Az idei nyaram eddig egy nagy káosz volt, de eldöntöttem, hogy változtatok a katasztrofális helyzeten. Először is át kellene pakolnom a ruhás szekrényeimet és végre kidobni minden vackot, amit soha nem húznék fel, bármilyen helyzet is adódjon. Aztán következik az író asztalom, aminek a fiókjai tele vannak szeméttel, pedig folyamatosan figyeltem rá év közben, de úgy tűnik, mégiscsak ugyanott kötöttem ki, mint tavaly ilyenkor. A régi füzeteimet száműzni fogom az ágynemű tartóba. Az is tele van használhatatlan ruhákkal, meg régi táskákkal. A harmadik és egyben legfontosabb pont a terveimben, hogy végre leülök olvasni. Nagyon szeretek, imádok olvasni, csak elszoktam tőle és most rájöttem, hogy az egyéniségem egy részét hanyagolom el. Azt hiszem, kezdem Wass Albert Adjátok vissza a hegyeimet című művével, mert apukám egyszerűen oda van ezért az erdélyi íróért. Sorban veszi a könyveit és amint van egy kis ideje, leül olvasni. Büszkén mondhatom, hogy én szoktattam vissza a családomat az olvasásra, amikor három évvel ezelőtt nyáron nagyon nagy H. P. lázban égtem és annyit áradoztam a könyvekről, hogy anya és apa is leült egy-egy este és olvasott. Nővérem sajnos nem ez a fajta, de soha nem késő, majd rájön, hogy a filmeknél sokkal többet adhat egy jó könyv!

Emellett kitartóan tanulok tovább németből és angolból, jövő nyáron szeretnék elmenni nyelvvizsgázni németből, az előre hozott érettségin még gondolkodok... És szeretnék festeni, ezt a hobbyt az idei tanévben fedeztem fel és nagyon szeretem csinálni.

Nagyjából ilyen terveket szövök a nyár további részére, ha már rendes melóm nem lesz. Eddig túl sokat lógtam a neten, de nem akarom ezt tovább folytatni, mert nem jó a szememnek a sok gépezés. Tavaly még kézzel írtam Az élet folytatódikat, lehet, hogy vissza térek rá, de nem biztos, mert gépelve sokkal gyorsabban haladok és könnyebben jönnek a szavak is, ha belelendülök, mint például most...

Mióta kiírtam magamból a bánatomat, azóta sokkal felszabadultabb vagyok és könnyebben blogolok, ami megint csak azt bizonyítja, hogy milyen áldás számomra, hogy megtaláltam magamban az írogatós vénát. Hiszek benne, hogy jobb emberré váltam a könyvek és a saját fantázia világom által, s ma már el se tudom képzelni, hogyan élhetnék ezek nélkül!

xoxo