Az ember azt hinné, hogy egy szorgalmas lány, aki imád minden tantárgyat, amiben jó és utál unatkozni, tíz nappal az iskola kezdés előtt már totál extázisban várja az új tanévet, de engem sem ma, sem az utóbbi két napban "valahogy" nem lelkesített a gondolat, hogy már csak egy hetem van hátra és szeptember harmadikától hivatalosan is végzős gimnazista leszek. Pedig olyan szépen hangzik, csak az a kár, hogy még nem érzem azt a kicsattanó erőt, amit szeretnék az eddigi életem legnehezebb időszaka előtt érzeni. Nem pánikolok, még van egy teljes hetem, de azért ahogy minden nappal közelebb kerülünk a szeptemberhez, úgy egyre többet jár az agyam a sulin. Bármily meglepő, én szeretek iskolába járni. Nem a kora reggeli ébredést és nem azt a rengeteg délutánt, amit a dolgozatokra való készüléssel töltök, végképp nem a matek órákat, mikor az ember tényleg úgy érzi, hogy egy perc is tarthat egy óráig és nem azt, amikor hulla fáradtan érek haza és mégis tudom, hogy le kell ülnöm másnapra leckét írni és még utána az aktuális kötelezőt olvasni, mikor már kifolyik a szemem. Nem ezt szeretem, hanem azt, mikor kikapom egy témazáróm és a kapott érdemjegy láttán úgy érzem, mégiscsak érdemes volt ennyit görnyedni a tankönyveim fölött.

Számítok rá, mint mindenki, hogy az érettségi éve nem hogy nem lesz egyszerű, hanem nehezebb lesz, mint eddig bármi, amin átmentem és sejtem, hogy itt már nem lesz elég, ha délután kettőtől ötig tanulok hétköznaponként, hétvégenként meg összesen kb. 8 órát. De azt is tudom, hogy boldogulni fogok, hogy igenis meg fogom csinálni és elérhetek mindent, ha elég időt és energiát fektetek bele! A matekot tartom a gyenge pontomnak a megmaradt tárgyak közül, mivel a fizika kiesett már. 11.ben is többet gyakoroltam a matekot, mint eddig bármikor, ennek ellenére megint csak egy erős négyest tudtam összehozni, de nem adom fel. Kitűnő év végi és félévi bizonyítvánnyal szeretnék a gimitől búcsút venni, az érettségivel kapcsolatos vágyálmomat még leírni sem merem... Egyrészt babonából, másrészt mert akkor fogom tudni reálisan látni ezt az egész mizériát, mikor már szépen elkezdődik az ősz, október közepén járunk és a tanárok gőz erővel hajtanak majd bennünket.

xoxo

U.i.: megint új a dizájn, mert az előzőt túl sötétnek találtam, de azt hiszem a későbbiekben még találkozni fogtok vele a blogon! Ja, és átkereszteltem az oldalt, mert ahogy néztem a látogatások származási helyét, eddig senki nem értette egyetlen szavamat sem.