Valami borzasztó nőszemély vagyok. Alig egy pár napja, hogy újra kinyitottam az oldalt és már most unom. Tudjátok régebben imádtam ezt csinálni, de mostanára már rájöttem, hogy ennek tulajdonképp az égvilágon semmi értelme sincs, hiszen több millió blog van a the-story.gportal.hu -n kívül a neten és ha nincs semmi benne, amit igazán szeretnék csinálni, nem élvezem, hanem nyűg a hátamon, akkor miért is vagyok itt? Miért írom e sorokat? 18 éves leszek júniusban és pillanatnyilag semmit nem látok a jövőmből. Nem tudom, hogy mi akarok lenni, nem tudom, hogy mire is vágyom igazán és még arról is csak most bontakozik ki a véleményem, hogy valójában ki is vagyok én. Tisztában vagyok vele, hogy az élet minden percében tanulunk valami újat és változunk napról napra, évről évre, s mire oda jutunk, hogy biztosan állíthatjuk, ki is az a valaki, akik mi vagyunk, az életünk szép lassan véget ér. Annyi kétség között élünk mi, a mai fiatalok, az ország, amelyben élünk nem nyújt biztonságot, látjuk, hogy a szüleink hiába dolgoznak egyre kevesebb pénzért és egyre többet. Így hogyan tervezzük saját életünket? Látom az emberek szemében az elkeseredettséget, mikor ismét bejelentenek valamilyen új adót, amikre már azt sem mondják, hogy adó, hanem mindenféle maszlag neveket találnak ki rá. És látom a dühöt, hogy mi erről, rendes, dolgozó emberek nem tehetünk. Tőlünk kívül álló események és az azok mögött álló emberek irínytják az életünket. Kérdem én, mikor az ember megfosztatik attól a jogától, hogy irányítsa az életét, beszélhetünk szabadságról, demokráciáról? Ettől függetlenül hiszek a jövőben, hiszek abban, hogy ennél mélyebbre már nem süllyed a világ, hiszek benne, hogy mikor oda jutok, hogy kezemben lesz a diplomám, nem kell majd aggódnom, hogy kapok-e állást és minden rendben lesz. Hiszek, mert fiatal vagyok és könnyen lehet, hogy naív is. Az élet majd megválaszol mindent, s kiderül, hogy milyen világ is ez valójában.

xoxo

U.i.: Nem tudom, jövök-e még. Talán.