Tudjátok, mi a furcsa számomra ebben az egész blogolásban? Hogy a legváratlanabb pillanatokban jön meg az ihlet, hogy írjak valamit. Valószínűnek tartom, hogy ez leginkább abból fakad, hogy nyár lévén nem sok minden történik velem és ami pedig igen, arról elég nehéz írnom. Ezért úgy döntöttem, hogy ma arról fogok mesélni, hogy milyen terveim voltak a nyárra és hogy tulajdonképp hogyan is tudtam felülmúlni a saját elvárásaimat magammal szemben. Érdekesen hangzik, hiszen az ember általában sosem tud megfelelni a saját elvárásainak, de most tényleg azt érzem, hogy sikerült. Sosem tanultam még a nyáron, pedig ugye, mint minden szorgosabb diák, én is rengetegszer elhatároztam már, hogy márpedig idén teljesen más lesz a szünetem és nem csak ellógom majd az időt. Idén jelentkeztem a Katedrához nyelvvizsga-előkészítő tanfolyamra és az augusztus 11.-i telc B2 nyelvvizsgára is németből. Sokat tanultam már eddig is, de még mindig úgy érzem, hogy rengeteget kell még fejlődnöm, ahhoz hogy sikerüljön. Ha ez most sikerülne, sok önbizalmat adna a következő tanévhez, ami te jó ég, már az utolsó gimis évem lesz! Szinte alig hiszem el, hogy jövő ilyenkor már az egyetemre fogok készülni. Az egyetem az álmom, mindig is tudtam, hogy majd egy szép őszi napon belépek a kapuján és néhány évvel később diplomával a kezemben, a társadalom értékes tagjaként lépek majd ki onnan. Mostanra kicsit mézes mázosnak tartom az utolsó tagmondatot,de ez csak a jelenlegi állapotok miatt van, mikor azt kapom a képembe, mint 18 éves fiatal, hogy "el lehet menni innen" , ha nem tetszik, hogy úgy tekintenek a diplomásokra, mint régen az érettségizettekre. Én úgy látom, hogy itt nem vár rám semmi az égvilágon, csak maximum 100 ezer forintos vagy inkább minimálbérből való tengődés egy főzőfülkés bérelt garzonban és köszönöm szépen, ebből nem kérek! Járni fogok egyetemre, le fogok diplomázni és igenis el fogok menni külföldre, ha lehetőségem lesz rá és egy év alatt összespórolom, majd kifizetem az államnak a tanulásom költségeit. Ennyit a hallgatói szerződés visszatartó hatásairól. Véleményem szerint, talán nem ilyesfajta korlátozásokról kellene gondolkodni, hanem jövő képet adni a fiataloknak, hogy ne kényszerüljenek rá, hogy itt hagyják az országot, ha biztos megélhetésre, esetleg egzisztenciára vágynak! Tudom, kicsit eltértem a tárgytól a végére, de nagyon jól esett végre kiadnom magamból ezeket a gondolatokat.

xoxo