Az író a fantázia orgonistája. Az ő orgonája azonban az olvasó szívében muzsikál, s az író akkor művésze ennek a hangszernek, ha csak egy-egy billentyűt érint meg.

xoxo

Ezt a verset tanulom meg majd ajándéknak karácsonyra a szüleimnek. Én személy szerint nagyon szeretem, érzem saját magam benne, mintha egy kicsit rólam is szólna. Olvassátok sok szeretettel Karinthy Frigyes Előszó című versét:

Nem mondhatom el senkinek,
elmondom hát mindenkinek

Próbáltam súgni, szájon és fülöm,
mindnyájotoknak, egyenként, külön.

A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy megy egy.

A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,

A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a félúton.

Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.

A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

A harmadik csak rámnézett hitetlen,
nevetni kezdett és én is nevettem.

Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.

De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,

Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott rá, hogy őt higgyem.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak,
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,

Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,

Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanúskodom a napról, hogy ragyog.

Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,

Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem, s dadog a szám.

Elmondanám, az út hova vezet,
Segítsetek hát, nyújtsatok kezet.

Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.

A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.

Egy láb a mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.

Egy szószéket a sok közül kibérelek,
Engedjetek fel a lépcsőjére, kérlek.

Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.

Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.

Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit elmondok mindenkinek.

xoxo

Sziasztok! El se hiszem, hogy végre elkezdődött a téli szünet. Az idei első félévem húzós volt, rengeteget tanultam és olvastam magyarra, hogy menjen a suli, de most nagyon úgy tűnik, hogy ebből semmi nem fog meglátszani a félévi jegyeimen. Évvégére a kitűzött célom még mindig a kitűnő és hiszek benne, hogy sikerülni fog, mert látom, hogy miben hibáztam eddig és javítgatom hibáimat. Egyelőre fogalmam sincs, hogy mi legyen a gimi után, csak abban vagyok biztos, hogy tovább akarok tanulni itt a Szegedi Tudományegyetemen, csak még azt nem tudom, hogy milyen szakon vagy egyáltalán milyen karon, hiszen magyarból is jó vagyok, miközben biológia fakultációra járok és széttanulom az agyam bioszból és nem akarom, hogy kárba vesszen ez a sok erőfeszítés. Valószínűleg majd emeltezni fogok belőle. Kora nyárra, olyan május környékére jelentkezni fogok egy nyelvvizsgaelőkészítőre, hogy június-július környékén meglegyen a német középfokúm, aztán ha sikerül, akkor irány az őszi érettségi, ha meg nem, akkor még egyszer nekifutok a nyelvvizsgának, mert kell nekem az a pluszpont, amit adnak érte! Ennyit az iskoláról.

Az idei karácsonyom öt napos lesz, mert ma itthon díszítettük anyával a fát, meg a lakást, holnap megyek mamáékhoz, ahol megint én díszítem a fát és segítek mamának, amennyit csak tudok, bár ahogy ismerem, már rég előkészített mindent, maximum majd a süti készítésben tudok segíteni. 24-én mindenki jönn mamáékhoz, vacsorázunk, ajándékozunk egy sort, aztán este hazajövünk és megint ajándékozunk egy sort és a következő két napban filmezünk, eszünk, meg a szüleim veszekednek, de nem kell aggódni, csak a szokásos szokott lenni, remélem most is így lesz.

Tegnap jártam errefelé, megcsináltam a Diary-t és a Favourites modult a bal oldalon, most pedig megpróbálok hozzálátni valami értelmes bemutatkozást írni magamról az Aileen-ba.

Jó pihenést mindenkinek!

xoxo

2011. december 19-ét írunk, s ma érkezett meg az első hó, ide Szegedre. Tavaly sokkal korábban, már november elején is esett, ha jól emlékszem, de sajna azt mondják, hogy nem lesz fehér karácsonyunk, pedig szép lett volna, de mindegy, olyankor úgy is mindig otthon vagyok szinte végig, csak 24-én nem. A suliban nehéz heteken vagyok túl, de túl éltem és egészen jól állok a jegyekkel, úgyhogy a szünetben pihenhetek. Most nem igazán tudok írni és holnap is ez lesz, talán majd reggel jövök, mert elmarad a holnapi dupla biosz. Természetesen nem csak úgy, ledolgoztuk ma, 4 óra után léptünk ki az iskola kapuján, de legalább holnap tovább alhatok vagy jöhetek gépezni! Csak azért jelentkeztem most, hogy megörökítsem az első hót és később vissza tudjam keresni, hogy mikor volt. Remélem, nektek hosszabb szünetetek lesz, mint nekem!

xoxo

Sziasztok!

Még egy órája sincs, hogy túl vagyok életem első foghúzásán és akkora a sokkhatás, amiért, hogy még most is rosszul vagyok a gondolatra. Hétfő este óta fájt a bal alsó hatos fogam, amivel már eddig is meggyűlt a bajom, ugyanis még általánosban be volt gyulladva, aztán tavaly nyáron konkrétan letört a fele, akkor be lett tömve, idén nyáron kiesett belőle a tömés, újat raktak bele szeptemberben és most december elején kihúzták mindenestől. A doki megmutatta a fogamat, tök szép, hosszú gyökerei voltak és az orvos szerint jó erősen állták a strapát. Kérdezte, hogy gyökérkezelést akarok-e vagy foghúzást és én az utóbbi mellett döntöttem, mivel a gyökérkezelésre el kellett volna járni ötször vagy hatszor, nagyon vigyázni kellett volna a higiéniára stb... és az sem lett volna biztos, hogy a kezeléstől elmúltak volna a panaszaim és a végén lehet hogy ki kellett volna húzni így is úgy is. Egyébként is nőnek még a bölcsességfogaim, úgyhogy nem izgatom magam azon, hogy egy lyuk van az alsó fogsoromban, egy csomó mindenkinek van. Mikor meghoztam a döntést, beadott két helyre egy jó nagy injekciót, amitől még most is zsibbad a fél arcom, de legalább kifejezetten már nem fáj a fogam, csak hogy pozitív maradjak... Az éjszaka borzalmas volt, a reggel még inkább, ma még nem zártam össze a két állkapcsomat, mert olyan érzékeny volt mindenre ez a nyomorult fog, most meg még vérzik egy kicsit a helye, úgyhogy most meg ezért nem virgonckodok túlzottan. Remélem, tényleg nem lesz semmi gikszer már, mert mostantól esküszöm, hog úgy fogom mosni a fogaimat, mint a kisangyal! Jah, arról nem is beszéltem, hogy több minnt három órát ültem a rendelőben, még szerencse, hogy volt annyi eszem, hogy magammal vigyem az egyik biosz könyvemet, úgyhogy legalább nem unatkoztam. Tök jó, mert hétvégén kevesebbet kell majd foglalkoznom az anyaggal, mert áttanultam az egész vázrendszert, a hozzá kapcsolatos betegségeket és átismételtem a bőrt, meg a betegségeit! Már nem igazán érzem azt a tipikus sós ízét a vérnek, úgyhogy nagyjából megnyugodtam, pedig majd elájultam az idegtől, mikor lezsibbasztottak és kikültek a várakozóba. Gyorsan felhívtam nővéremet, akinek egy csomó fogát húzták már ki a fogszabájzója miatt még amikor kisebb volt és megnyugtatott, hogy nem fáj annyira. Tényleg nem volt olyan nagyon durva, de fájni fájt, az tény! Holnapra még van matek, meg fizika házim is, de majd megírom reggel őket, mert nincs első két órám. Ma már használhatatlan vagyok. Egész nap csak reggel ettem egy kis gabonapelyhet tejjel, napközben csak vizet ittam és kész, ennyin éltem ma, de biztos, hogy nem fogok most nekilátni vacsorázni, "valahogy" nincs hozzá hangulatom és késő is van, de legalább fogyni fogok! Most megyek farmozni, sziasztok!

xoxo

Sziasztok!

Igen, amint látjátok, új külsőt kapott az oldal. Furcsa érzések keringenek bennem ezzel az egész G-portálos irogatással kapcsolatban. Emlékszem, régen mennyire szerettem csinálni, de mára már lassan négy és fél év után, sokkal inkább tartom időpocsékolásnak ezt az egészet, mert lássuk be, hogy amit mi itt a Gp "író palántái" csinálunk irodalmilag szinte semmit nem ér. Persze vannak szerencsések, akiket talán felfedeznek és valóra válthatják álmaikat, de a legtöbben egyszer rá fognak jönni, hogy attól, hogy H.P.-s vagy Twilight-os történeteket írnak, még nem azt jelenti, hogy lenne bennük tehetség. Én magam is ebbe a kategóriába tartozom. Imádok olvasni, vannak eredeti gondolataim és a magyar tanárnőm jótékony hatásának következtében van némi fogalmam arról, hogy mi számít értékes műnek és mi a selejt kategória. Ezzel nem akarok senkit megsérteni, csupán azt akarom mondani, hogy nem kellene ennyire komolyan venniük sokaknak ezt az egész portálozós dolgot. Gomba mód szaporodnak a blogok és az önjelölt "írók", ami nem is baj, hiszen ez azt is jelenti, hogy végre a korosztályunk is vezébe vesz egy pár könyvet és olvas. A könyvek az élet legjobb tanító mesterei. Talán sejthetitek már, hogy az fogalmazódott meg bennem, hogy úgy tervezem, nem írok több fanficet. Ezt az utolsót még befejezem, bár lassanként, de mégis nem hagy nyugodni. És (tudom, hogy nem kezdünk vele mondatot, de nem érdekel) talán az is felmerülhetett most már bennetek, hogy magától a Harry Potter-világtól is készülök búcsút venni, lassú, szép és mégsem teljes búcsút, mert 12 éves korom óta, öt és fél éve, május környékén fogtam először kezembe A bölcsek kövét, s azóta nem volt megállás. Az év szilveszterén A tűz serlegével köszöntöttem az új évet, de már január elsején faltam A Főnix Rendjét és még a téli szünet vége előtt elolvastam azt is. Aztán egy hét szünet után megvettem A félvér herceget, majd A Halál ereklyéit és bezárult a kör még 2007 február-márciusában, s egy olyan lány, aki addig utált olvasni, a könyvek rabja lett. Nyolcadik osztályos voltam, mikor először olvastam az Alkonyatot, tavasz környékén... Igen, ilyen pontosan emlékszek minderre. Még az is előttem van, ahan ülök vagy fekszem az ágyamon és falom a Főnix Rendjét. Mostanra rájöttem, hogy vannak a Harry Potteren és Twilight Sagán kívül más igenis olvasható kötelezők, ajánlott olvasmányok, szórakoztató regények és történelmi regények. Jah és elfelejtettem, hogy kilencedikben az Eragon-t ismertem meg, alig várom, hogy a negyedik könyv kijöjjön magyarul is! Most épp a realista regények korszakomat élem, pedig alapvetően eddig inkább a romantikusak tetszettek. Jó részt még csak kötelezőket olvastam, azaz Balzac-tól a Goriot apót és Flaubert-től a Bovarynét.

Ne haragudjatok, de mennem kell, remélhetőleg holnap is lesz energiám jönni, mert van egy csomó mesélni valóm!

P.S.: BOLDOG MIKULÁST MINDENKINEK! 

xoxo