A cél, megszűnte a dicső csatának,

A cél halál, az élet küzdelem,

S az ember célja e küzdés maga.

- idézet Madách Imre: Az ember tragédiája című művéből.

Hétfőre kellett elolvasnom és kellemeset csalódtam a műben. A Bánk bánt már túléltem és hál' Istennek, ezt is. Nekem Az ember tragédiája jobban tetszik, vagyis inkább kevésbé rossz, mint Katona József drámája. Az valami borzasztó volt, igaz ez se kutya, de azért egészen tetszett a maga nemében, bár én sokkal jobban szeretem az ókori drámákat és Shakespeare-t. Csütörtökön írtunk Petőfiből, Aranyból és Jókaiból együtt egy nagy témazárót, több mint hat órát tanultam rá, de nem érzem azt, hogy túl jól sikerült volna. Esszét kellett írnom arról, hogy P. A. és J. romantikusok voltak. Na, most ebbe rengeteg mindent bele lehet magyarázni, semmi kikötés vagy támpont nem volt, úgyhogy elég kétesélyes, hogy eltaláltam-e azt az ágat, amire a tanárnő gondolt vagy se? A világképen és az esztétikai, poéitkai eszközökön bizonygattam az igazamat, amiről van egy "gyönyörű" táblázat a tankönyvemben, amiből négyszeri átolvasás után lehetett csak kibogózni, hogy mi a francról szól...

Kellemes maradék vasárnapot mindenkinek!

xoxo