Kicsit szívás mostanában az életem, nem jut időm semmire, amit szeretnék csinálni. És lehetőségem sincs rá. Nem tudok írni, mert anya rá van kattanva a laptopomra és fel van háborodva, ha egy órára elkérem tőle. Így hogy a fenébe tudnék akár egy normális blogbejegyzést is összehozni? Pontosan egy hónapja nem írtam egy sort se a történetemhez. El vagyok keseredve. Mindig megcsinálom a dolgom, szét tanulom az agyamat, nem járok el leinni magam és drogozni a diszkóba vagy legurítani pár korsó sört a kocsmába és mégsem kapok semmit cserébe itthon. Annyi nem engedtetik meg nekem, hogy a születésnapomra kapott számítógépemet használjam. Néha annyira ki tudok akadni, ennek az eredményét olvassátok most. Júniusban leszek 18 és még nem volt barátom, a fiúk egyszerűen leszarnak. Annyira rosszul érint ez az egész... Nem tudom, nektek milyen életetek van, de örüljetek neki, ha nem vagytok magányosak! Én a nap tizenhat ébren töltött órájában az vagyok. Vagy ha nem is mindig, de rengetegszer.

Ne haragudjatok ezért a post-ért, csak most eléggé ki vagyok! Mindjárt rendbe jövök, csak ki pityergem magam...

Kellemes hétvégét!

xoxo