Másik lapjaim, ahol tényleg folyamatos a frissítés:

frieden.gportal.hu

my-little-town.blogspot.hu

Egy kissé elcsúszott az átalakítás és talán jó pár látogató számára, aki tegnap valami csoda folytán ide tévedtek a lapomra, meglepetést okozhat, hogy nálam az átalakítás egyszerűsítést és valódi bővítést jelent és nem csak dizájn cserét. Nagyon sok tartalmas lap van itt a Gp-n, de többnyire nálam fiatalabb szerkesztőkkel és ez meglátszik a felhozatalon. Nem negatív kritikának szánom, de jó lenne, ha a tini korosztályt nem csak a divattal vagy valamilyen sorozattal fogalalkozó oldal érdekelné vagy épp a már egy ideje reneszánszát élő blogok. Sok előnye van annak, ha az ember némi betekintést kap mások életébe, de sajnos nem mindenkiben van meg az az elő feltevés, hogy nem biztos, hogy ami ezekbe a naplókba kerül, igaz is vagy milyen mértékben szól a valóságról. Ismerem az érzést, amikor egyszerűen csak magával ragad a téma és mikor észbekapok, hogy végeztem, rájövök, hogy így leírva egészen másképp "hangzik", főleg, ha figyelek a szóhasználatra és végül mégiscsak kicsit más jön ki az egészből, mint ahogy történt. Persze, mindenki megtanulja kilencedik osztályban, hogy minden iromány, vers, stb... fiktív, mert valójában, minden mozzanatában nem tudja vissza adni a valóságot.

Fenntre felkerült egy új menüpont, Karácsony címén, ahova ha minden rendben lesz, akkor advent minden napján felkerül egy-egy újabb cikk az ünnepi készülődésről, természetesen saját írású cikkek lesznek és nem másoltak, illetve a forrásokat fel fogom tüntetni.

Mindenkinek szép estét!

Az oldal a mai este és esetleg a holnap kora reggel folyamán teljesen megújul!

Időnként elfog a vágy, hogy kiírjam magamból a gondolataimat, mert mikor leülök a gép elé írni, úgy érzem, hogy valaki, ha más nem, saját magam, meghallgatott és eddig bármi történt is velem, mindig segített az írás. Tudjátok nincs valami izgalmas életem, de alapjában véve nem is bánom, hogy bizonyos dolgok kimaradtak az életemből, mert mostanra már tisztában vagyok vele, hogy tényleg kicsit kilógok a sorból. És nem azon a tipikus tinédzserkori hormonhullámzás miatt érzett "senki sem ért meg engem" módon. Azt hiszem, csak annyi bajom van, hogy kezdek rájönni, hogy a világ egyáltalán nem olyan hely, amilyennek gyermekként képzeltem. Sokat álmodozok, lehet, többet is mint kellene, de ezek nélkül egyszerűen nem tudok élni. Nálam minden út az íráshoz vezet. Mikor elmerülök a fantázia világomban, akkor minden gondom megszűnik és ha csak pár percre is, de felülemelkedek a hétköznapi életemen. Nemrégiben megfogalmazódott bennem egy gondolat, amit szeretnék megosztani veletek:

Álom és valóság között az az alapvető különbség áll fenn, hogy az álom sosem válik valósággá. Ha úgy hisszük, megvalósult egy vágyunk, látnunk kell, hogy mindig különbözni fog attól, amit megálmodtunk, mert az álmok szépsége és tökéletessége pont azokban az apró, de annál fontosabb részletekben, egyúttal különbségekben rejlik, amik sosem valósulhatnak meg teljes egészében, hiszen az álom attól álom, hogy nem a valóság és amikor valósággá válik, elveszik belőle valami, valami, amiben az egész álom lényege rejlik. Azt hiszem, tudom, mi ez a lényeg: mi, emberek szeretünk álmodozni, valami olyasmi után vágyakozni, ami nem valósulhat meg és ez abból fakad, hogy szeretnénk kiszakadni a néha igenis szürke hétköznapokból. És mikor beteljesül vágyaink egy része, rájövünk, hogy vágyakozni utána sokkal jobb volt, mint már birtokolni.

U.i.: Persze, kivételek mindig vannak.

Szép is lenne, ha így teltek volna a napjaim. Elég durva héten vagyok túl és nincs is kedvem írni. Egy gyors feljegyzés a hétköznapjaimról: átlagban hat órám van, utána tanulok még kb. 4-et (néha kevesebbet, néha többet), aztán alszok vagy 7-8 órát és a többi idő pedig csakúgy kifolyik az ujjaim közül...

xoxo

Ma mindenbizonnyal rekordot döntöttem, mert az idei tanévben tuti biztos, hogy nem tanultam még ennyit egyik napról a másikra. Kettőkor ültem le tanulni és 18:20-kor mentem el fürödni, mert éreztem, hogy most pihennem kell, mert lassan agyhalott leszek, aztán fürdés után neki kezdtem a nagy rakás angol házinak a munkafüzetben, meg fordítgatni egy szöveget a tankönyvben, de hál' Istennek, nem volt túl sok ismeretlen szó benne. És még ezután folytattam a félbehagyott törizést, kiemeltem a lényeget a magyar töris vázlatból ( az első vh. utáni helyzet, a Károlyi-kormány, őszirózsás forradalom ). De nem állítanám, hogy ettől még tudom is ezt a leckét, úgyhogy egy fél mondatban összefoglalva: gyönyörű délutánom volt. Jah, és reggel kivételesen jó kedvem volt, de természetesen sikerült valaminek elrontania, most éppen az angol tanár húzott fel, meg az, hogy 4-es lett az első dogám, amiben olyan piti hibákat követtem el, hogy csak fogtam a fejem, hogy hogy írhattam olyat, hogy: " When was you born?" Asszem aznap, mikor írtuk, otthon hagytam az eszem...

xoxo

De azért most büszke vagyok magamra, hogy ennyit tanultam, kicsit úgy érzem magam, mint Hermione, legalábbis szeretnék olyan lenni, mint ő. Intelligens, szorgalmas, éppen ezért okos, a barátai szeretik és az évfolyam legjobb tanulója. Bár az utóbbi elég lehetetlen lenne számomra, de szeretnék kitűnő lenni és nem akarom feladni egy-két négyes miatt már az elején!

Úgy döntöttem, hogy ezentúl csak magamnak vezetem a blogot, elvégre úgy is csak néhányan tévednek ide, ha publikus és valahogy sosem tudtam egészen magamat adni, úgy hogy tisztában voltam vele, hogy rám ismerhetnek. Nem szeretném, ha a titkaim, a gondolataim szájról szájra terjednének a suliban, viszont ha már blog, akkor legyen olyan, amit vissza olvasva pár év múlva tükrözni fog engem, azt hogy mit éltem át az utolsó gimis évemben. Jól hangzik nem? Remélem, hogy sokkal jobb lesz így...

És most jöjjön a mai napom. Reggel megnéztem a naplót, megéreztem, hogy rá kell mennem és kiderült, hogy két új jegyet is kaptam. Annak ellenére, hogy már tudtam, csak négyes lett a matekom, még reménykedtem, hogy hátha ad a tanár egy kegyelem öt alát, de természetesen nem adott. Hozom a formámat matekból az biztos... a legegyszerűbb feladatot rontottam el és egyetlen pontot sem tudott adni rá, mert elvi hibás volt, a többi feladat pedig mind hibátlan volt. Próbálok túllépni ezen, hiszen ez még csak egyetlen jegy és rengeteg javítási lehetőségem lesz még a félévben, de nem könnyű kiszabadulni valamiből, amibe már évek óta belelovaltam magam, azaz attól, hogy úgy sem jön össze az ötös soha. El akarom felejteni ezt a hozzáállást és ha a következő dogát megírom ötösre, akkor máris 4,5 lesz az átlagom. Németen röpdogát írtunk néhány szóból, szerintem nem csináltam semmi marhaságot, majd kiderül. Az úszás elmaradt, lent voltunk a kondiban és jött a varrónő, meg egy tabló készítő pasas. A nap fénypontja pedig az volt, hogy elmaradt az utolsó óránk, nem volt biosz!! Pedig úgy volt, hogy dogát írunk. Szerintem a tanár már tegnap tudta, hogy ma nem tud órát tartani és csak azért sugallta, hogy következő órán írunk a számításokból, hogy mára is készüljünk. Már ez sem érdekelt senkit, csak örültünk, hogy elmaradt az óra.

Összességében, úgy érzem, a suli megy, csak tényleg nem egyszerű végzősnek lenni és még igazán benne sem vagyok a sűrűjében. Még egy hónap és talán akkor mondhatom majd igazán, hogy milyen is az érettségi év.

xoxo

Azért nem haldoklom, csak sikerült összeszednem az idei őszi-téli időszak vírusát, kapar a torkom, köhögök meg meg vannak dúzzadva a nyirokcsomóim, de az orrom hál' Istennek egyáltalán nem folyik. A hétvégém kissé szélsőségesen sikerült, szombaton könnyedén vetettem bele magam a tanulásba, ugyanúgy mint pénteken, ma viszont semmi hangulatom nem volt hozzá. Szenvedtem valamennyit az eukarióta egysejtűekkel, nagyjából tudogatom, majd még holnap délután átnézem és hozzácsapom a szivacsokat, testüreg nélkülieket, meg a férgeket. Tudom, hogy eddig csak a tanulásról írtam, de ígérem, hogy amint lesz valami más, amiről tudok mesélni, akkor hanyagolom a suli témát.

xoxo

Ma nem volt tanítás, csak be kellett menni futni egy kicsit, aztán haza lehetett jönni, tegnap ezért is tudtam foglalkozni az oldallal, ma pedig jól elvoltam. Befejeztem az Édes Annát, még volt belőle kb. 20 oldal, meg tanultam egy kicsit irodalomból. Holnap délelőttre maradt a töri és valamennyit olvasnom kellene még a Szentivánéji álom-ból, aztán majd meglátom, mennyi időm lesz rá, mert keresztül-kasul meg akarom tanulni az eddigi anyagokat történelemből. Eddig vettük az első vh.-t, az orosz forradalmat és a békéket. Valószínűleg gyorsan végezni fogok velük, mert eddig is készülgettem az órákra.

Tegnap jelentkeztem az OKTV-re, biológiából. Erőltetett menet lesz, az biztos! Tavaly ugyan nem mentem rá, de most még azzal sem számolhatok, hogy majd hétvégén többet tanulhatok rá, mert felváltva írunk hétfőnként irodalomból, meg töriből ismétlő dogákat. Ezeket nagyjából úgy kell elképzelni, hogy egy fejezetnyi anyagból pár kérdés, a lényeg az, hogy minél több mindent le tudj körmölni 10 vagy 15 perc alatt.

Ma délután nézegettem nagyiméknál a könyveket és csináltam is egy listát, amit nemsokára elérhettek bal oldalt. Szeretek listákat írni, a mobilom teli is van ilyenekkel.

Igazából nem történt semmi különleges, de majd meglátjátok, hogy sokkal többször olvashattok majd egy témáról, ami aznap megfogott, mint arról, hogy milyen izgalmas életem van, mert egyáltalán nincs. Élem a szorgos, jó tanulók átlagos suli központú életét.

xoxo

Sziasztok! Nem igazán tudom, hogy mi is vett rá az újra kezdésre, de a lényeg az, hogy megint itt vagyok és folytatom a blogot. Mint láthatjátok, felraktam jó pár új postot, ezeket még a nyáron és szeptember első két hetében írtam. Összefoglalva őket, a leginkább arról szólnak, hogy a szünetben nyelvvizsgáztam és gyakorlatilag két hónapot a nyaramból erre áldoztam fel, de megérte, mert sikerült, meg van a középszintű német nyelvvizsgám. Iszonyatosan örültem neki, de most kezdek rájönni, hogy nem csak ezt nyertem a nyáron, hanem hosszú távon valami sokkal fontosabbat: méginkább megszerettem a németet és igenis jó volt tanulni, közel állok hozzá, hogy lassan a hobbimmá váljon, ami a mai világban nem kis előny. Ha lenne még két szabad hónapom, felütném a szótáramat és az a betűtől kezdve megtanulnék minden szót, egyrészt mert nagy kincs a nyelvtudás, másrészt pedig érzem, tapasztalom, hogy még bőven van mit tanulnom és akarnám is csinálni. De érettségi évben nem könnyű. Adott némi önbizalmat, hogy sikerült letennem a nyelvvizsgát, ami nagyon jól jön, mert alapvetően nálam a pohár mindig félig üres.

xoxo  

Jó volt kiadnom magamból mindent, amit éreztem, most már jobban vagyok. Eldöntöttem, hogy erős leszek és csak a tanulásra koncentrálok. Átgondolva, egyáltalán nincs szükségem egy zavaró tényezőre. Ha itt lesz az ideje, találkozok egy férfival, aki meg is érdemel és csak engem akar majd és nagyon fogjuk szeretni egymást. A hülye gyerekek, meg elmehetnek a búsba a gondolataikkal együtt. Ennyi. Nem csinálhatom ezt magammal, nem eshetek depresszióba a legfontosabb gimis évem előtt. Sokat fejlődtem az utóbbi években, nyitottabb vagyok, lefogytam és rengeteget tanultam mind az életről, mind arról, hogy valójában ki is vagyok én.

xoxo

Már egy hete rossz kedvem van, egyszerűen annyira ki vagyok, hogy írni sem tudok normálisan, pedig valahogy össze kellene szednem magam, mert ennek nem lesz jó vége. Folyamatosan azt látom magam körül, hogy másoknak milyen jó életük van és folyton összehasonlítgatom magam velük, hogy ők mitől különbek, hogy boldogok? Boldogtalan vagyok. Biztosan ti is ismertek egy lányt, aki az a tipikus csendes típus, kedves, okos, az egyik legjobb tanuló az osztályában, szeret olvasni és mindig lelkiismeretesen végzi a dolgát. Na, ilyen vagyok én is. Hozzá téve, hogy mindig azt kérdezik tőlem, hogy miért vagyok szomorú, barna a hajam, a szemeim sötétbarnák, utálok a középpontban lenni, 175 cm magas vagyok, 64 kg és 18 múltam. Régebben még magam előtt is tagadtam, de elég érzékeny típus vagyok, erős akartam lenni, magabiztos és valamilyen szinten az is vagyok, sosem hagytam, hogy lebecsüljenek vagy bántsanak. Azt mondják szép vagyok és én is egy olyan fiatal nőt látok a tükörben, aki se nem anorexiás, se nem hurkás vagy duci, szép, hosszú, göndör-szerű hajjal és csak arra várok, hogy végre valaki belém szeressen, hogy meglásson engem, azt aki vagyok. Olyan nagy kérés ez? Szánalmasnak érzem magam, mikor körül nézek és azt látom, hogy nálam rondább és ezerszer furább lányoknak van barátjuk, engem meg még egy nyomoronc randira sem hívtak el soha. Nem vagyok ronda, szép vagyok, okos, süt rólam, hogy kedves vagyok és mégsem mondta még nekem egy fiú sem, hogy kedvel vagy szép vagyok. Ezek után, hogy érezném magam? Mi bajuk van az embereknek velem? Az, hogy nem járok el piálni miniszoknyában, tűsarkúban, meg cigizni? A legelkeserítőbb, hogy most már tudom, hogy idén sem fog semmi változni, mint ahogy egyszer sem, akárhányszor reménykedtem benne. A nagy semmi, ez jár nekem és elegem van már ebből! Össze fogok omlani, ha nem változik valami. Istenem, segíts, mert nem ezt érdemlem!

xoxo

Nem kell hinni, hogy aki könyvekbe menekül, okvetlen az élet elől akar szökni. Sokszor inkább tágítani akarja életét, több életre szomjas, mint amennyit kora s végzete kiosztott.

xoxo