ÁCIÓ! Végre, megint eggyel kevesebb nap van az idei tanévből... Már komolyan kezdek megkattanni az iskola padban. Semmi értelme nincs ennek a hétnek, max. annyi, hogy megőrüljünk és felforrjon az agyunk a levegőtlen parányi tantermünkben. Szeretem a 105öst, de nem egy 31-es létszámú osztálynak való. Kiderült, hogy osztályfőnököm idénre már teljesen kiütötte magát és üzente a magyar tanárral, hogy majd találkozunk szeptemberben. Kedves, mi? Nem is nevezhető osztályfőnöknek, nem is ismer bennünket és nagy ívben szar a fejünkre. Régóta gyanítottuk, hogy az angol tanárnak tényleg van valami agybaja, hogy nem százas, de ma ki is derült. Komolyan! Tegnp írtunk egy dolgozatot és mondta, hogy akkor holnap meg csütörtökön majd énekelünk, meg lirycseket olvasunk, erre úgy jön be az órára, hogy vesszük tovább a leckét és kemény reading van. Nem normális és még képes volt az érettségiről beszélni! Biztos, hogy van valami az agyával, de a német tanár se semmi. Rohadtul megutáltatta velünk a németet, amihez csak gratulálni tudok neki! -dörgő tapsvihar-

Remélhetőleg ma tanultam utoljára idén, de nem is remélhetőleg, mert annyira teli van már a hócipőm az egésszel, hogy BIZTOS, hogy többet én nem leszek hajlandó tanulni és kész! Így is teli leszek négyesekkel, pedig sokat megtettem a suliért.. Az élet igazságtalan, fájdalmas és mindig a jók szívnak.

Erre a napra 10-ből 7 pontot adok.

xoxo