Nem kis �r�mmel jelentem be, hogy elk�sz�lt az okt�beri �s egyben az utols� �szi diz�jn is. A november n�lam m�r t�l, im�dom meghosszabb�tani ezt az �vszakot, mert van egyfajta ut�nozhatatlan hangulata a november-decemberi t�lnek, mikor m�g senki nem unja meg a havat �s a fagyoskod�st, a gyerekek nagyban k�sz�l�dnek a kar�csonyra, hogy mit k�rnek majd a J�zusk�t�l...

De b�vebben majd t�len �rok a t�lr�l, egyel�re m�g maradok az �szn�l. Most t�lt�m az els� olyan �sz�met, ami tetszik. Soha nem szerettem ezt az �vszakot, s�t kifejezetten ut�ltam, de id�n felfigyeltem olyasmikre, amik f�l�tt eddig elsiklottam. Az a sok sz�npomp�s falev�l, a reggeli �lmos-f�radt hangulatb�l kij�zan�t� hideg reggelek... �s a sulival is kib�k�ltem m�r nagyj�b�l. Vannak kegyetlen napjaim, a h�tv�g�k j� r�sz�t pedig �ttanulom, de hiszem, hogy meg�ri.

V�ltoztam. L�tom, �rzem magamon, hogy valami itt bel�l sz�pen lassan kibontakozik. Ma m�r tudom magamr�l, hogy igenis romantikus t�pus� l�ny, lassan n� vagyok. Nem a ny�ladz�s filmeken �l� p�ld�ny, hanem az, aki im�d Jane Austint olvasni, �rz�keny, finom lelk�, de nem viszi t�lz�sba. Igenis k�t l�bbal �llok a f�ld�n, de szeretek �lmodozni.

Visszat�rve a diz�jnhoz: a fejl�c nem igaz�n tetszik, de nem is ink�bb azzal van bajom, hanem ezzel a vir�g mint�val jobb oldalon. Megyek is �s leszedem. M�r t�l sok nekem.

xoxo