Karinthy Frigyes: Elsz
Nem mondhatom el senkinek,
elmondom ht mindenkinek
Prbltam sgni, szjon s flm,
mindnyjotoknak, egyenknt, kln.
A titkot, ami gyis egyremegy
S amit nem tudhat ms, csak egy megy egy.
A titkot, amirt egykor titokban
Vilgrajttem vrben s mocsokban,
A szt, a titkot, a piciny csodt,
Hogy megkeressem azt a msikat
S flbe sgjam: add tovbb.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom ht mindenkinek.
Mert flig mr ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a flton.
Az egyik forr s piros lett tle,
is sgni akart: csk lett belle.
A msik jgg dermedt, megfagyott,
Elment a srba, itthagyott.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom ht mindenkinek.
A harmadik csak rmnzett hitetlen,
nevetni kezdett s n is nevettem.
Gyermekkoromban elszntam magam,
Hogy szlok istennek, ha van.
De nkem g csipkefenyrben
Meg nem jelent, se borban s kenyrben,
Hiba vrtam svr-irigyen,
Nem mltatott r, hogy t higgyem.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom ht mindenkinek.
Hogy fjt, mikor csfoltak s knoztak,
s sokszor jobb lett volna lenni rossznak,
Mert lom a bn s lom a jsg,
De minden lomnl tbb a valsg,
Hogy itt vagyok mr s mg itt vagyok
S tanskodom a naprl, hogy ragyog.
Nem voltam jobb, se rosszabb senkinl,
Mgis a legtbb: ember, aki l,
Mindenkinek rokona, ismerse,
Mindenkinek utdja, se,
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom ht mindenkinek.
Elmondom n, elmondanm,
De bna a kezem, s dadog a szm.
Elmondanm, az t hova vezet,
Segtsetek ht, nyjtsatok kezet.
Emeljetek fel, szlni, ltni, lni,
Itt lent a porban nem tudok beszlni.
A csrgt eldobtam s nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.
Egy lb a mellemre lpett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.
Egy szszket a sok kzl kibrelek,
Engedjetek fel a lpcsjre, krlek.
Mg nem tudom, mit mondok majd, nem n,
De gy sejtem, rmhrt hoztam n.
rmhrt, j hrt, titkot s szivrvnyt
Nektek, kiket szerettem,
llvn ttott szemmel, csodra vrvn.
Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit elmondok mindenkinek.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzsek
Archvum
Sg