ami valószínűleg ő volt, amikor a földhöz csapódott. Nem tudom, miért tesz valaki, aki előtt még ott áll az egész élet ilyen szörnyűséget. Sikolyt nem hallottam és látni sem láttam a holt testet, mert nem akartam, pedig pontosan az erkélyünk alá esett, egy köpésnyire az ablakomtól. Depresszióra gyanakszunk. Sajnos beindultak a pletykás vénasszonyok a mi meg a szomszéd házunkban, erről suttog mindenki. Számomra még úgy is megrázó volt, hogy nem ismertem a lányt, de ezelőtt még nem találkoztam ilyen közelről a halállal.

És most valami sokkal másabb téma következzék... Elmentem a suliba a tankönyvekért. Már előre látom, milyen szar lesz, milyen magányos leszek idén is. Talán még jobban, mint eddig. Találkoztam két lány osztálytársammal, ők vissza is köszöntek, meg mosolyogtak, úgyhogy azzal nem volt gond, de két tapló fiú sem köszönt nekem pedig mindkettő egyenesen a szemembe nézett. Szánalmas az emberi bunkóság és szarul is esett. A harmadik és egyben az osztály legbogorasabb fiúja bezzeg tudott köszönni és vidáman is. Nem értem, talán láthatatlan vagyok vagy mi? Igaz, fogytam a nyáron 5 kg-t, de ettől még nem tűntem el, ráadásul 177 cm körüli s magasságom, ezért mindig mindenhol észrevehető vagyok, különösen akkor, ha még magassarkú is van rajtam, ahogy ma is az volt. Nevetséges. Nem kellene törődnöm az ilyesmikkel, mert egyértelmű, hogy ők leszarnak enegem. Úgy mint minden fiú, pedig nem vagyok ronda és mindenki tudja rólam, hogy kedves, őszinte lány vagyok. Ez van. Majd egyszer találkozok egy kedves és jóképű fiúval, aki észrevesz és boldog leszek!

xoxo

Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy megint itt folytatom a blogolást, nyilvánosan, de most már tényleg nem ígérek semmit a frissekkel kapcsolatban! Lehet, hogy naponta kétszer vagy háromszor jövök majd, de az is előfordulhat, hogy csak heti egy bejegyzésre lesz időm a suli alatt, még nem tudom. Miért jöttem vissza? Mert nagyon hiányzott a portál légköre és szeretem tudni, látni, hogy én már felépítettem valamit, ami nekem és csakis nekem számít, de a többi nem fontos. Nem fontos, hogy senkitől nem kapok kritikát és nyálas üzeneteket a chat-be, hogy milyen szép a dizid stb... Nem érdekel, hogy nem vagyok ismert blogger, mert nem fontos. Egyedül az mérvadó, hogy akarom-e még tovább csinálni vagy sem és hogy tudom-e közvetítetni, amit akarok vagy sem. Mert mostantól szeretnék átadni üzeneteket, értékeket a bejegyzéseimen keresztül.

xoxo