Úgy döntöttem, hogy ezentúl csak magamnak vezetem a blogot, elvégre úgy is csak néhányan tévednek ide, ha publikus és valahogy sosem tudtam egészen magamat adni, úgy hogy tisztában voltam vele, hogy rám ismerhetnek. Nem szeretném, ha a titkaim, a gondolataim szájról szájra terjednének a suliban, viszont ha már blog, akkor legyen olyan, amit vissza olvasva pár év múlva tükrözni fog engem, azt hogy mit éltem át az utolsó gimis évemben. Jól hangzik nem? Remélem, hogy sokkal jobb lesz így...

És most jöjjön a mai napom. Reggel megnéztem a naplót, megéreztem, hogy rá kell mennem és kiderült, hogy két új jegyet is kaptam. Annak ellenére, hogy már tudtam, csak négyes lett a matekom, még reménykedtem, hogy hátha ad a tanár egy kegyelem öt alát, de természetesen nem adott. Hozom a formámat matekból az biztos... a legegyszerűbb feladatot rontottam el és egyetlen pontot sem tudott adni rá, mert elvi hibás volt, a többi feladat pedig mind hibátlan volt. Próbálok túllépni ezen, hiszen ez még csak egyetlen jegy és rengeteg javítási lehetőségem lesz még a félévben, de nem könnyű kiszabadulni valamiből, amibe már évek óta belelovaltam magam, azaz attól, hogy úgy sem jön össze az ötös soha. El akarom felejteni ezt a hozzáállást és ha a következő dogát megírom ötösre, akkor máris 4,5 lesz az átlagom. Németen röpdogát írtunk néhány szóból, szerintem nem csináltam semmi marhaságot, majd kiderül. Az úszás elmaradt, lent voltunk a kondiban és jött a varrónő, meg egy tabló készítő pasas. A nap fénypontja pedig az volt, hogy elmaradt az utolsó óránk, nem volt biosz!! Pedig úgy volt, hogy dogát írunk. Szerintem a tanár már tegnap tudta, hogy ma nem tud órát tartani és csak azért sugallta, hogy következő órán írunk a számításokból, hogy mára is készüljünk. Már ez sem érdekelt senkit, csak örültünk, hogy elmaradt az óra.

Összességében, úgy érzem, a suli megy, csak tényleg nem egyszerű végzősnek lenni és még igazán benne sem vagyok a sűrűjében. Még egy hónap és talán akkor mondhatom majd igazán, hogy milyen is az érettségi év.

xoxo