A mai bejegyzésem a már tegnap a Twitteremen olvasható üzenetre alapszik. Ma reggelre már kiderült, hogy 21 éves fiatal nőről van szó, aki öngyilkos lett. Borzasztó az egész, nagyon rosszul aludtam, mert én hallottam egy nagy puffanást, ami valószínűleg ő volt, amikor a földhöz csapódott. Nem tudom, miért tesz valaki, aki előtt még ott áll az egész élet ilyen szörnyűséget. Sikolyt nem hallottam és látni sem láttam a holt testet, mert nem akartam, pedig pontosan az erkélyünk alá esett, egy köpésnyire az ablakomtól. Depresszióra gyanakszunk. Sajnos beindultak a pletykás vénasszonyok a mi meg a szomszéd házunkban, erről suttog mindenki. Számomra még úgy is megrázó volt, hogy nem ismertem a lányt, de ezelőtt még nem találkoztam ilyen közelről a halállal.
És most valami sokkal másabb téma következzék... Elmentem a suliba a tankönyvekért. Már előre látom, milyen szar lesz, milyen magányos leszek idén is. Talán még jobban, mint eddig. Találkoztam két lány osztálytársammal, ők vissza is köszöntek, meg mosolyogtak, úgyhogy azzal nem volt gond, de két tapló fiú sem köszönt nekem pedig mindkettő egyenesen a szemembe nézett. Szánalmas az emberi bunkóság és szarul is esett. A harmadik és egyben az osztály legbogorasabb fiúja bezzeg tudott köszönni és vidáman is. Nem értem, talán láthatatlan vagyok vagy mi? Igaz, fogytam a nyáron 5 kg-t, de ettől még nem tűntem el, ráadásul 177 cm körüli s magasságom, ezért mindig mindenhol észrevehető vagyok, különösen akkor, ha még magassarkú is van rajtam, ahogy ma is az volt. Nevetséges. Nem kellene törődnöm az ilyesmikkel, mert egyértelmű, hogy ők leszarnak enegem. Úgy mint minden fiú, pedig nem vagyok ronda és mindenki tudja rólam, hogy kedves, őszinte lány vagyok. Ez van. Majd egyszer találkozok egy kedves és jóképű fiúval, aki észrevesz és boldog leszek!
Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy megint itt folytatom a blogolást, nyilvánosan, de most már tényleg nem ígérek semmit a frissekkel kapcsolatban! Lehet, hogy naponta kétszer vagy háromszor jövök majd, de az is előfordulhat, hogy csak heti egy bejegyzésre lesz időm a suli alatt, még nem tudom.Miért jöttem vissza? Mert nagyon hiányzott a portál légköre és szeretem tudni, látni, hogy én már felépítettem valamit, ami nekem és csakis nekem számít, de a többi nem fontos. Nem fontos, hogy senkitől nem kapok kritikát és nyálas üzeneteket a chat-be, hogy milyen szép a dizid stb... Nem érdekel, hogy nem vagyok ismert blogger, mert nem fontos. Egyedül az mérvadó, hogy akarom-e még tovább csinálni vagy sem és hogy tudom-e közvetítetni, amit akarok vagy sem. Mert mostantól szeretnék átadni üzeneteket, értékeket a bejegyzéseimen keresztül.
Régi szám, de én csak tegnapelőtt találtam rá. Egyszerűen tökéletes... Van mondanivalója, jó a szöveg és a dalt is az egyik legjobb hangú magyar énekes adja elő.
Régi nyár, hidd el emlékszem még
Forró szél, mi az arcomba tép,
És én Téged néztelek meztelenül
Olyan jó volt, úgy fesztelenül, hogy látsz
Forr az út és a talpam is ég
Elrejtett zsebében a városi éj,
És én fekszem a földön tétlenül,
Múlnak a hónapok féktelenül, egyedül.
Látod, így múlt el minden.
Régi arcom egy képen, azt hitted,
Őrzi igazi énem.
Talán, semmi sem bánt
Csak bűnbe estem már
Régi nyár, hidd el emlékszem még
Most is rám vársz az út közepén,
És én lassan lépek erőtlenül
S a Napba nézek, ha előkerül, ami fáj
Látod, így múlt el minden...
Mondd mitől félsz, oly csendes az éjfél
Egy pillanatkép a falamon elvész
Látod, így múlt el minden.
Régi arcom egy képen, azt hitted,
Őrzi igazi énem.
Talán, semmi sem bánt
Látod, így múlt el minden.
Régi arcom egy képen, azt hitted,
Őrzi igazi énem.
Talán, semmi sem bánt
Csak bűnbe estem már
A mai napom átlagosan indult, de aztán egészen jó lett a maga módján. Az új történetemhez, amelyet az előző post-ban linkeltem, ugye csináltam egy új blogot a bloggeren, amivel nagyjából két órát szenvedtem, de szerintem megérte, mert aranyos. Aztán felkerült ide egy új modul a bal oldalra, s napközben még tanulgattam is. Elolvastam három fejezetet Az apostolból és vasalás közben átismételtem egy pár Petőfi memoritert, mert szeptember második irodalom óráján Petőfi nagy dolgoztatot fogunk írni és a memoritereket is kérdezni fogja. Szuper... De legalább van időm felkészülni. Délután háromtól mostanáig pedig a konyhában ügyeskedtem. Cappucinós muffint sütöttem és túrós csúszát főztem. Fura, de még az sem vette el a kedvemet, hogy rohadtul fáj a hátam, mert a konyhapult alacsonyan van és hajolgatni kellett, meg ugye vagy négyszer mosogatni, de nagyon élveztem. És még a süti is finom lett! Most megyek vacsorázni.
"Egyszer, régen, ismertem egy lányt, aki hasonló helyzetben volt, mint te. Ne utáld a barátod emlékét, van, amit nem magunk választunk, akármennyire is úgy tűnik. Te ide, ő meg oda tartozik. Nem véletlenül nem tudjuk a hűtő mágneseket összerakni."
Sziasztok! Egy pár napja nem voltam, ennek az volt az oka, hogy szinte semmi nem történt velem, csak apróbb dolgok, amiket külön-külön nem akartam megírni.
Szóval végignéztem az úszó VB-t és szerintem akkor is jól szerepeltünk, ha csak Gyurta Dani tudott nyerni, mert egy évvel a Londoni Olimpia előtt a győzelem nem minden. Biztos vagyok benne, hogy sokan nem erre az időszakra időzítették a csúcsformájukat. Aztán szombaton kiesett Székely Viola a Britain's Next Top Model című műsorból. Gyönyörű a képeken, de a hozzá állása nekem egy kicsit fura volt, hiszen nem lett volna szabad olyan sokszor - szinte mindig - azt mondogatnia magának, hogy ez nem fog menni, ez nem megy. De büszkék lehetünk rá, hogy egy magyar lány is bekerült ebbe a műsorba és egészen sokáig eljutott - a legjobb hatba került be.-
Áttérve a dizájnra, nekem nagyon tetszik. Egyszerű, letisztult és minimál. Már szükségem volt rá, hogy egy kicsit egyszerűbb legyen az oldal kinézete, mert szeretnék többet foglalkozni a tartalommal. Ami azt jelenti, hogy a történetet, amit idén nyáron írok, közölni fogom és minden kedden lesz új fejezet. Remélem, hogy olvasni fogja valaki és szeretnék véleményeket kapni arról, hogy nektek tetszik-e az, amivel töltöm a legtöbb szabadidőmet!
És most vettem észre, hogy megvan a 6500ik látogató. =)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Archívum
A mai bejegyzésem a már tegnap a Twitteremen olvasható üzenetre alapszik. Ma reggelre már kiderült, hogy 21 éves fiatal nőről van szó, aki öngyilkos lett. Borzasztó az egész, nagyon rosszul aludtam, mert én hallottam egy nagy puffanást, ami valószínűleg ő volt, amikor a földhöz csapódott. Nem tudom, miért tesz valaki, aki előtt még ott áll az egész élet ilyen szörnyűséget. Sikolyt nem hallottam és látni sem láttam a holt testet, mert nem akartam, pedig pontosan az erkélyünk alá esett, egy köpésnyire az ablakomtól. Depresszióra gyanakszunk. Sajnos beindultak a pletykás vénasszonyok a mi meg a szomszéd házunkban, erről suttog mindenki. Számomra még úgy is megrázó volt, hogy nem ismertem a lányt, de ezelőtt még nem találkoztam ilyen közelről a halállal.
Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy megint itt folytatom a blogolást, nyilvánosan, de most már tényleg nem ígérek semmit a frissekkel kapcsolatban! Lehet, hogy naponta kétszer vagy háromszor jövök majd, de az is előfordulhat, hogy csak heti egy bejegyzésre lesz időm a suli alatt, még nem tudom. 
Miért jöttem vissza? Mert nagyon hiányzott a portál légköre és szeretem tudni, látni, hogy én már felépítettem valamit, ami nekem és csakis nekem számít, de a többi nem fontos. Nem fontos, hogy senkitől nem kapok kritikát és nyálas üzeneteket a chat-be, hogy milyen szép a dizid stb... Nem érdekel, hogy nem vagyok ismert blogger, mert nem fontos. Egyedül az mérvadó, hogy akarom-e még tovább csinálni vagy sem és hogy tudom-e közvetítetni, amit akarok vagy sem. Mert mostantól szeretnék átadni üzeneteket, értékeket a bejegyzéseimen keresztül.
A mai napom átlagosan indult, de aztán egészen jó lett a maga módján. Az új történetemhez, amelyet az előző post-ban linkeltem, ugye csináltam egy új blogot a bloggeren, amivel nagyjából két órát szenvedtem, de szerintem megérte, mert aranyos. Aztán felkerült ide egy új modul a bal oldalra, s napközben még tanulgattam is. Elolvastam három fejezetet Az apostolból és vasalás közben átismételtem egy pár Petőfi memoritert, mert szeptember második irodalom óráján Petőfi nagy dolgoztatot fogunk írni és a memoritereket is kérdezni fogja. Szuper... De legalább van időm felkészülni. Délután háromtól mostanáig pedig a konyhában ügyeskedtem. Cappucinós muffint sütöttem és túrós csúszát főztem. Fura, de még az sem vette el a kedvemet, hogy rohadtul fáj a hátam, mert a konyhapult alacsonyan van és hajolgatni kellett, meg ugye vagy négyszer mosogatni, de nagyon élveztem. És még a süti is finom lett! Most megyek vacsorázni.
Sziasztok! Egy pár napja nem voltam, ennek az volt az oka, hogy szinte semmi nem történt velem, csak apróbb dolgok, amiket külön-külön nem akartam megírni.