Amint észrevehettétek, már felkerült az oldalra az őszi dizájn és ennek az az egyszerű oka van, hogy szeptember harmadikától nagyjából nulla szabadidőm lesz, de szerettem volna, ha már most olyan állapotba tudom hozni a blogot, hogy az iskola kezdetétől már csak postolnom kelljen. Nagyon fáj a fejem, ezért nem tudok most egy normális mondatot se összetákolni, ezért kérlek, ne vegyétek figyelembe, ha esetleg valami hülyeséget olvastok ebben a bejegyzésben. Miután végeztem itt, megyek is aludni, hátha jobban leszek. Természetesen még nem várom a sulit, hiszen tulajdonképp nekem csak hétfőn kezdődött az igazi pihenés, viszont ott van az is, hogy sokat vagyok egyedül és persze a nyelvvizsga is, aminek az eredményét szeptember 7.-én tudom meg és meg tudok őrülni a bizonytalanságban.

Múlt héten Rejtő Jenőtől Az elveszett cirkálót olvastam, most pedig A Pendragon-legendát Szerb Antaltól. A Rejtő-könyv nagyon szórakoztató volt, jót izgultam a végén, hogy happy end lesz-e. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a kalandos történeteket és nem csak fiúknak, mert van benne szerelmi szál is, de nem az a hangsúlyos de azért mégis feldobta néha, amikor úgy gondoltam, hogy talán nem lesz nagy cucc ez a könyv. A Pendragon-legendáról egyelőre csak annyit, hogy zseniális! Még nem olvastam belőle csak kb. 60 oldalt, de ha jól sejtem, páratlan mű akadt a kezeim közé. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jó kis rejtélyes-bűnügyi történetet tudok majd olvasni egy magyar szerzőtől. Minél többet olvasok, annál inkább rájövök, hogy még vajmi keveset sem olvastam és hogy mennyi mindent nem tudok még a világról.

És végül egy Babits idézettel zárom a bejegyzést:

Mikor rátaláltam erre a kis vers-részletre és először olvastam, nem is gondoltam volna, hogy ez tényleg Babitstól származik, hiszen minden szava olyan igaz és nem létezik, hogy pont ezt a versét ne vettük volna, de úgy tűnik ez a gondolat is kimaradt volna az életemből, ha a tananyagon múlik. Néha komolyan elgondolkodok, hogy vajon tényleg mindent megtanítanak-e az irodalom órákon, amitől ha csak egy kicsivel, de akkor is jobb emberek leszünk vagy hozzásegítenek-e igazán ahhoz, hogy rátaláljunk önmagunkra néhány regény főhőse vagy vers fő gondolata alapján? A válaszom határozott nem. Ha valaki igazán tanulni akar valamiről, azt otthon kell megtennie, ezzel egyetértek, viszont megkérdőjelezném, hogy valóban szükséges-e belevenni a kerettantervbe olyan irányzatokat pl. mint a dadaizmus és a társai, ahelyett, hogy több időt töltenénk egy-egy sokkal meghatározóbb íróval vagy költővel.