Sziasztok! Nem is tudom, mikor jöttem utoljára, de nem is érdekel annyira, mert a blogolás számomra nem kötelesség, hanem hobby. Szóval a címben szereplő három filmet néztem meg az utóbbi napokban és mind nagyon tetszett. Az Aranyhaj egy igazi hercegnős tündérmese és annak ellenére, hogy úgy álltam neki a mese kezdetekor, hogy biztos valami ultra gagyi eltorzítás lett, már húsz perc után oda voltam érte, tényleg tündéri mese! A Remember me már egészen más kategória, de a három film közül a legtartalmasabb. Engem nagyon elgondolkodtatott a történet, és még Robert Pattinson is megtetszett a végére! Emlékeztem rá, hogy van valahol egy poszterem róla és mikor megtaláltam, rájöttem, hogy ez ebből a filmből van és azonnal kiraktam az ajtómra, ott virít Jacob mellett. Tyler Hawkins emlékére készíteni fogok egy ilyen karakert az egyik írásomba. Ez a film lett amásodik kedvenc romantikus drámám A ház a tónál című örök kedvencem mögött. A király beszéde pedig érdekes történelmi film volt, legalább egy életre megjegyeztem, hogy a második vh. idején VI. György volt a britt király. Colin Firth elképesztően játszotta a szerepét, maximálisan megérdemelte az Oscar-díjat!
Egyébként ma voltam a Rosmannban és vettem pár smink cuccot és anyuval elintéztük a bizonyítványomat, mert hogy az osztályfőnök helyettes (a magyar tanárnő) felcserélte a német és az angol jegyemet és inkább szóltunk, minthogy utána felelősségre vonjanak. Én mindig úgy vagyok vele, hogy jobb az egyenes úton járni, s végül egy idézettel zárom ezt a bejegyzést:
"Hogy mit csinálunk az életben, az lényegtelen. Csak az a fontos, hogy csináljuk, mert más nem fogja helyettünk. Mint mikor belép valaki az ember életébe, és az egyik felünk az mondja, messze nem vagyunk még kész rá, de a másik felünk azt mondja, tegyük örökre magunkévá."
Az idei nyaram eddig egy nagy káosz volt, de eldöntöttem, hogy változtatok a katasztrofális helyzeten. Először is át kellene pakolnom a ruhás szekrényeimet és végre kidobni minden vackot, amit soha nem húznék fel, bármilyen helyzet is adódjon. Aztán következik az író asztalom, aminek a fiókjai tele vannak szeméttel, pedig folyamatosan figyeltem rá év közben, de úgy tűnik, mégiscsak ugyanott kötöttem ki, mint tavaly ilyenkor. A régi füzeteimet száműzni fogom az ágynemű tartóba. Az is tele van használhatatlan ruhákkal, meg régi táskákkal. A harmadik és egyben legfontosabb pont a terveimben, hogy végre leülök olvasni. Nagyon szeretek, imádok olvasni, csak elszoktam tőle és most rájöttem, hogy az egyéniségem egy részét hanyagolom el. Azt hiszem, kezdem Wass Albert Adjátok vissza a hegyeimet című művével, mert apukám egyszerűen oda van ezért az erdélyi íróért. Sorban veszi a könyveit és amint van egy kis ideje, leül olvasni. Büszkén mondhatom, hogy én szoktattam vissza a családomat az olvasásra, amikor három évvel ezelőtt nyáron nagyon nagy H. P. lázban égtem és annyit áradoztam a könyvekről, hogy anya és apa is leült egy-egy este és olvasott. Nővérem sajnos nem ez a fajta, de soha nem késő, majd rájön, hogy a filmeknél sokkal többet adhat egy jó könyv!
Emellett kitartóan tanulok tovább németből és angolból, jövő nyáron szeretnék elmenni nyelvvizsgázni németből, az előre hozott érettségin még gondolkodok... És szeretnék festeni, ezt a hobbyt az idei tanévben fedeztem fel és nagyon szeretem csinálni.
Nagyjából ilyen terveket szövök a nyár további részére, ha már rendes melóm nem lesz. Eddig túl sokat lógtam a neten, de nem akarom ezt tovább folytatni, mert nem jó a szememnek a sok gépezés. Tavaly még kézzel írtam Az élet folytatódikat, lehet, hogy vissza térek rá, de nem biztos, mert gépelve sokkal gyorsabban haladok és könnyebben jönnek a szavak is, ha belelendülök, mint például most...
Mióta kiírtam magamból a bánatomat, azóta sokkal felszabadultabb vagyok és könnyebben blogolok, ami megint csak azt bizonyítja, hogy milyen áldás számomra, hogy megtaláltam magamban az írogatós vénát. Hiszek benne, hogy jobb emberré váltam a könyvek és a saját fantázia világom által, s ma már el se tudom képzelni, hogyan élhetnék ezek nélkül!
Most vettem észre, hogy tegnap lett három éves az oldal. Ez egész jónak számít a mai viszonylatban, ahol csak divatból gyártják pár hónapra a lapokat. Voltak kisebb szünetek és egy nagyobb, tavaly előtt télen, majdnem 5 hónapig nem volt semmi az oldalon. Azt hiszem, akkor kaptam be a legdurvább beszólást, miszerint mondjak le az újságírásról, mert nincs tehetségem és borzasztó, unalmas, amit csinálok. Akkor még csak blogoltam, de nagyon szarul esett... Azóta már eszemben sincs elmenni firkásznak és azt sem képzelem, hogy majd írónő leszek egyszer, én csak egyszerűen magamnak írogatok történeteket és felrakom a netre. Utálom, amikor valaki tizenhárom évesen írónak nevezi magát és elvakultan hisz benne, hogy ő bizony az. Nem szeretnék bárkit is kritizálni, úgyhogy abba is hagyom ezt a vonalat, bár vendégkönyvem sincs, a kommenteket meg eszemben nincs engedélyezni! Megint csak az történne, hogy egy pár tahó emberke, akinek túl sok szabadideje van, ide járogatna és beszólogatna, hogy ne nyavajogjak ennyit és én köszönöm szépen, nem kérek ebből!
Átalában így szoktam festeni, amikor itthon vagyok, csak smink nélkül. Tudom, kicsit nagy a kép, de kicsiben alig látszik valami az arcomból.
Ezen az orrom röhejesen néz ki, de jobban látszik a hajam.
Nagyjából így képzeljetek el, egy sötét kék farmernaciban, fehér torna cipővel vagy egy magassarkúval (nem csótány taposóval vagy holdjáróval, hanem egészséges másfél-két centis sarkú cipővel) és valamilyen blúzzal, néha inggel.
A tegnap előtti bejegyzésem sokat segített. Miután megírtam éreztem, hogy megkönnyebbültem és azóta már tudom, hogy levett egy kis terhet a vállamról, hogy már nem cipelem magammal azt a sok bánatot. Sok mindent terveztem az idei nyárra, kicsit sokat is, de a legfontosabb nem látszik megvalósulónak: nagyon úgy tűnik, hogy nem lesz meg a meló júliusra, hiszen már 27. -e van és még mindig nem szóltak... Eléggé bánom, mert kellett volna a pénz, de ha tényleg nem hívnak ezen a héten, akkor majd keresek magamnak valami szórólapos melót, abból is van egy kis pénz. Márkásabb ruhákat, két pár cipőt és sminket akartam magamnak venni, most is van zsebpénzem, de ezt nem akarom ilyesmire elkölteni. Régebben már volt Twitterem, de abbahagytam, mert nem nekem való volt, viszont most megint csinálok egyet, aztán meglátjuk, mi lesz... Még a nagy Twitter-láz előtt volt, tehát nem divatból csináltam, most meg a facebook van felfutóban... Nem igazán érdekelnek az ilyesfajta divatok, néha hányni tudnék az olyanoktól, akiknek 1500 ismerőse van 13 évesen.
Az elmúlt két napot borzasztó gagyin töltöttem. Az egészben annyi volt a jó, hogy barnultam valamennyit és már nem vagyok olyan, mint Hófehérke, de egyébként rohadt szar volt. Semmit nem tudtam csinálni, amit akartam...
Nem tudom, mi van velem mostanában. Olyan mélyponton vagyok, pedig igazából nincs is miért, hiszen több mint két hónapig nem kell látnom a német tanár pofáját és mégis, soha nem voltam még ennyire negatív. A szar is ízetlen és kedvem lenne kifutni a világból. Unom az életem. Unom, hogy nem tudok, miről írni ide, ami megint azt bizonyítja, hogy egy fos az egész. Általában nem káromkodok, de muszáj valahogy kiadnom magamból ezeket az érzéseket. Nem tudom, mi bajom van. Egyszerűen semmi nem tetszik, amit csinálhatnék és még ötletem sincs, hogy mihez lenne kedvem. Talán aludni és írni. Ennyi. Talán köze van a lelkiállapotomnak ahhoz, hogy az idei tanév végén olyan pofonokat kaptam, amiket nem érdemeltem meg. Már fél éve megígérte a töri tanár, hogy mehetek az év végi bálra, erre utoló nap hatodik órájában kiderült, hogy boccs, de mégse. Annyira szerettem volna elmenni oda, és dühít, hogy az összes barátom előtt derült ki. Nem tudtam titkolni, mennyire fáj. Most is fáj. És mégjobban az gyötör, hogy az egyik legjobb barátnőmnek történelemből azért adták meg az ötöst, mert így meglett a kitűnője, nekem pedig a megérdemelt ötösömet nem volt képes megadni a német tanár. Irígy vagyok, hogy ő elérte azt, amit én is szerettem volna. Nagyon rosszul esett, hogy nekem nem sikerült, neki pedig igen. Nem sajnálom tőle, mert tudom, mennyit gürcölt azért a bizonyítványért, de nem csaphatom be magamat: nem tudok úgy ránézni, hogy ne jutna eszembe, hogy ő megy helyettem a bálba, ő lett kitűnő és kivételeztek vele. Én tipikusan az a lány vagyok, aki senkit nem érdekel és mindig megszívja, akármi van. Sokat kellett ebben az évben lenyelnem és többet nem tudom, hogyan leszek képes jó szájízzel átlépni az iskola kapuját.
Jövőre nem akarok még csak hangyányi esélyt sem adni arra, hogy megszivathassanak! Szét akarom tanulni az agyamt és végre bebizonyítani, hogy Én vagyok a legjobb! Ilyen versenyszellem vagyok, nem tehetek róla, mindig küzdök, harcolok, ameddig le nem fújják a versenyt, még ha majd elájulok, akkor is. Idén nem teljesítettem elég jól, de nem adom fel! Jövőre meglesz a kitűnő és nem engedem, hogy bárki letérítsen az utamról!
Hétfőn néztem meg ezt a mesét, nem sok jóra számítottam, amikor nekiültem, de állatira tetszett. Olyan cuki volt Azúr és Csili?! Nem igazán értettem a tojó nevét, de legtöbbször Csilinek hangzott... de előfordulhat, hogy csak süket vagyok. Mindenkinek ajánlom, aki még szereti a meséket. Szerintem kifejezetten jó dolog, ha valaki nem csak gyerekkorában nézi őket. Nincs kedvem írni, így elég nehéz miről rizsázni... Egyszerűen nincs témám! Kell találnom valami megoldást erre a problémára, mert ennek nincs sok értelme. Nem szeretek a semmiről írni, olvasni is utálom az ehhez hasonló bejegyzéseket, úgyhogy inkább nem is szaporítom tovább a szót.
U.i.: ma este és holnap megyek fényképezni, remélhetőleg csinálok pár publikálható kockát.
Sajnálom, hogy nem jövök norműlis bloggal, de egyelőre gyűjtögetem, hogy mit is kellene leírnom, azon kívül, hogy élvezem a nyári szünet adta összes tunyulási lehetőséget. Remélem, tetszik valakinek ez a szett, én elfogadnám! =)
Ha valaki beleolvasott A rózsa nemzedéke című írásomba, az tudja, hogy eléggé kezdetleges állapotban van. Tudnám hozni a folytatást, de mivel sokat szeretek módosítgatni visszamenőleg, hülyeség lenne, úgyhogy csak akkor lesz frissítve a történet, ha végeztem vele vagy az első résszel vagy ilyesmi. Nem is biztos, hogy befejezem, nem igazán érzem magaménak, túl régen kezdtem bele az írásába és nem vagyok benne a történetben. Talán le is fogom venni, ha a nyár végéig nem készülök el vele. Most egy Ginny+Sirius-os történeten dolgozok, tudom, hogy elég kevés történet foglalkozik ezzel a párosítással, de szerintem még mindig ésszerűbb, mint a Draco+Hermione, amitől kiráz a hideg. Imádok ezen agyalni, valószínűleg ez lesz az idei nyaram projektje.
Tegnap este sikeresen összevesztem anyámmal. Néha úgy érzem én vagyok az anyja és nem fordítva. Még ő van megsértődve, amikor engem ordított le egy olyan piti dolog miatt, hogy elkezdtem teregetni, de előtte le kellett volna szednem a kötélről kb.6 bugyit, meg 3 pár zoknit. Mások örülnének, ha a lányuk segítene a házimunkában, ő meg még ordít is velem... Klassz.
Mivel nemsokára jön az utolsó HP film bemutatója, muszáj volt egy ilyen témájú kinézetet kreálnom. A fejléc egyszer már fennt volt egy-két napra, de akkor levettem, mert nem tetszett. Nem is értem, hogy ebben mi nem tetszett! Bonney egyszerűen elképesztő rajta, sikerült animációt is feltenni rá és most bővítettem a legújabb előzetessel, amit még egyszer be fogok linkelni. Annyira várom már a július 15.-ét, s bár még azt sem tudom, hogy akkor megyek-e megnézni, de szeretném már a magyar premier napján látni, ami úgy nézki csúszik egy napot a magyar kalózok miatt. Felháborítónak tartom, hogy a rajongókat büntetik a tolvajok helyett! Én soha nem töltök le mozis minőségű filmet, mert szarok, inkább megvárom, hogy megjelenjen dvd-n és megszerzem valamelyik ismerősömtől vagy megveszem, ha van rá pénzem. Szombat estétől hétfő reggelig nem leszek itthon, megyünk a Tiszára.
Már egy ideje egészen csajos vagyok mind öltözködésben, mind sminkben és a szobám is egyre jobban az. Most pedig belekezdtem ruhaszettek összeállításába. Ha már megvenni úgy se tudom őket, legalább hadd nézegessem elven és nagyon bejött a dolog, nem is zavart, hogy elcsesztem rá vagy egy órát, pedig írni sincs annyi időm, mint szeretném, mert nem gépezhetek egész nap... Íme az első összeállításom:
VAKÁCIÓ!Nem akarom leírni, hogy mi történt ma velem. Nem akarok emlékezni, beszélni vagy bármilyen más módon ismét belegondolni és átélni újra ezt a napot, mert fáj. Becsaptak, meghurcoltak és vesztettem. Sírtam, majd megszakadt a szívem. Szerelmes vagyok egy fiúba, aki még csak észre sem vesz. Minden film így kezdődik, csak annyi a gond, hogy ez nem egy film, hanem az életem és én nyelek le minden fájdalmat és kudarcot. Már ma elkezdek németet tanulni, engem nem érdekel semmi most már. Kihozták belőlem az állatot. Tanulni fogok, mint az állat és akkor is lefogyok, ha belerokkanok (na jó, ez kicsit túlzás)! Szeptemberben úgy akarok visszatérni a suliba, hogy én vagyok a leggyönyörűbb és legokosabb lány az osztályban. És meg is fogom csinálni, mert hiszek benne! Ezentúl valószínűleg ilyen jellegű bejegyzéseket fogok írni.
KÁCIÓ! Most először érzem azt, hogy volt értelme az elmúlt hónapoknak. Nagyon jó kedvem van, annyira jó volt ma, minden jól alakult! Bioszból megkaptam az ötöst, ráadásul kérdés nélkül, kémiából az utolsó és legnagyobb tz-m akkora ötös lett, mint a ház, meg lettem dícsérve, hogy gyönyörű dolgozat volt, de sajnos nem adhat ezekre a jegyekre csak négyest. Németből a hétfőn írt szó dogám szintén gyönyörű minősítést kapott, 100%-os lett, s talán okkal bizakodhatok abban, hogy ötös leszek ebből is, hiszen mindkét vizsgám ötös lett. Remélem, hogy holnap is hasonlóan jó napom lesz! Tersi órán kimentünk focizni az udvarra, rugtam két gólt és a végére egészen belejöttem, még az se érdekelt, hogy tiszta sár lettem, mert esett az eső. Úgy éreztem magam, mint egy gyerek, nagyon jó volt, már most izomlázam van.
Ott alant, alant, a mélyben,
A kék messzeség ködében,
Ott a város... csak ugy rémlik,
Mint a múlt, amelyet félig
Átadott immár a lélek
A felejtés éjjelének.
Kinn vagyok a természetben,
Fönn magasra nőtt hegyekben;
Magas e hely, itt pihen meg
Koronként a vándor felleg,
S ha itt volnék éjjelenként,
Csillagokkal beszélgetnék.
Lenn a völgyben, lenn a mélyben,
A kék messzeség ködében,
A város távol zajában
Hagytam gondod, hazám s házam!
Ott lenn hagytam minden gondot,
Mely szívem fölött borongott,
Melynek sötét árnyékában
Mint rideg kőszikla álltam.
Ne bántsatok, ne bántsatok,
Ha egy rövid napot lopok
A magam mulatságának,
Hisz eleget élek másnak!...
Minden lenn maradt, ami bánt,
Nem hoztam föl magammal mást,
Csak ami boldogságot ad,
Kedvesemet és lantomat.
Kedvesem, ki egy személyben
Asszony s gyermek, örömében
Jön és megyen, pillangót űz,
Virágot szed, koszorút fűz,
Majd eltűnik, majd előjön;
Ugy lebeg a hegytetőkön,
Mint egy álom tüneménye,
Mint e rengeteg tündére.
Én merengve, oh természet,
Örök szépségidre nézek,
S szemeimnek bámultában
Néma, de szent imádság van.
Mint felém repeső szivek,
Rezgenek a falevelek,
S ábrándos suttogásukban
Mennyi kedves, szép titok van!
Fáktól vagyok körülvéve,
S mint édes fia fejére
Áldó keze az atyának,
Ugy hajolnak rám az ágak.
Istenem, de boldog vagyok!
Majd, hogy sírva nem fakadok.
ÁCIÓ! Végre, megint eggyel kevesebb nap van az idei tanévből... Már komolyan kezdek megkattanni az iskola padban. Semmi értelme nincs ennek a hétnek, max. annyi, hogy megőrüljünk és felforrjon az agyunk a levegőtlen parányi tantermünkben. Szeretem a 105öst, de nem egy 31-es létszámú osztálynak való. Kiderült, hogy osztályfőnököm idénre már teljesen kiütötte magát és üzente a magyar tanárral, hogy majd találkozunk szeptemberben. Kedves, mi? Nem is nevezhető osztályfőnöknek, nem is ismer bennünket és nagy ívben szar a fejünkre. Régóta gyanítottuk, hogy az angol tanárnak tényleg van valami agybaja, hogy nem százas, de ma ki is derült. Komolyan! Tegnp írtunk egy dolgozatot és mondta, hogy akkor holnap meg csütörtökön majd énekelünk, meg lirycseket olvasunk, erre úgy jön be az órára, hogy vesszük tovább a leckét és kemény reading van. Nem normális és még képes volt az érettségiről beszélni! Biztos, hogy van valami az agyával, de a német tanár se semmi. Rohadtul megutáltatta velünk a németet, amihez csak gratulálni tudok neki! -dörgő tapsvihar-
Remélhetőleg ma tanultam utoljára idén, de nem is remélhetőleg, mert annyira teli van már a hócipőm az egésszel, hogy BIZTOS, hogy többet én nem leszek hajlandó tanulni és kész! Így is teli leszek négyesekkel, pedig sokat megtettem a suliért.. Az élet igazságtalan, fájdalmas és mindig a jók szívnak.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Archívum
Sziasztok! Nem is tudom, mikor jöttem utoljára, de nem is érdekel annyira, mert a blogolás számomra nem kötelesség, hanem hobby. Szóval a címben szereplő három filmet néztem meg az utóbbi napokban és mind nagyon tetszett. Az Aranyhaj egy igazi hercegnős tündérmese és annak ellenére, hogy úgy álltam neki a mese kezdetekor, hogy biztos valami ultra gagyi eltorzítás lett, már húsz perc után oda voltam érte, tényleg tündéri mese! A Remember me már egészen más kategória, de a három film közül a legtartalmasabb. Engem nagyon elgondolkodtatott a történet, és még Robert Pattinson is megtetszett a végére! 
Emlékeztem rá, hogy van valahol egy poszterem róla és mikor megtaláltam, rájöttem, hogy ez ebből a filmből van és azonnal kiraktam az ajtómra, ott virít Jacob mellett. Tyler Hawkins emlékére készíteni fogok egy ilyen karakert az egyik írásomba. Ez a film lett amásodik kedvenc romantikus drámám A ház a tónál című örök kedvencem mögött. A király beszéde pedig érdekes történelmi film volt, legalább egy életre megjegyeztem, hogy a második vh. idején VI. György volt a britt király. Colin Firth elképesztően játszotta a szerepét, maximálisan megérdemelte az Oscar-díjat!
Az idei nyaram eddig egy nagy káosz volt, de eldöntöttem, hogy változtatok a katasztrofális helyzeten. Először is át kellene pakolnom a ruhás szekrényeimet és végre kidobni minden vackot, amit soha nem húznék fel, bármilyen helyzet is adódjon. Aztán következik az író asztalom, aminek a fiókjai tele vannak szeméttel, pedig folyamatosan figyeltem rá év közben, de úgy tűnik, mégiscsak ugyanott kötöttem ki, mint tavaly ilyenkor. A régi füzeteimet száműzni fogom az ágynemű tartóba. Az is tele van használhatatlan ruhákkal, meg régi táskákkal. A harmadik és egyben legfontosabb pont a terveimben, hogy végre leülök olvasni. Nagyon szeretek, imádok olvasni, csak elszoktam tőle és most rájöttem, hogy az egyéniségem egy részét hanyagolom el. Azt hiszem, kezdem Wass Albert Adjátok vissza a hegyeimet című művével, mert apukám egyszerűen oda van ezért az erdélyi íróért. Sorban veszi a könyveit és amint van egy kis ideje, leül olvasni. Büszkén mondhatom, hogy én szoktattam vissza a családomat az olvasásra, amikor három évvel ezelőtt nyáron nagyon nagy H. P. lázban égtem és annyit áradoztam a könyvekről, hogy anya és apa is leült egy-egy este és olvasott. Nővérem sajnos nem ez a fajta, de soha nem késő, majd rájön, hogy a filmeknél sokkal többet adhat egy jó könyv!
Nagyjából ilyen terveket szövök a nyár további részére, ha már rendes melóm nem lesz. Eddig túl sokat lógtam a neten, de nem akarom ezt tovább folytatni, mert nem jó a szememnek a sok gépezés. Tavaly még kézzel írtam Az élet folytatódikat, lehet, hogy vissza térek rá, de nem biztos, mert gépelve sokkal gyorsabban haladok és könnyebben jönnek a szavak is, ha belelendülök, mint például most...
Most vettem észre, hogy tegnap lett 
A tegnap előtti bejegyzésem sokat segített. Miután megírtam éreztem, hogy megkönnyebbültem és azóta már tudom, hogy levett egy kis terhet a vállamról, hogy már nem cipelem magammal azt a sok bánatot. Sok mindent terveztem az idei nyárra, kicsit sokat is, de a legfontosabb nem látszik megvalósulónak: nagyon úgy tűnik, hogy nem lesz meg a meló júliusra, hiszen már 27. -e van és még mindig nem szóltak... Eléggé bánom, mert kellett volna a pénz, de ha tényleg nem hívnak ezen a héten, akkor majd keresek magamnak valami szórólapos melót, abból is van egy kis pénz. Márkásabb ruhákat, két pár cipőt és sminket akartam magamnak venni, most is van zsebpénzem, de ezt nem akarom ilyesmire elkölteni. Régebben már volt Twitterem, de abbahagytam, mert nem nekem való volt, viszont most megint csinálok egyet, aztán meglátjuk, mi lesz... Még a nagy Twitter-láz előtt volt, tehát nem divatból csináltam, most meg a facebook van felfutóban... Nem igazán érdekelnek az ilyesfajta divatok, néha hányni tudnék az olyanoktól, akiknek 1500 ismerőse van 13 évesen. 
Az elmúlt két napot borzasztó gagyin töltöttem. Az egészben annyi volt a jó, hogy barnultam valamennyit és már nem vagyok olyan, mint Hófehérke, de egyébként rohadt szar volt. Semmit nem tudtam csinálni, amit akartam...
Hétfőn néztem meg ezt a mesét, nem sok jóra számítottam, amikor nekiültem, de állatira tetszett. Olyan cuki volt Azúr és Csili?! Nem igazán értettem a tojó nevét, de legtöbbször Csilinek hangzott... de előfordulhat, hogy csak süket vagyok. 
Ha valaki beleolvasott A rózsa nemzedéke című írásomba, az tudja, hogy eléggé kezdetleges állapotban van. Tudnám hozni a folytatást, de mivel sokat szeretek módosítgatni visszamenőleg, hülyeség lenne, úgyhogy csak akkor lesz frissítve a történet, ha végeztem vele vagy az első résszel vagy ilyesmi. Nem is biztos, hogy befejezem, nem igazán érzem magaménak, túl régen kezdtem bele az írásába és nem vagyok benne a történetben. Talán le is fogom venni, ha a nyár végéig nem készülök el vele. Most egy Ginny+Sirius-os történeten dolgozok, tudom, hogy elég kevés történet foglalkozik ezzel a párosítással, de szerintem még mindig ésszerűbb, mint a Draco+Hermione, amitől kiráz a hideg. Imádok ezen agyalni, valószínűleg ez lesz az idei nyaram projektje.
Mivel nemsokára jön az utolsó HP film bemutatója, muszáj volt egy ilyen témájú kinézetet kreálnom. A fejléc egyszer már fennt volt egy-két napra, de akkor levettem, mert nem tetszett. Nem is értem, hogy ebben mi nem tetszett! Bonney egyszerűen elképesztő rajta, sikerült animációt is feltenni rá és most bővítettem a legújabb előzetessel, amit még egyszer be fogok linkelni. Annyira várom már a 
akkor megyek-e megnézni, de szeretném már a magyar premier napján látni, ami úgy nézki csúszik egy napot a magyar kalózok miatt. Felháborítónak tartom, hogy a rajongókat büntetik a tolvajok helyett! Én soha nem töltök le mozis minőségű filmet, mert szarok, inkább megvárom, hogy megjelenjen dvd-n és megszerzem valamelyik ismerősömtől vagy megveszem, ha van rá pénzem. Szombat estétől hétfő reggelig nem leszek itthon, megyünk a Tiszára.
AKÁCIÓ!
KÁCIÓ! Most először érzem azt, hogy volt értelme az elmúlt hónapoknak. Nagyon jó kedvem van, annyira jó volt ma, minden jól alakult! Bioszból megkaptam az ötöst, ráadásul kérdés nélkül, kémiából az utolsó és legnagyobb tz-m akkora ötös lett, mint a ház, meg lettem dícsérve, hogy gyönyörű dolgozat volt, de sajnos nem adhat ezekre a jegyekre csak négyest. Németből a hétfőn írt szó dogám szintén gyönyörű minősítést kapott, 100%-os lett, s talán okkal bizakodhatok abban, hogy ötös leszek ebből is, hiszen mindkét vizsgám ötös lett. Remélem, hogy holnap is hasonlóan jó napom lesz! Tersi órán kimentünk focizni az udvarra, rugtam két gólt és a végére egészen belejöttem, még az se érdekelt, hogy tiszta sár lettem, mert esett az eső. Úgy éreztem magam, mint egy gyerek, nagyon jó volt, már most izomlázam van.