A történet folytatásáért katt a Bővebben-re vagy a Labelsben a megfelelő linkre! =)

Remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket, ha van egyáltalán vki, aki elolvassa...

(Lily szemszöge)
Apa megkönnyebbülten indult a kabátjáért, de nekem még volt valami, amit még itthon meg akartam beszélni Edwarddal, de nagyon sürgősen.
- Sajnálom apu, de el kell rabolnom Edwardot egy csevejre, El és James nélkül! –jelentettem be óhajom félhangosan. Szüleim lemondóan rábólintottak, a bátyámék meg összenéztek. Edward értetlenül követett a szoba legtávolabbi sarkába.
- Le akarok menni Roxmortsba pénteken és alibi kellene, mert elvileg prefektusgyűlésem lenne, de arra egy pillanat alatt rájönnének, hogy nem vagyok ott, úgyhogy le fogom mondani. Bevehetnél egy Rókázó Rágcsát az utolsó óráink után, én, meg mint aggodalmas nőnemű barát, kezelésbe vennélek. –kezdtem bele halkan és kérlelőn mosolyogtam rá. Kissé félredöntött fejjel nézett rám.
- Te is tudod, hogy apád és McGalagony mellett nekünk is csak ritkán van alkalmunk lemenni a faluba. A péntek kész öngyilkosság… Emellett honnan szednél Maximuláns cuccot? Betiltották, kirúgnak érte, ha nálad találják, Jacknek is csak alig egy pár van! –vetette ellen szintén alig hallhatóan.
- Van olyan módja, amit apáék nem tudnak ellenőrizni és George bácsitól kaptam egy pár cuccot, amiért segítek bájitalokat főzni neki. Ha segítesz nekem, cserébe téged foglak elhívni a Durmstrangba a Látogatók hetére, persze csak, ha bejutok. Van egy bál is benne. –tettem hozzá noszogatóan, mert csak némán bámult a szemeimbe.
- Túl jó ajánlat… még egy bálba is eljönnél velem! Gyanús. –közölte elgondolkodóan. – Csak akkor, ha elmondod, mit csinálsz ott! Nem kellene lemenned oda, veszélyes. –fonta össze a karjait a mellkasa előtt.
- Szóval te is észrevetted azt a… valamit a levegőben? –kérdeztem meglepetten. Rábólintott.
- Beszéltem erről a többiekkel is, de eddig mindenki azt mondta, hogy csak iskola undorom van, ergo: lövésük nincs róla, hogy mire gondolok. –folytattam megkönnyebbülten, majd hajszálnyira egyszerre a szüleimre pillantottunk. Mind minket bámultak, mintha szenzáció lenne, hogy négyszemközt beszélgetek vele.
- Talán mégis halasztanom kellene ezt a Roxmorts-os dolgot, el se hiszem, hogy TE beszélsz le engem valami marhaságról és nem fordítva! –fordítottam vissza tekintetem Edwardra.
- Könnyebb logikusan gondolkodnom, ha nem magamról van. –ismerte be összeszűkült szemekkel bámulva kifelé.
- Ha már ennyire belejöttünk… van valami… amit meg kell mutatnom valakinek, különben megőrülök! Nagyon durva, lövésem nincs róla, mi a jó élet történik velem. –motyogtam bizonytalanul, mire rám kapta a tekintetét, én meg hátat fordítottam a többieknek. Vettem egy mély levegőt, majd átengedtem magam annak a bizsergető érzésnek, amitől pezsegni kezdett a vérem és csettintettem egyet. A hatás nem maradt el… barátom álla leesett. Hogy miért is? Mert egy tűzgolyót tartottam a kezemben, amely vidáman lobogott a tenyeremben a maga gyönyörű kék színében pompázva.
- Ez nem elemi mágia, akkor normális színe lenne… -szedte össze magát valamelyest.
- Tudom. –bólogattam egy kicsit megkönnyebbülten, hogy végre elmondtam valakinek.
- Tök jó… De mi a fenéért kék? –kérdezte értetlenül. Elnevettem magam:
- Edward nem az a kérdés, hogy miért kék! Vannak sejtéseim róla, bár őszintén remélem, hogy tévedek… Majd kiszúrja a szememet. –panaszkodtam és gyorsan eltűntettem, mielőtt rájönne, hogy a szemei pontosan olyan kékek, mint az én tüzem.
- Ugye tudod, hogy én ebből egy kumma szót nem értettem? –érdeklődött, de én még mindig Roxmortson agyaltam legbelül. Eloltottam a tüzet, majd közelebb léptem hozzá egy lépést.
- Valamivel rá kell vegyelek a péntekre. Még kiagyalom addig! –figyelmeztettem ravaszul mosolyogva, majd elegánsan hátat fordítottam neki és zavartalanul elsétáltam a kabátomért.
- Visszavonom a bűvölést! –mondta bátyám megrökönyödve, amikor Edward beért.
- Miféle bűvölést? –kérdeztem vissza felvont szemöldökkel.
- Semmit. –legyintett Edward ijedten és ártatlan képet vágott.
(Elizabeth szemszöge)
Mrs. Potter elhívta Lilyt beszélni egy pár mondatra, amikor a tanár úr elvitte a fiúkat a King’s Crossra.
- Köszi, anya! Tudom. –mosolyodott el boldogan, mikor visszajöttek hozzám.
- Olyan jó lesz idén! –lelkendezett és még egyszer körülnézett a szobában, de látszott rajta, hogy azért mégsem olyan boldog.
- Mindig ilyen, amikor itt kell hagyjuk Tedet. –magyarázta a tanárnő, hogy mi baja van, mert aggodalmasan fürkésztem. Azt hittem, hogy Scorpius miatt idegeskedik.
- Akkora szívás, hogy ilyen öreg! Még jó, hogy Vick itt van neki. –panaszkodott lekonyult szájszéllel, de hagyta, hogy megfogja édesanyja a kezét és elhoppanáljon velünk is a pályaudvarra. Soha, fel nem foghattam, hogyan nem veszik észre a muglik a hírtelen megjelenő emberek tömegét… Odasétáltunk a fiúkhoz a vágány bejáratát képző falhoz, miután Mrs. Potter visszament a csomagjainkért és megjött. Hógolyó folyamatosan nyávogott a kosarában, utálja, ha beteszem. James megfogta a kezem és behúzott a kis csapat elejére.
- Műsoroztok? –kérdezte Edward, mire összenevettünk.
- Hát… ha apa velünk van, akkor úgy is mindenki minket néz, úgyhogy szinte teljesen tökmindegy, hogy fogom-e a kezét vagy se! –válaszolt és lazán átlépett a megbűvölt falon, amivel engem is magával húzott. Még csak háromnegyed tizenegy volt, úgyhogy még egész kevesen álltak a peronon. Bevártuk a többieket és Weasleyék keresésére indultunk a kisebb csoportosan gyülekező családok között szlalonozva. Nem volt nehéz rájuk lelnünk, tekintetbe véve, hogy a Weasley család mekkora létszámú. A felnőttekkel még nem ismertük egymást, mivel általában épphogy csak be szoktam esni az indulás előtt egy perccel, úgyhogy kissé megilletődve sétáltam Jamie mellett. Még alig láttuk meg őket és ők minket, amikor Jack felkiáltott:
- Hoppá, James becsajozott! –erre persze mind egy szálig felénk fordultak. Lily megnyugtatóan a fülembe súgta:
- Nyugi El, nem esznek meg!
- Okés. –bólintottam rá és ránéztem barátomra, aki engem figyelt. Megsimogatta kézfejem, válaszul rá mosolyogtam, s ő is rögtön elmosolyodott. Miután körbeölelt mindenki mindenkit, mi Edwarddal kerültünk középpontba. Persze őt már ismerik, mint a tenyerüket, ahogy Rosék apja mondta, de engem nem igazán.
- James bemutatnád a hölgyet? –kérdezte fülig érő mosollyal George Weasley, Jack apja. Lily megforgatta a szemeit:
- Ő Elizabeth! Ki más lenne? –erre Rosék apja visszakérdezett:
- És te Lily? Mi ez az új frizura és öltözködés? Új fiúd van? –az utolsó kérdésnél ránézett Edwardra.
- Nem, nincs! Még jó, hogy mondod Ron bácsi, elmegyek egy kicsit beszélgetni.
- Ne menjek veled? –kérdezte aggodalmasan a tanár úr Lilytől, aki gyorsan megrázta a fejét és itt hagyott minket. Néhány méterre álltak tőlünk Malfoyék és mind láttuk, hogy hozzájuk megy.

(Lily Potter szemszöge)
Vettem egy nagy levegőt, hátat fordítottam családomnak és a tiltakozó fejrázásos válaszom után elindultam Scorpius és a szülei felé. Apa finoman szólva sem szereti Mr. Malfoyt, anyával meg régi barátok, de egyikőjük se hiányzik most ide. Mrs. Malfoy barna hajú, elegáns nő, akiről csakúgy virít, hogy mindig illendően öltözködik, de alapvetően nem annyira vészes asszony, ha mosolyog. Mr. Malfoy meg a szürke szemeivel és szőke hajával mindig Scorpiusra emlékeztet, bár az ő vonásai nem annyira hasonlítanak a fiáéra, mint apunál és Jamesnél. Mikor ránéztem barátom arcára elmosolyodtam azon, ahogyan nézegetett.
- Hűha Lily, hát te meg? –foglalta szavakba csodálkozását a puszi közben.
- Egy kicsit beújítottam pár dolgot. –túrtam bele a hajamba és illedelmesen köszöntem a szüleinek, akik ugyanolyan meglepettnek tűntek, mint a fiuk.
- Ki az a lány a bátyáddal? –kérdezte Mr. Malfoy, aki egy biccentéssel köszönt apunak.
- Elizabeth Salvatore. –válaszoltam hátra fordulva, hogy biztos Elre gondolt-e.
- Van egy bugyuta kérdésem: Beszélhetnénk? –fordultam vissza Scorpiushoz. Szomorkás mosollyal lassan rábólintott.
- Ne nézz így rám! –panaszkodtam halkan.
- Hogyan? –kérdezett vissza ugyanazzal a szomorkás mosolyával és most már egyikünk se akart elmozdulni a szülei mellől. Mindketten tudtuk, hogy felesleges.
- Sajnálom. –tettem véglegessé, azt, amit csak mi ketten tudtunk. Különös, de alig pár szóból megértjük egymást.
- És tényleg sajnálod. –suttogta vissza. Rábólintottam és kicsordultak a könnyek a szemeimből:
- Nagyon. Tudnod kell, hogy az egész az én hibám, te nem csináltál semmit! Tökéletes vagy. –erre megrázta a fejét.
- Korántsem. Miattam igazán nem érdemes sírnod! Tudtam, hogy ez lesz. –hangjából és szemeiből beletörődés sugárzott.
- Dehogynem. –vágtam vissza rendíthetetlenül. – Ha akarod, többet nem is kell beszélned velem, felszívódok és olyan lesz, mintha… -kezdtem bele összeszedve maradék önuralmam. Most először látszott ijedtnek és kétségbeesettnek, amikor közbe szólt:
- Isten ments Lil! Te vagy az egyetlen normális barátom.
- Annyira reméltem, hogy ezt mondod, meghalok a pesszimizmusod nélkül! Imádlak! –motyogtam és visszaöleltem őt.
- Pasid lehet száz, de barátod nem túl sok. –válaszolt, én meg rábólintottam. –Most már megjegyezhetem: így sokkal szexibb vagy! –mondta félhangosan, mire az édesanyja felhördült:
- Fiam, ne mondj ilyen disznóságokat Lilynek, még akkor se, ha már nem a barátnőd!
- A bátyádék ideküldték Blacket. –motyogta a fülembe Scorpius. Még mindig öleltük egymást.
- Biztos Ron bácsi telebeszélte a fejüket! –sóhajtottam fel lemondóan és elhúzódtam tőle. És valóban: Edward elszánt arccal sétált felénk és mikor meglátta, hogy sírok, összeráncolta a homlokát.
- Lily, jól vagy? –kérdezte aggodalmasan és szemrehányóan nézett unoka testvérére, mikor mellém ért.
- Persze. Kitűnően. –válaszoltam szenvtelenül, fapofával.
- Hát hogyne. –bólintott rá látszólag nyugodtan és köszönt Malfoyéknak.
- Szép napot Mr. és Mrs. Malfoy! –kiváló udvariassággal és önfegyelemmel ejtette ki a szavakat, most rajtam volt a homlok ráncolás sora.
- Edward. Apád hogy van?
- Beteg. –válaszolt tömören Mr. Malfoy kérdésére és egy „bocsássanak meg, de elrabolom Lilyt”-tel szelíden megfogta a kezem és elhúzott maga után a családom felé. Annyira maradt időm, hogy vissza kiabáljak neki:
- Ne lógd el a prefektusi eligazítást! Nem akarlak jelenteni! –erre a címzett felnevetett. Innentől már felszaporáztam a lépteim és két lépésre a bátyámék és apáék alkotta bámuló csoporttól megállítottam, majd magam felé fordítottam.
- Figyelj Edward, nem volt semmi bajom azon kívül, hogy szakítottam azzal a fiúval, aki a lelki társam lehetett volna, ha nem lennék hülye! –szóltam rá ingerültséggel kevert bánattal. Szemei arcomat pásztázták és még mindig kiürített arccal nézett rám.
- Akkor, miért vagy hülye? Ha ennyire szereted Scorpiust, menj vissza hozzá, senki nem szólna bele komolyan! –elengedte a kezem és halál nyugodtan küldött vissza hozzá. Néma csönd uralkodott körülöttünk. Fájdalmasan megrándult az arcom és megint eleredt a könnyem:
- Tudod, csak annyi a gond, hogy mégsem eléggé! Hogy nem elégszek meg a majdnemmel, amiből talán egy idő után eltűnne a majdnem. De ez számomra nem elég… most már nem. Szeretni és szeretve lenni akarok! Teljes szívből, önzetlenül. –fájdalmasan kiabáltam vele és bökdöstem meg a mellkasát. Nem csinálhatja ezt velem!
- Én nem mondtam, hogy ne tedd! –vágott vissza rendületlen nyugalommal. Kék szemei mégis arról árulkodtak, hogy fáj neki, hogy így beszélek Scorpiusról.
- Kapd be! Soha többet nem akarlak látni, számomra megszűntél létezni Edward Eridanus Black! Nem hittem, hogy ilyen kegyetlenül önző vagy. –csalódottan ejtettem ki minden egyes szót és nemes egyszerűséggel hátat fordítottam neki, majd végig pusziltam az összes rokonom és elegánsan felemelt fejjel elsétáltam mellette a vonat legközelebbi ajtaja felé, de hallottam, hogy El ezt mondja:
- Edward, mit csináltál? Hát nem látod, hogy a maradék szívét töröd ketté, te idióta! Felfogtad, hogy mit tettél az imént? Megszegted Lily egyetlen és örök érvényű szabályát. Soha ne sajnáld vagy tedd tönkre a másik boldogságát, még akkor se, ha az neked fáj! Lil bármit elviselne azért, akit szeret. Imádkozz, hogy a megtagadásod ne gondolja komolyan! A vér nem játék. Embereld meg magad, mert legközelebb pálcát rántok rád és abból nem te jössz ki jól, azt garantálom. Lily a legnemesebb, legjószívűbb és legszeretőbb lány a világon, örülj neki, hogy vagy olyan fontos neki, hogy fáj neki, hogy vissza akarod küldeni Malfoyhoz! És egy percre se gondold, hogy visszamegy hozzá… ezek után biztosan nem. Annyira fájt volna, ha látod mosolyogni valaki másra? Nem hiszem. Csakhogy tudd: második esély mindenkinek jár. Ha egyszer megkapod, ne cseszd el. –felvonszoltam a legközelebbi üres fülkébe a ládám és nem tudván, hogy ők is látnak az ablakból, sőt hallanak, felzokogtam. Úgy sírtam, mint még soha életemben. Elveszítettem a fiút, akit szeretek, akiért eldobtam magamtól Scorpiust, aki valamelyest megadta nekem azt, amire szükségem volt. Ő érte, utána, ugyanakkor miatta sírtam nyíl egyenest a szemébe nézve. Végre megint ugyanazt a fiút láttam magam előtt, mint akit eddig ismertem. Legjobb barátnőm szigorúan figyelte, bátyám mérgesen, a szüleim és a barátaink pedig ijedten, ahogyan egymást bámuljuk az ablaküvegen keresztül. Aztán megtörten lesütöttem szemeim és leültem. Rokonaim és barátaim nem sokkal később csatlakoztak hozzám, bár nem láttam őket, csak hallottam a suttogásukból, hogy ők azok, mivel lehunytam a szemeim. Nem akartam látni a szánalmat szemeikben, de meg se próbáltam visszafogni egyre ömlő könny áradatomat. Mikor besüppedt mellettem a bőr huzat és megcsapta orrom az illata felpillantottam rá, aztán befészkeltem magam az ölébe és a mellkasába bújtam a többiek kíváncsi szemei elől. Ott sírdogáltam a karjai közt, amikkel a hajamat simogatta. Annyira féltem, hogy végleg elveszítettem őt, hogy remegett a kezem, amivel megfogtam az övét. Soha nem akartam megtagadni és minden jel szerint nem is ment… Akkor nem tudna hozzám érni. Hogy honnan tudta, hogy a hátam közepére se kívánom a magyarázkodását, nem tudom, de tény, hogy ő sem szólt semmit.
- Srácok, mi lenne, ha többet nem veszekednétek? –vetette fel egy olyan öt perccel később Tom, amikor már bőven kifutottunk a pályaudvarról. Úgy egy fél óra elteltével letöröltem könnyeim és némán visszaültem a helyemre. Alice a kezembe adott egy tükröt, gondolom azért, hogy nézzem meg magam. Felnyögtem elmosódott panda szemeim láttán és segélykérően emeltem barátnőimre szemeim. Alice a kupé függönyét húzta el, Elizabeth pedig letisztította az arcom egy bűbájjal, aztán nekem esett és ismét kifestette szemeim. Most is csak egy kis szemceruzát és szempillaspirált tett fel, majd közre fogta az arcom és itt, mindenki előtt ezt mondta:
- Nem sikerült megtagadnod, emiatt ne stresszeld magad! –rábólintottam:
- Tudom. Szerinted, miért másztam rá? –forgattam meg szemeim. Elmosolyodott:
- Ki tudja? Szerintem néha magad se tudod, mit miért csinálsz.
- Telitalálat. –bólintottam rá. Ekkor kinyílt a fülke ajtaja és Scorpius lépett be a mi színültig griffendéles kabinunkba a mardekáros talárjában. Összeszűkült szemekkel figyelte az arcomat.
- Már megint veszekedtél Blackkel. Lily, úgy volt, hogy jelentesz, ha nem megyek a prefi gyűlésre, erre meg ti késtek! –mondta nekem és Tomnak címezve.
- Hol van Marchbanks? –kérdezett vissza Tom összevont szemöldökkel.
- Nem tudom, de nem is érdekel. Nem rohangálok féleszűek után. –közölte nem törődően és lazán az ajtófélfának dőlt. Ezért a sztoikus, engem nem érdekel semmi stílusa miatt szeretem.
- Ezt vegyem bóknak, Malfoy? –jött Tomtól, mire kupán vágtam egy könnyed mozdulattal és durcásan ücsörgött még egy kicsit a helyén, miután kivonultam Scorpiusszal a folyósóra. Apa szerint Edward szerelmes beléd. –jegyezte meg, mire felszaladt a szemöldököm és fej rázva felnevettem.
- Apád téved. A lehetetlen nem létezik csak a tündérmesékben. Ez nem más, mint gyerekes rajongás, testvéri effektusokkal megtoldva. –mikor a szemem sarkából elpillantottam a kabinomra megláttam, hogy a többiek kocsányon lógó szemekkel bámultak minket és átfutott az agyamon a gondolat, hogy minden bizonnyal kihallgatnak bennünket. Megköszörültem a torkom és hozzátettem:
- De azért, ha őszinte akarok lenni, jól esik, hogy foglalkozik velem!
- Nem mondtál semmi újat. –reagált rápillantva a kérdéses fiúra. Megforgattam a szemeimet, mire megint szomorkásan elmosolyodott.
- Milyen sok poloska van itt! –jegyeztem meg visszafordulva barátaim felé. Alice, El és Rose felnevettek a titokzatos mosolyomon.
- Hm? –kérdezett vissza értetlenül a mellettem ácsorgó fiú. Épp ekkor ért ide hozzánk a még mindig a csomagját vonszoló Alexis.
- Szia, Alex! Miért nem ültél még le valahova? –köszöntem második kedvenc mardekárosomnak.
- Szia Lily! Hogy miért nem ültem le? Nincs kedvem már most az IQ-mat csökkentő zagyvaságokat hallgatni, elég lesz túlélnem az éjszakákat a szobatársaimmal. Úgy volt, hogy vissza se jövök többet, csak aztán balszerencsémre elmentünk ebédelni Malfoyékhoz és Scorpius apja rábeszélte a szüleimet, hogy küldjenek vissza. Azt hittem ott halok meg! –panaszkodott a dühtől és fáradtságtól fújtatva és leült a ládája tetejére.
- Azért annyira nem volt gáz Wright! –vágta rá barátom sértetten, mire ráemelte világoskék szemeit.
- Nyugi már Malfoy! Nem miattatok kívántam elhalálozni, hanem azért, mert még két évig szívhatok itt, ebben a szaros zöld ezüst talárban. Elegem van, hogy szégyenkezzek a csőcselék miatt, akikhez az égvilágon semmi közöm nincs! Mi az Istenért nem lehetek például hugrabugos vagy valami?! Itt szívok már hat éve, csak azért, mert ambícionista és megfontolt vagyok! Az idei első beszólónak felgyújtom a haját, erre megesküszök! –tört ki hevesen barátnőmből, mire Scorpius hátrált egy lépést.
- Oké, csak ne engem gyújtogass!
- Miss. Amazon és Mr. Magányos Farkas veszekszik. –szóltam közbe jót mulatva rajtuk. –Beülhetsz a helyemre, úgyis órák hosszat a prefektusi dolgaimmal leszek elfoglalva! –ajánlottam fel, bár meg sem vártam a válaszát, már ki is húztam az ajtót.
- Mondd, hogy nem Black mellett ülsz! –fohászkodott reménykedve, aztán kitágultak a szemei, amikor nem válaszoltam- Nem is tudtam, hogy öngyilkos hajlamaid vannak!
- Eddig én se. –jegyeztem meg és betuszkoltam döbbent barátaim és családtagjaim közé. Majd Tommal és Scorpiusszal végre elindultunk az eligazításra.
(Elizabeth Salvatore szemszöge)
Gyorsan helyet cseréltem Edwarddal, mielőtt valami baj történhetett volna. Alexis nem csípi Edwardot és Edward se őt. Finoman szólva. Elég kényelmetlenül érezhette magát tizenvalahány ember kitűntetett néma figyelmében, úgyhogy megpróbáltam megnyugtatni.
- Lily hittérítő munkássága eredményeképp, és amit az imént mondtál a folyósón, nem hinném, hogy bármelyikünk meg akarna lincselni, úgyhogy nyugi! –halványan elmosolyodott és elővett egy böhöm vastag régi könyvet a ládájából.
- Jelentkezni fogok a Tízek közé. Áttanultam az egész augusztust. A lehető legnagyobb ajándék lenne, ha hetekre, talán hónapokra eltűnhetnék a suliból! –magyarázta Rosenak, aki, mint a legifjabb okos tojásunk felcsillanó szemekkel hajolt át rajtam, hogy belekukkanthasson a könyvbe.
- Ez őszintén hangzik. –jegyezte meg James Jacknek.
- Utálom őket és ők is engem. Apám szerint én tehetek róla, hogy kitaszítottak. Mondtam neki, hogy kifejezetten örülök neki, hogy a lehető legkevesebb közöm van az esztelen bagázshoz. Persze megkaptam a képembe, hogy elárulom a házam. Magasról leszarom. Amíg tudom, ki vagyok, mit akarok, addig nem fog érdekelni, hogy hányszor vérárulóznak le, még ha aki mondja, az a tulajdon apám is. –ahogy mereven maga elé bámulva beszélt egyre halkult a hangja, s a végén bosszúsan megrázta a fejét, majd beletemetkezett a könyvbe.
- Azt legalább már értjük, miért barátkozik veled Lily. –jegyezte meg óvatosan Alice.
- A közhiedelemmel ellentétben nem vagyok őrült és nem azért félnek tőlem, mert fellógattam két éve Nottot a klubhelyiségünk csillárjára. Ez a fedő szöveg arra, hogy Melanot a porig aláztam már legalább háromszor, amikor elpattant a cérna. Ismeritek a Calculus Crusta rontást? –pillantott fel a könyvéből rám, bár többes számban kérdezte. Felnevetve bólogattam és ő is elmosolyodott.
- Roppant hatásos… -kezdtem bele a kicsiknek.
- A tahó fiúk ellen. –fejezte be helyettem. –Felpuffasztja a heréjét és közben lehullik a páciensről a gatyája, hogy biztos mindenki lássa. Engem ne fogdosson egy felfuvalkodott gyökér!
- De szépen megfogalmaztad! –röhögött fel Jack, de mind megmosolyogtuk a dolgot, majd visszaállt minden a régi kerékvágásba és jóízűen elbeszélgettünk a srácokkal, de úgy két és fél, három óra elteltével James feltette a leglogikusabb kérdést Alexis és Lily beszélgetésével kapcsolatban:
- Szerintetek Wright és Malfoy hosszú távú célokat egyeztettek a családjaikkal kapcsolatban? –kérdezte halkabban, de szomszédom megdermedéséből nyilván rájött, hogy nem elég halkan. Vagy egy percig szinte levegőt se vett, aztán becsukta a könyvét és ráemelte szemeit barátomra.
- Elrendezett házasságra gondolsz? A Malfoyok már nem olyan Malfoyok. Nem hinném, hogy valaha is megfordult volna Draco Malfoy agyában, hogy kicsesszen a fiával. Az én listám igen hosszú, amit nem kívánok felsorolni… ha komolyabbra fordulna a helyzet valakivel, meglépek. Karácsonykor fognak előállni valamivel, megkeserítve a maradék életemet. Sajnos igen valószínű, hogy nem tévedsz Potter, csak a fiú nem stimmel. –hagyta rá. Érzékelten hanghordozása csakúgy csengett a fülemben, mert nagyon nem illett ehhez a szép és határozott lányhoz. Nem kétlem, hogy bárki ellenkezni akarna, ha neki akarnák adni Alexist. Szőke félhosszú, fényes hajával, kék szemeivel és nemes arcvonásaival pont abba a kategóriába tartozik, akit a lányok többsége halálosan utál, azért, ahogyan kinéz. Észre se vettük, hogy már egy ideje Lily és Scorpius ott ácsorognak az ajtóban, sőt Tom már le is ült a helyére. Azonban én láttam őket a szemem sarkából és mit ne mondjak: Malfoy igen érdekes arccal bámulta.
- Tudom, mit érzel. –szólaltam meg együtt érzően, mikor rám siklott a tekintete.
- Nem hinném. –rázta meg a fejét keserűen mosolyogva.
- Nekem a nagyszüleim már négy éves koromban kinéztek valakit és majdnem sikeres tervük eredményeképp barátok lettünk. Kíméletesebbnek találták a hozzászoktatós módszert. Azt hittem, hogy ismerem… augusztus közepén egy kellemes vasárnapi ebéd kellős közepén megkérte a kezem. –itt egy jó kis hatásszünetet tartottam, hogy felhördülhessenek a többiek.
- Természetesen nemet mondtam, bemostam neki egyet, a szüleit megfenyegettem és elrohantam az öcsémmel a hónom alatt. Belátható időn belül nem kívánok visszamenni oda. –legalább tíz megkönnyebbült puszit és Ez az El, így kell csinálni!-t kaptam barátaimtól, ami végtelenül jól esett. Egy barát bajban mérekszik meg.
- Borzalmas azt érezni, hogy a tulajdon családod nem tekint másnak, mint egy bábnak, akit csak úgy a kényük kedve szerint mozgathatnak. Hogy én nem leszek senki szajhája az is biztos! –jelentette ki erőt gyűjtve szavaimból szinte csak magának.
- Ki az Wright? –kérdezte számon kérőn Scorpius, mire Lily oldalba vágta, a lány meg ránézett.
- Nem fontos. Köszi, a helyet, most már nem rohadnak le a lábaim! –ezzel rohamtempóban felpattant mellőlem, felkapta a kabátját, kivonszolta ládáját a félre álló Lilyék között és egy csessze meg! káromkodással előkapta a pálcáját és egy intéssel befűzte a cipőfűzőjét és elsietett a vonat legvége felé.
- A legmagányosabb ember, akit valaha láttam. –fordult Rose Lily felé, aki rábólintott miközben elköszönt Malfoytól.
A délután legnagyobb része gyorsan elsuhant, mindenki annyira örült neki, hogy újra együtt vagyunk, bár Lily még nem beszélt Edwarddal és megfigyeléseim szerint tényleg levegőnek nézi, miután meggyőződött róla, hogy nem tagadta meg véglegesen. Fél ötkor öcsi is beesett, épp James meg én voltunk témán és csókot követeltek a srácok, minek érdekében egymás karjaiba löktek minket.
- Na, mi van? Szégyenlősek vagytok? Beszarok! –röhögött fel a Tom, Jack és Edward alkotta trió, de a többiek is nagyon vigyorogtak.
- A fenéket! –vágtam vissza sértettséget színlelve és a nyaka köré kulcsoltam a kezeim. Nem kellett kérlelni: magához húzott és lehajolt hozzám. Vagy másfél fejjel magasabb nálam.
- Imádlak. –motyogta az ajkaimra.
- Dettó. –válaszoltam még, aztán váltottunk egy rövidke csókot. Legalábbis a reggeliekhez képest nekem annak tűnt.
- Na, erről van szó! –értékelt Edward, mire felnevettünk és átment az egész nevetős ölelkezésbe. Alice szerint édesen néztünk ki.
- Ti jártok? –hallatszott testvérem meglepett hangja a hátam mögül. Gyorsan felé fordultam. Lazán neki dőlt a kupé ajtajának. Sokat változott idén nyáron, szinte felnőtt tizenhat éves korára. Most lesz ötödéves Edwarddal és Aliceszel, akik ugyanebben a bőrben járnak, csak kissé lassabban.
- Merlinre Adam, gyere már be! Jézusom, hogy te mennyit változtál. –hüledezett az utóbbi egy nagy mosollyal és lehúzta maga mellé öcsit az utolsó leheletnyi helyre.
- A borostára gondolsz? –kérdezett vissza halványan mosolyogva, bár szemlátomást rossz kedve volt.
- Igen, meg a hajadra. –bólintott rá barátnőm és visszanézett rám. Vállat vontam.
- Szóval ezért kapott apa egy igen érdekes levelet. Mrs. Potter azt írta, hogy rajta kapott titeket, hogy csókolódzva fekszetek James ágyában és hogy minden igyekezetük ellenére együtt aludtatok. A szobájában. Édes kettesben. Amikor anya kinyitotta a levelet… majdnem elájult! Mondtam neki, hogy biztos nem szexeltetek, de nem túlzottan hitte el. Figyelj, én értelek, de tudod a… Egyébként meg örülök, hogy magadhoz tértél Legolas után. Ha legközelebb a kezeim közé kerül, ki tekerem a nyakát! –fogadkozott elsötétült arccal és hátra dőlt az ülésen. Nem túl sokat szólt hozzánk, inkább bámult kifelé az ablakon vagy Edwarddal leverten és bajtársiasan dörmögtek egymással. Mikor Arianne Montgomery elsétált a kabinunk előtt, olyan megvetően nézett rá, hogy Jackbe belefagyott a szó az apjával való trükk kitalálások eredményeiről. A lány lesütötte a szemeit és gyorsan elsietett a közelből.
- Mi történt? –kérdezte döbbenten Edward. Úgy tűnt, hogy nem fog válaszolni, de aztán mégis elmondta mi baja van:
- Lefeküdt az egyik szomszédjával, aztán elkezdett nekem magyarázkodni. Nekem aztán nem kell egy lány se, akit Jóska Pista a szomszédból bármelyik unalmas szombat estén megdönthet! Szánalmas, ráadásul gusztustalan is. Még jó, hogy csak június elején jöttem össze vele. Nem is ismerem.
- Nem akarok ezzel jönni, de én… -kezdett bele Alice rosszallóan fintorogva.
- Te megmondtad. Tudom. Lehet, hogy elkezdek hallgatni rád, mindig igazad van! –motyogta vissza a semmibe bámulva, aztán ránézett.
- Na, látod öcsi, ez egy kiváló ötlet! –kaptam az alkalmon boldogan. Alice mintha elpirult volna, de nem voltam benne biztos, mert elbújta a haja mögé. Tetszik neki Adam?
- Ne nézz így El! –panaszkodott halkan és gyorsan elkezdett valamit karattyolni a bátyjának.
- Kicsit fülledt itt a levegő, kijössz velem? –kérdezte Lily halkan. Könyörgőn nézett rám. Azonnal felpattantam és kimentem utána a kupé elé. Már besötétedett és csendesek voltak a folyosók is, úgyhogy nyugodtan beszélgethettünk.
- Mit akarsz csinálni? –pislogtam rá aggodalmasan. Tudtuk, hogy a többiek kihallgatnak minket, de nem akartunk távolabb menni.
- Semmit. Komolyan gondoltam. –vágta rá dacosan. –Ez számomra egyértelmű. Egyébként se akarok és nem is fogunk ráérni, drámázni! Holnap kezdődnek a válogatók.
- Az SVK-tól tartok. –jegyeztem meg, mire barátnőm felnevetett.
- Ugyan mitől? Ne csináld már! Több átkot tudsz, mint mutatod… engem nem csapsz be az ártatlan boci szemekkel.
- De az egész iskola árgus szemekkel fog nézni, és ha elcseszek valamit… -kezdtem bele fájdalmas pofákat vágva.
- Nem cseszel el semmit, ha ösztönből támadsz! Figyeld meg az adrenalintól észre se fogod venni, hogy a tanárokon kívül bárki más ott lesz! Ez olyan, mint a bájitalfőzés… Huszonöten nézték árgus szemekkel minden mozdulatom, de nem törődtem vele. Lényegtelen. Hadd nézzenek. –elmosolyodott, mikor a vonat falának támaszkodtunk, pontosan szemben a többiekkel. Úgy csináltak, mintha nem hallgatóznának, ami kifejezetten mulatságos volt.
- Adam is ugyanolyan, mint te? –kérdezte rápillantva testvéremre.
- Igen, csak nála ez egy kissé másképp működik. Nem irigylem! –nevettem el magam öcsém fancsali képén.
- Ez alatt azt érted, hogy két hónap alatt átment Brad Pittbe? –kérdezett vissza szakértő szemekkel végig vizslatva öcsit.
- Ja, nagyjából. Tudtad, hogy most pont úgy gusztálsz, mint Edward? –nevettem fel, mire szörnyülködve felnyögött.
- Dehogy is El, ne beszélj már zöldségeket! Egyébként meg azt hiszem, Alice egészben lenyelne…
- Maradj már Lil! –csitítgattam, de közben vigyorogtam hozzá.
- Borzasztóak vagyunk. –jelentette ki ő is vigyorogva.
- Elviselhetetlenül gonoszak.
Az út hátra levő részén kint csevegtünk félmondatokban elejtve a valódi témát. Arról próbáltam győzködni, hogy Edward szereti őt és féltékeny lett Malfoyra. Épp készültünk összeveszni, amikor David Angry feltűnt egy távolabbi kabin ajtajában és magabiztosan és elbűvölőnek szánt pillantásokkal megállt Lily előtt.
- Sziasztok! Lily, hallottam dobtad Malfoyt. –köszönt egy fél mosollyal. Összenéztünk egy pillanatra. A srác már tavaly is rá volt izgulva.
- És? –kérdezett vissza fapofát vágva barátnőm. Én a pálcámat markolásztam a hátam mögött.
- Semmi, csak nem is illettél hozzá. Olyan gyönyörű lettél! –susogta és pillantása lesiklott Lily szájára. Undorodva nézetünk rá.
- Nem zavar Angry, hogy itt vagyok? –kérdeztem cinikusan és úgy néztem rá, mint a legutolsó féregre.
- Nem. Ha gondolod Salvatore, téged is szívesen látlak! Bármikor. –egyenesen a dekoltázsomnak beszélt. Láttam, hogy James, Edward és Adam már épp összenéztek.
- Szerintem pedig igenis zavarnia kellene! –mondtam szín tiszta haraggal és úgy felképeltem, hogy ott maradt a kéz lenyomatom az arcán. Lily pedig ráfogta a pálcáját.
- Ezt még megbánod, te kis szuka! -köpte nekem oda, de Lilyt nézte. Barátnőm összeráncolta a homlokát és némán bementünk a fülkébe, miután elszáguldott.
- Eliza, ez a pofon?! Komolyan, anya se csinálta volna jobban! –mosolygott rám öcsi büszkén.
- Anyukátok ilyen… harcias? –kérdezett vissza Lil halványan mosolyogva.
- Mint egy amazon. De mi a fene volt ez? David rád kattant?
- Rám. Legközelebb tökön rúgom. Hogy lehet valaki ilyen gusztustalan? És én még azt hittem, hogy Edward a szexista! Fúj, hányok tőle! –tényleg komolyan megsértődött barátunkra, mert makacsan rá sem pillantott, helyette öcsinek panaszkodott.
- Hát igen… Meg kell becsülni a szemtelen udvarlókat, mikor más meg félreérthetetlenül csak meg akar dönteni! –tanácsolta nyíltan és halál komolyan. Nem volt hajlandó reagálni, csak ledobta magát James ölébe.
- Ha ezt apa meghallja, kikészíti a gyereket! –nyugtatgatta, mire elmosolyodva nyomott neki egy puszit.
- Hugi engem nem puszilgat, csak ha szülinapom van. –panaszkodott Tom irigykedve. Alice megforgatta a szemeit, mi meg Rosékkal felnevettünk. Edward bánatosan bámult Lilyre.
Az út további része eseménytelenül telt, s szinte elsuhant az idő és hírtelen azon kaptam magam, hogy ismét a Nagyteremben ülünk és McGalagony az új elsősök beosztása után szólásra emelkedik: