Sziasztok! Most valahogy annyi energiám termett a semmiből, mintha nem egy rohadt fárasztó hetet tudnék a hátam mögött, hanem csak ellébecoltam volna. Annyi tervem van idénre, álmok, amelyeket mindenképp el akarok érni. Nem nagyok, de nekem fontosak. Kis lépcsőben haladok az egyetem felé, idén szeptemberben léptem rá az oda vezető útra, s minden nappal, minden egyes tanulással töltött órával egyre közelítek felé.

Először is szeretnék minél jobban teljesíteni az iskolában. Dicséretes ötösöket félévkor, hogy legyen bennem elég elszántság, hogy végig csináljam az egész évet és látni akarom, hogy a családom büszke rám. A környezetem arra motivál, hogy minél többet tanuljak, akkor is, ha már eleve fáradt vagyok mikor hazaérek, s csak eztán következik a munka nagy része. Mert valahonnan merítenem kell erőt, felfrissülni újra és újra, mikor lankad az energiám és ezzel párhuzamosan a kedvem is. Tudom, hogy képes vagyok rá. Be akarom bizonyítani magamnak, hogy szorgalommal és elszántsággal lehet pótolni azt, hogy valaki nem születik zseninek. Én mindent csak magamnak köszönhetek és nem a génjeimnek. Nem azt mondom, hogy vért kell izzadnom a tanulásért, de azt sem, hogy rögtön beleszáll minden a fejembe. Mert tényleg vannak ilyen emberek, akik szerencsésebbek, mint azt hiszik. Csak Mi tudjuk, hogy mekkora mázlijuk van, ők soha sem fogják felfogni igazán mégha azt hiszik is, hogy igen. Hiszek abban, hogy a munka meghozza a gyümölcsét és az sem tántorít el, hogy az a bizonyos gyümölcs néha férges!

xoxo