Nem akarom elkiabálni, de eddig egészen jól telik a napom. Azt hiszem, hogy megtaláltam hogy mivel tudok magamba némi önbizalmat önteni és az nem más, mint a tanulás. Elfáradtam, nincs már túl sok akaraterőm másfél hónapnyi tanulás után még rátenni egy lapáttal -épp a kajak-kenu döntőket nézem az Olimpián- de ha "végig szenvedtem" a nyári szünet nagy részét, akkor miért ne bírnám ki még ezt a két napot? Ma és holnap még tanulok, de pénteken pihenni szeretnék, hogy másnap a nyár legfontosabb napján toppon legyek. Drukkoljatok nekem, nagyon fontos lenne nekem, hogy minden összejöjjön!
Most már áttértek egy másik témára, mégpedig arra, hogy milyen ruhákat szeretnék beszerezni.
1. Ami a legfontosabb az a 2db farmernadrág, amivel talán átvészelem a tanévet. Mindig így számolunk anyuval, de tavaszra általában tönkre megy mindkettő, úgyhogy venni kell még egyet... Most megmaradt az a plusz egy, ami világos kék, úgyhogy most egy sötétkéket és egy közepeset kellene találnom. A nadrágokat anya meg apa fizeti.
2. Mióta lefogytam kb. 14 kg-t, nincs egy normális felsőm se, ami ne lenne óriási rám, ezért akarok 5 felsőt venni, 3 tapadós csinosabbat, 1 farmeringet ha szerencsém lesz és találok leárazva és 1 kényelmesebbet. Színek terén nyitott vagyok mindenre.
3. Ha esetleg lelek még valamit, ami megtetszik pl.táska, cipő, kabát vagy bármi és olcsó, akkor megveszem, mert ősszel nem igen lesz már időm vásárolgatni.
Ennyi az egész, láthatjátok, hogy nincsenek nagy igényeim vagy irreális elvárásaim a szüleimmel szemben, hiszen a nadrágokon kívül mindent az összekuporgatott zsebpénzemből fogok venni.
Borzalmasan ideges voltam egész nap, hullámokban tör rám, most éppen jobban érzem magam. Nem akarom ezt csinálni, nem akarok sem nyavalyogni, sem önsajnálatba esni, detényleg ez lesz az első olyan echte vizsga élményem és leginkább azt kívánom, bárcsak túl lennék már rajta! Próbálom elterelni a figyelmemet a szombatról, de nem igazán megy. Azt legalább már biztosan tudom, hogy a várakozás tényleg borzalmas és őszintén remélem, hogy ez a legrosszabb az egészben és mikor már ott leszek, akkor nem fogok jobban izgulni, mint egy témazáró előtt. Talán a kelleténél kicsit több kávé is hozzájárul ahhoz, hogy fizikailag rosszul vagyok, ÜZENEM MAGAMNAK, HOGY NE IGYÁL KÁVÉT, HA STRESSZELSZ!
Sziasztok! Egy kis időre eltűntem, de most egy jó hírrel szolgálhatok: szeretnék még egy aktív blogot csinálni, ami igazából nem is blog lesz, hanem egy oldal, de itt a bloggeren, mert azt látom, hogy jó itt nekem. Ma nem fogok túl hosszú bejegyzést írni, még olvasni is akarok és elkezdeni az új projektet. Amint tudok, jövök, valószínűleg holnap, miután tanultam németből. Szombaton nyelvvizsgázok, drukkoljatok nekem, mert nem fogom tudni még egyszer megpróbálni, elköltöttem a zsebpénzem nagy részét a tanfolyamra és a vizsga díjára és amit meg azóta összegyűjtögettem, sulis cuccokra, meg ruhákra szeretném költeni.
Tegnapelőtt kissé elragadott az írás, de nem bánom, tényleg jó volt már végre kiadni magamból azokat a gondolatokat. Ma szeretnék egy kevésbé komoly, ám annál szórakoztatóbb bejegyzés-sorozatot elkezdeni, amelyben összegyűjtöm a legkedvesebb filmjeimet, hogy megoszthassam veletek, mit miért szeretek.
Két hét múlva örökké
Először is szeretném leszögezni, hogy egyáltalán nem vagyok oda Hugh Grant-ért, ellenben Sandra Bullock a kedvenc színésznőm. Láttam szinte minden filmjét, kezdve a számomra örök klasszikus Beépített szépségtől a Nász-ajánlaton át a szintén felejthetetlen Ház a tónál-ig stb... Bármikor nézem meg, akármilyen kedvem is volt előtte, mindig felvidít és egy ideje célzottan akkor vetem be ezt a filmet, amikor rosszul érzem magam, mert tényleg bármilyen borzalmas állapotban legyek, Sandra jobb kedvet varázsol.
Most megyek, rendet rakok a fotelemben, mert már akkora stóc ruha gyűlt fel benne, hogy bármelyik pillanatban leomolhat!
Tudjátok, mi a furcsa számomra ebben az egész blogolásban? Hogy a legváratlanabb pillanatokban jön meg az ihlet, hogy írjak valamit. Valószínűnek tartom, hogy ez leginkább abból fakad, hogy nyár lévén nem sok minden történik velem és ami pedig igen, arról elég nehéz írnom. Ezért úgy döntöttem, hogy ma arról fogok mesélni, hogy milyen terveim voltak a nyárra és hogy tulajdonképp hogyan is tudtam felülmúlni a saját elvárásaimat magammal szemben. Érdekesen hangzik, hiszen az ember általában sosem tud megfelelni a saját elvárásainak, de most tényleg azt érzem, hogy sikerült. Sosem tanultam még a nyáron, pedig ugye, mint minden szorgosabb diák, én is rengetegszer elhatároztam már, hogy márpedig idén teljesen más lesz a szünetem és nem csak ellógom majd az időt. Idén jelentkeztem a Katedrához nyelvvizsga-előkészítő tanfolyamra és az augusztus 11.-i telc B2 nyelvvizsgára is németből. Sokat tanultam már eddig is, de még mindig úgy érzem, hogy rengeteget kell még fejlődnöm, ahhoz hogy sikerüljön. Ha ez most sikerülne, sok önbizalmat adna a következő tanévhez, ami te jó ég, már az utolsó gimis évem lesz! Szinte alig hiszem el, hogy jövő ilyenkor már az egyetemre fogok készülni. Az egyetem az álmom, mindig is tudtam, hogy majd egy szép őszi napon belépek a kapuján és néhány évvel később diplomával a kezemben, a társadalom értékes tagjaként lépek majd ki onnan. Mostanra kicsit mézes mázosnak tartom az utolsó tagmondatot,de ez csak a jelenlegi állapotok miatt van, mikor azt kapom a képembe, mint 18 éves fiatal, hogy "el lehet menni innen" , ha nem tetszik, hogy úgy tekintenek a diplomásokra, mint régen az érettségizettekre. Én úgy látom, hogy itt nem vár rám semmi az égvilágon, csak maximum 100 ezer forintos vagy inkább minimálbérből való tengődés egy főzőfülkés bérelt garzonban és köszönöm szépen, ebből nem kérek! Járni fogok egyetemre, le fogok diplomázni és igenis el fogok menni külföldre, ha lehetőségem lesz rá és egy év alatt összespórolom, majd kifizetem az államnak a tanulásom költségeit. Ennyit a hallgatói szerződés visszatartó hatásairól. Véleményem szerint, talán nem ilyesfajta korlátozásokról kellene gondolkodni, hanem jövő képet adni a fiataloknak, hogy ne kényszerüljenek rá, hogy itt hagyják az országot, ha biztos megélhetésre, esetleg egzisztenciára vágynak! Tudom, kicsit eltértem a tárgytól a végére, de nagyon jól esett végre kiadnom magamból ezeket a gondolatokat.
Nagyon gyorsan eltelt ez a nap és úgy érzem, hogy szinte semmit sem pihentem, pedig pont ez lett volna a lényege, hisz már több mint egy hete megfeszített tempóban tanulok a nyelvvizsgára. Mint azt a blog neve is mutatja, jobban értek a némethez, mint az angolhoz, de mindkettőt szeretem. Talán egy kicsit jobban húz a szívem a német felé, mert ezt tanulom régebb óta, de az angolnak is megvannak az előnyei és sajnos sokkal több lehetőség van angol nyelvtudást gyakorolni, mint németet. Példának itt van, hogy elég sok dvdnk van, de csak egyetlen egyen van német szinkron! A német adókon meg röhejes műsorok futnak, amitől kiver a víz...
Most lett vége a Forma-1-nek, sajnos nem Vettel nyert, de azért Alonsonak is örülök, mert mindig is Ferrari drukker voltam.
Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy újra elkezdtek blogolni és immár megint hosszú távra tervezek a netes írással kapcsolatban. Tavasszal vettem egy naplót és írogattam is bele néhány bejegyzést a nyáron, de egyre inkább ott tart a dolog, hogy határidő napló lesz belőle. Évekkel ezelőtt a blogolás és az írás volt az életem, mindig a G-portálos lapom előtt lógtam és csinosítgattam, de igazából sosem szereztem stabil olvasótábort vagy ha mégis, akkor nem vettem észre. Ezen szeretnék változtatni ezen az oldalon! Nem akarok "sztár" blogger lenni, csak szeretném, ha lennének visszajáró olvasóim, majd kiderül, mennyi jön ebből össze... Ma még biztosan jövök, sok újdonságot tervezek!
Sziasztok! Régóta, vagy talán még soha nem jelentkeztem itt igazi blogos post-tal, de ma reggel valami ilyesfélét kaptok most tőlem. 11. -es vagyok egy jobb gimnáziumban, általános szakon, de biológia fakultációt vettem fel, úgyhogy tulajdonképp efelé szakosodtam. Mikor tavaly le kellett adni a papírokat, még fogalmam sem volt róla és szerintem csak néhány szerencsés kivételével, a legtöbb 10.-esnek sem, hogy mi is akar lenni. Nem mintha, most tudnám, de jó lenne kitalálni addig, amíg le kell adni idén is a fakultációra a jelentkezéseket. A bioszt biztos nem adom le, de lehet, hogy célszerű lenne még valami mást is felvenni hozzá, bár nem igen van mit, mert a magyar, ami szóba jöhetne, az ütközik a dupla biosszal és a törivel meg úgy érzem, már elkéstem. Sok mindent átgondoltam már, hogy esetleg milyen szakra is menjek tovább az egyetemen, de eddig csak arra jöttem rá, hogy milyenre ne menjek... Végülis az is egy módja annak, hogy az ember rájöjjön, hogy mi akar lenni, hogy kizárja, hogy mi nem. Mindenképp itt, a szülővárosomban tanulni, mert egyrészt nagyon jó az SZTE, másrészt meg itt van a családom és a tanulás is sokkal könnyebb, illetve nem mellesleg olcsóbb is, ha itthon maradok.
Tudom, kissé korán van szombat reggelhez képest, de néha nem árt a közmondásra hallgatni és korán felkelni. Ilyenkor sokkal hosszabb a nap és nem az van, hogy alig tanulok valamit, de máris dél körül jár az idő, így egész nap ülhetnek a könyvek fölött estéig. Bár ma különleges szombat van, mert nem fogok egy szót sem tanulni, ugyanis hétfőn-kedden nem kell suliba menni egész Csongrád megyében. Én személy szerint rohadtul nem örülök neki, mert így majd kétszer szombaton pótoljuk be ezt a kettőt.
Nem jöttem egy pár napja, de ma bőven ráérek, meg holnap is... A legelső bejegyzésemhez képest annyi változott, hogy mégis a régi nevemnél maradtam, mert már annyira hozzászoktam és szeretem, hogy nem sok értelmét láttam az újításnak ilyen téren, úgyhogy ráhagytam.
Mindig is csodáltam azokat, akiknek van tehetsége a rajzoláshoz és képesek szebbnél szebb és élethű képeket alkotni. Tegnap szörföztem a YouTube-on, eredetileg egy make up tutioralt akartam keresni, de aztán inkább ennél a videónál maradtam.
Sziasztok! Amint látjátok, a blog véglegesen megnyitotta a kapuit. Új néven írok, úgyhogy nem hiszem, hogy bárki is felismerne régebbről, de nyilván ez is volt a célom a név váltással. 18 leszek idén júniusban, gimnazista vagyok, rengeteget tanulok és mint a korombeliek többsége, keresem önmagam. Nagyjából 11 éves lehettem, amikor először fogtam bele a blogolásba, előtte volt egy állatos oldalam az eoldalon, azt hiszem, még mindig nem törölték le, de már rég nem tudom, hogy mi volt a jelszavam, aztán átmentem a Gportálra és volt egy személyes, bemutatkozó témájú portálom, aztán hamar elkezdtem blogolni is, még mielőtt kitört volna a "blog-láz" a Gp.-n. Soha nem voltam népszerű "írogató" vagy blogger, mert nem reklámoztam egyfolytában az oldalam stb... Mióta gimibe járok, nagyon sokszor eltűntem már hosszabb-rövidebb időszakokra vagy idő hiány vagy kedvtelenség miatt. Vannak Harry Potter, Twilight és Eragon -os fanfiction-jeim, de szeretnék végre egy teljesen saját történetet és ha meglesz az alapötlet, nem fogom majd vissza magam és akkor is megírom, ha hulla fáradt leszek! Szót kellene még ejtenem arról is, hogy most mit várhattok tőlem és ettől a blogtól. Először is szeretném letisztázni már most, a legelső bejegyzésemben, hogy nincs szükségem még egy kötelezettségre, így is aggattam már egy csomó mindent a nyakamba. Másodszor, ha lesznek visszatérő olvasóim, akkor biztosan rendszeresebben és többet fogok foglalkozni ezzel a bloggal. Harmadszor, már említettem, hogy sokat tanulok és emiatt szinte mindig fáradt vagyok vagy elegem van mindenből és elő fog nem egyszer fordulni, hogy panaszkodni fogok. Negyedszer, nem tűröm, hogy bárki is megmondja nekem, hogy miről írjak a saját blogomban! Nem arról van szó, hogy nem bírom a kritikát, csak ne akarja nekem egy 12-14 éves csitri megmondani, hogy álljak le a nyavajgással, mert nagyon unalmas, mert ettől hidegrázást kapok! Ötödször, mindenféle post-okat képzelek el, olyasmiket, amik épp érdekelnek vagy kedvem van hozzájuk, vagy csak leírom egy sima bejegyzésben a véleményemet valamiről, de lehet, hogy be fogok küldeni képeket, amik tetszenek vagy idézeteket stb... Még nem igazán tudom pontosan, hogy milyen lesz az oldal stílusa és jellege, de azt hiszem, ezzel nincs is baj, majd magától kialakul! Most pedig megpróbálom felépíteni az oldalt, stb... Holnap jövök!
Valami borzasztó nőszemély vagyok. Alig egy pár napja, hogy újra kinyitottam az oldalt és már most unom. Tudjátok régebben imádtam ezt csinálni, de mostanára már rájöttem, hogy ennek tulajdonképp az égvilágon semmi értelme sincs, hiszen több millió blog van a the-story.gportal.hu -n kívül a neten és ha nincs semmi benne, amit igazán szeretnék csinálni, nem élvezem, hanem nyűg a hátamon, akkor miért is vagyok itt? Miért írom e sorokat? 18 éves leszek júniusban és pillanatnyilag semmit nem látok a jövőmből. Nem tudom, hogy mi akarok lenni, nem tudom, hogy mire is vágyom igazán és még arról is csak most bontakozik ki a véleményem, hogy valójában ki is vagyok én. Tisztában vagyok vele, hogy az élet minden percében tanulunk valami újat és változunk napról napra, évről évre, s mire oda jutunk, hogy biztosan állíthatjuk, ki is az a valaki, akik mi vagyunk, az életünk szép lassan véget ér. Annyi kétség között élünk mi, a mai fiatalok, az ország, amelyben élünk nem nyújt biztonságot, látjuk, hogy a szüleink hiába dolgoznak egyre kevesebb pénzért és egyre többet. Így hogyan tervezzük saját életünket? Látom az emberek szemében az elkeseredettséget, mikor ismét bejelentenek valamilyen új adót, amikre már azt sem mondják, hogy adó, hanem mindenféle maszlag neveket találnak ki rá. És látom a dühöt, hogy mi erről, rendes, dolgozó emberek nem tehetünk. Tőlünk kívül álló események és az azok mögött álló emberek irínytják az életünket. Kérdem én, mikor az ember megfosztatik attól a jogától, hogy irányítsa az életét, beszélhetünk szabadságról, demokráciáról? Ettől függetlenül hiszek a jövőben, hiszek abban, hogy ennél mélyebbre már nem süllyed a világ, hiszek benne, hogy mikor oda jutok, hogy kezemben lesz a diplomám, nem kell majd aggódnom, hogy kapok-e állást és minden rendben lesz. Hiszek, mert fiatal vagyok és könnyen lehet, hogy naív is. Az élet majd megválaszol mindent, s kiderül, hogy milyen világ is ez valójában.
Azt hiszem a cím magáért beszél, de azért azt hozzá teszem, hogy nem vagyok egy kő gazdag libuska, aki csakúgy fogja magát a tavaszi szünetben és elindul apuci hitelkártyájával shoppingolni a plázába. Két vagy három hónapja spórolok és anya farmerre adott plusz négyezrével összesen tizenötből kell kihoznom minél több olyan új cuccot, amit nyáron is és tavasszal is fel tudok venni, mivel legközelebb az augusztusi nagy leárazások idejére tudok megint összehozni nagyjából ennyi pénzt, hogy újíthassak valamennyit a ruhatáramon. Szeretnék egy farmer miniszoknyát, ehhez ragaszkodok, mert mindig is irígyeltem azokat a fiatal nőket/lányokat, akik egy óriási napszemüveg mögé bújva, egy lapos sarkú szandálban istenien festenek és most, hogy lefogytam 14kg-t, úgy érzem, hogy talán már én is elég jól fogok kinézni benne. Emellett kellene egy-két új felső, egy csinos ruha, az Avonból kinéztem 1400-ért három gyűrűt, valamint szerettem volna még egy új magassarkút, de abból valószínűleg nem lesz semmi, hacsak nem lesz oltári nagy mázlim és a Deichmannban nem akcióznak le valami csini cipőt, ami nem túl valószínű és ugye ott van a sötétkék farmer, amit viszont tényleg muszáj vennem, mert pillanatnyilag egy ép farmernadrágom sincs, a nővérem régebbi nadrágjai közül lopkodok, hogy valamiben el tudjak menni az iskolába. Talán úgy tűnhet, hogy engem csak a ruhák meg a kinézetemhez kapcsolódó felszínes dolgok érdekelnek, pedig ez koránt sincs így. Remélem, hogy annak ellenére, hogy nincs napi friss, lesznek akik visszajönnek és követik a blogomat.
Sziasztok! Az elmúlt napjaim valami borzasztó nehezek voltak, rengeteget kellett tanulnom és ezért nem jöttem. A rengeteg tanulás nálam nem egy hülye indok, hanem a valóság. Hétfőn például fél négyre értem haza(mint minden hétfőn) és fél öttől negyed kilencig csak biológiát tanultam a másnapi dupla órára. Az életem jórészt erről szól:tanulok, időszakonként hulla fáradt vagyok és kiborulok, de aztán kezdődik minden elölről. Nem tartom valószínűleg, hogy a hét első két napján ebben a tanévben feljöjjek az oldalra és blogoljak, a többi hétköznap talán, csak a hétvégék biztosak. Végre meg is lett az eredménye annak, hogy halálra tanulom magam bioszból, mert kedden 81%-os lett egy emelt szintű dolgozatom a hormonokból, valamint kiderült, hogy jövőhét hétfőn és kedden nem lesz egy biosz se, úgyhogy tegnapelőtt alig lehetett lelőni délután, annak ellenére, hogy enyhén fáradt voltam. A tegnapi napom fő eseménye az volt, hogy jelentkeztem fizikából kísérletezni áprilisba, hogy kapjak ötöst belőle, mert az előző dogám tuti biztos, hogy karó lett, mert arra számítottam, hogy én is majd úgy kipuskázom az egészet, mint a többiek, erre meg járkált a tanár és nézett, pedig eddig soha nem csinált ilyet. Ebből is látszik, hogy ha én nem dolgozok meg valamiért maximálisan, akkor azt nem is kapom meg, nem úgy, mint egyesek, akik a kisujjukat se mozdítják és mindenük megvan. Mindegy. Csütörtökönként nincs első két órám és utána is csak négy van, úgyhogy a mai nap a legkönnyebb a héten.
Piros zászlót intettek úgy egy 20 perccel ezelőtt a sok eső miatt, ami nem túlzottan lep meg, mint rutinos rajongót, hiszen mindenki tudja, aki követi a Forma-1-et, hogy Malajziában az a meglepő, ha nem esik. Ez a szett most tényleg, teljesen az én ízlésemet tükrözi, sőt a bal felső sarokban lévő nő haja is tök olyan, mint az enyém, csak nekem természetesen ilyen és egy kicsit rockosabb hatást kelt, mivel nem túl sűrűn találkozik fésűvel az enyhén göndör hajam. Remélem, nektek is tetszik néhány darab a szettből és nemsokára mi is ilyen rucikban szaladgálhatunk. xoxo
Sziasztok! Hadd kezdjem azzal ezt a bejegyzést, hogy habár tisztában vagyok vele, hogy szinte biztos, hogy meg fogom bánni jó párszor még, de ezennel bejelentem, hogy folytatom a blogolást. Ezentúl sem fogom minden időmet a gép előtt tölteni, mert komoly terveim vannak a közeljövőre és örülök neki, hogy van energiám és kitartásom ennyit tanulni, mint mostanában, viszont lenne rá igényem, hogy tovább írjak. Mindegy, hogy mit, csak írni akarok! Úgy hiányzik az az érzés, mikor régen órák hosszat egyfolytában pötyögtettem és csakúgy ömlöttek belőlem a szavak és valami megfoghatatlan izgalommal szőttem a magam Harry Potteres történetét. Többször említettem már, hogy szeretnék egy igazán, teljesen saját és önálló alaptörténettel rendelkező regénykét írni. Lenne valami, ami csak az enyém, én alkottam és bár teljesen független nem lehet azoktól az irodalmi élményektől, amikben eddig részem volt, tudnám, hogy ez kívülről-belülről az én fantáziám szüleménye.
A folytatás tiszteletére összedobtam-ez elég erősen idézőjeles-egy új dizájnt. A CSS a Lindadesignról van, a fejléc meg a Deviantartról.
A the-story.gportal.hu története a végéhez ért, azt hiszem, jobb lesz így. Az álmom az, hogy író leszek és hiszek benne, hogy valóra fog válni, csak nem most. Nagyszabású terveim vannak a jövőmmel és a megvalósításuk egész embert igényel. Semmi értelme ennek az oldalnak többé, hiszen már évek óta ciklusokban eltűnök és visszatérek a blogoláshoz, de már nem látom értelmét az egésznek. A hobby addig hobby igazán, amígy minden szabadidődet azzal akarod eltölteni és ez nálam már rég elmúlt. Soha nem értem el semmiféle sikert itt a Gp.-n és ez egy ideig eléggé fájt. Ha háromszor postoltam egy nap, akkor sem volt az átlag látogatottságom 10 fölött és ez lehet az oka, hogy egy jó ideje nem fejlesztem az oldalt. Nem mondom, hogy soha nem lesz nyitás vagy inkább folytatás, mert előfordulhat, de nem az idei tanévben. Ebben szinte teljesen biztos vagyok.
A tollam továbbra sem teszem le, hiszen az írás az életem, a fantázia pedig a szerves része a mindennapjaimnak, ide menekülök egy-két órára naponta a stressz és a bajaim elől!
Az író a fantázia orgonistája. Az ő orgonája azonban az olvasó szívében muzsikál, s az író akkor művésze ennek a hangszernek, ha csak egy-egy billentyűt érint meg.
Ezt a verset tanulom meg majd ajándéknak karácsonyra a szüleimnek. Én személy szerint nagyon szeretem, érzem saját magam benne, mintha egy kicsit rólam is szólna. Olvassátok sok szeretettel Karinthy Frigyes Előszó című versét:
Nem mondhatom el senkinek,
elmondom hát mindenkinek
Próbáltam súgni, szájon és fülöm,
mindnyájotoknak, egyenként, külön.
A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy megy egy.
A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,
A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a félúton.
Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.
A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
A harmadik csak rámnézett hitetlen,
nevetni kezdett és én is nevettem.
Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.
De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,
Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott rá, hogy őt higgyem.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak,
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,
Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,
Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanúskodom a napról, hogy ragyog.
Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Archívum
Borzalmasan ideges voltam egész nap, hullámokban tör rám, most éppen jobban érzem magam. Nem akarom ezt csinálni, nem akarok sem nyavalyogni, sem önsajnálatba esni, detényleg ez lesz az első olyan echte vizsga élményem és leginkább azt kívánom, bárcsak túl lennék már rajta! Próbálom elterelni a figyelmemet a szombatról, de nem igazán megy. Azt legalább már biztosan tudom, hogy a várakozás tényleg borzalmas és őszintén remélem, hogy ez a legrosszabb az egészben és mikor már ott leszek, akkor nem fogok jobban izgulni, mint egy témazáró előtt. Talán a kelleténél kicsit több kávé is hozzájárul ahhoz, hogy fizikailag rosszul vagyok, ÜZENEM MAGAMNAK, HOGY NE IGYÁL KÁVÉT, HA STRESSZELSZ!
Sziasztok! Egy kis időre eltűntem, de most egy jó hírrel szolgálhatok: szeretnék még egy aktív blogot csinálni, ami igazából nem is blog lesz, hanem egy oldal, de itt a bloggeren, mert azt látom, hogy jó itt nekem. Ma nem fogok túl hosszú bejegyzést írni, még olvasni is akarok és elkezdeni az új projektet. Amint tudok, jövök, valószínűleg holnap, miután tanultam németből. Szombaton nyelvvizsgázok, drukkoljatok nekem, mert nem fogom tudni még egyszer megpróbálni, elköltöttem a zsebpénzem nagy részét a tanfolyamra és a vizsga díjára és amit meg azóta összegyűjtögettem, sulis cuccokra, meg ruhákra szeretném költeni.
Tudjátok, mi a furcsa számomra ebben az egész blogolásban? Hogy a legváratlanabb pillanatokban jön meg az ihlet, hogy írjak valamit. Valószínűnek tartom, hogy ez leginkább abból fakad, hogy nyár lévén nem sok minden történik velem és ami pedig igen, arról elég nehéz írnom. Ezért úgy döntöttem, hogy ma arról fogok mesélni, hogy milyen terveim voltak a nyárra és hogy tulajdonképp hogyan is tudtam felülmúlni a saját elvárásaimat magammal szemben. Érdekesen hangzik, hiszen az ember általában sosem tud megfelelni a saját elvárásainak, de most tényleg azt érzem, hogy sikerült. Sosem tanultam még a nyáron, pedig ugye, mint minden szorgosabb diák, én is rengetegszer elhatároztam már, hogy márpedig idén teljesen más lesz a szünetem és nem csak ellógom majd az időt. Idén jelentkeztem a Katedrához nyelvvizsga-előkészítő tanfolyamra és az augusztus 11.-i telc B2 nyelvvizsgára is németből. Sokat tanultam már eddig is, de még mindig úgy érzem, hogy rengeteget kell még fejlődnöm, ahhoz hogy sikerüljön. Ha ez most sikerülne, sok önbizalmat adna a következő tanévhez, ami te jó ég, már az utolsó gimis évem lesz! Szinte alig hiszem el, hogy jövő ilyenkor már az egyetemre fogok készülni. Az egyetem az álmom, mindig is tudtam, hogy majd egy szép őszi napon belépek a kapuján és néhány évvel később diplomával a kezemben, a társadalom értékes tagjaként lépek majd ki onnan. Mostanra kicsit mézes mázosnak tartom az utolsó tagmondatot,de ez csak a jelenlegi állapotok miatt van, mikor azt kapom a képembe, mint 18 éves fiatal, hogy "el lehet menni innen" , ha nem tetszik, hogy úgy tekintenek a diplomásokra, mint régen az érettségizettekre. Én úgy látom, hogy itt nem vár rám semmi az égvilágon, csak maximum 100 ezer forintos vagy inkább minimálbérből való tengődés egy főzőfülkés bérelt garzonban és köszönöm szépen, ebből nem kérek! Járni fogok egyetemre, le fogok diplomázni és igenis el fogok menni külföldre, ha lehetőségem lesz rá és egy év alatt összespórolom, majd kifizetem az államnak a tanulásom költségeit. Ennyit a hallgatói szerződés visszatartó hatásairól. Véleményem szerint, talán nem ilyesfajta korlátozásokról kellene gondolkodni, hanem jövő képet adni a fiataloknak, hogy ne kényszerüljenek rá, hogy itt hagyják az országot, ha biztos megélhetésre, esetleg egzisztenciára vágynak! Tudom, kicsit eltértem a tárgytól a végére, de nagyon jól esett végre kiadnom magamból ezeket a gondolatokat.
Nagyon gyorsan eltelt ez a nap és úgy érzem, hogy szinte semmit sem pihentem, pedig pont ez lett volna a lényege, hisz már több mint egy hete megfeszített tempóban tanulok a nyelvvizsgára. Mint azt a blog neve is mutatja, jobban értek a némethez, mint az angolhoz, de mindkettőt szeretem. Talán egy kicsit jobban húz a szívem a német felé, mert ezt tanulom régebb óta, de az angolnak is megvannak az előnyei és sajnos sokkal több lehetőség van angol nyelvtudást gyakorolni, mint németet. Példának itt van, hogy elég sok dvdnk van, de csak egyetlen egyen van német szinkron! A német adókon meg röhejes műsorok futnak, amitől kiver a víz...
Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy újra elkezdtek blogolni és immár megint hosszú távra tervezek a netes írással kapcsolatban. Tavasszal vettem egy naplót és írogattam is bele néhány bejegyzést a nyáron, de egyre inkább ott tart a dolog, hogy határidő napló lesz belőle. Évekkel ezelőtt a blogolás és az írás volt az életem, mindig a G-portálos lapom előtt lógtam és csinosítgattam, de igazából sosem szereztem stabil olvasótábort vagy ha mégis, akkor nem vettem észre. Ezen szeretnék változtatni ezen az oldalon! Nem akarok "sztár" blogger lenni, csak szeretném, ha lennének visszajáró olvasóim, majd kiderül, mennyi jön ebből össze... Ma még biztosan jövök, sok újdonságot tervezek!
Sziasztok! Régóta, vagy talán még soha nem jelentkeztem itt igazi blogos post-tal, de ma reggel valami ilyesfélét kaptok most tőlem. 11. -es vagyok egy jobb gimnáziumban, általános szakon, de biológia fakultációt vettem fel, úgyhogy tulajdonképp efelé szakosodtam. Mikor tavaly le kellett adni a papírokat, még fogalmam sem volt róla és szerintem csak néhány szerencsés kivételével, a legtöbb 10.-esnek sem, hogy mi is akar lenni. Nem mintha, most tudnám, de jó lenne kitalálni addig, amíg le kell adni idén is a fakultációra a jelentkezéseket. A bioszt biztos nem adom le, de lehet, hogy célszerű lenne még valami mást is felvenni hozzá, bár nem igen van mit, mert a magyar, ami szóba jöhetne, az ütközik a dupla biosszal és a törivel meg úgy érzem, már elkéstem. Sok mindent átgondoltam már, hogy esetleg milyen szakra is menjek tovább az egyetemen, de eddig csak arra jöttem rá, hogy milyenre ne menjek... Végülis az is egy módja annak, hogy az ember rájöjjön, hogy mi akar lenni, hogy kizárja, hogy mi nem. Mindenképp itt, a szülővárosomban tanulni, mert egyrészt nagyon jó az SZTE, másrészt meg itt van a családom és a tanulás is sokkal könnyebb, illetve nem mellesleg olcsóbb is, ha itthon maradok.
Sziasztok! Az elmúlt napjaim valami borzasztó nehezek voltak, rengeteget kellett tanulnom és ezért nem jöttem. A rengeteg tanulás nálam nem egy hülye indok, hanem a valóság. Hétfőn például fél négyre értem haza(mint minden hétfőn) és fél öttől negyed kilencig csak biológiát tanultam a másnapi dupla órára. Az életem jórészt erről szól:tanulok, időszakonként hulla fáradt vagyok és kiborulok, de aztán kezdődik minden elölről. Nem tartom valószínűleg, hogy a hét első két napján ebben a tanévben feljöjjek az oldalra és blogoljak, a többi hétköznap talán, csak a hétvégék biztosak. Végre meg is lett az eredménye annak, hogy halálra tanulom magam bioszból, mert kedden 81%-os lett egy emelt szintű dolgozatom a hormonokból, valamint kiderült, hogy jövőhét hétfőn és kedden nem lesz egy biosz se, úgyhogy tegnapelőtt alig lehetett lelőni délután, annak ellenére, hogy enyhén fáradt voltam. 
A tegnapi napom fő eseménye az volt, hogy jelentkeztem fizikából kísérletezni áprilisba, hogy kapjak ötöst belőle, mert az előző dogám tuti biztos, hogy karó lett, mert arra számítottam, hogy én is majd úgy kipuskázom az egészet, mint a többiek, erre meg járkált a tanár és nézett, pedig eddig soha nem csinált ilyet. Ebből is látszik, hogy ha én nem dolgozok meg valamiért maximálisan, akkor azt nem is kapom meg, nem úgy, mint egyesek, akik a kisujjukat se mozdítják és mindenük megvan. Mindegy. Csütörtökönként nincs első két órám és utána is csak négy van, úgyhogy a mai nap a legkönnyebb a héten.
Sziasztok! Hadd kezdjem azzal ezt a bejegyzést, hogy habár tisztában vagyok vele, hogy szinte biztos, hogy meg fogom bánni jó párszor még, de ezennel bejelentem, hogy folytatom a blogolást. Ezentúl sem fogom minden időmet a gép előtt tölteni, mert komoly terveim vannak a közeljövőre és örülök neki, hogy van energiám és kitartásom ennyit tanulni, mint mostanában, viszont lenne rá igényem, hogy tovább írjak. Mindegy, hogy mit, csak írni akarok! Úgy hiányzik az az érzés, mikor régen órák hosszat egyfolytában pötyögtettem és csakúgy ömlöttek belőlem a szavak és valami megfoghatatlan izgalommal szőttem a magam Harry Potteres történetét. Többször említettem már, hogy szeretnék egy igazán, teljesen saját és önálló alaptörténettel rendelkező regénykét írni. Lenne valami, ami csak az enyém, én alkottam és bár teljesen független nem lehet azoktól az irodalmi élményektől, amikben eddig részem volt, tudnám, hogy ez kívülről-belülről az én fantáziám szüleménye.