Ott alant, alant, a m�lyben,
A k�k messzes�g k�d�ben,
Ott a v�ros... csak ugy r�mlik,
Mint a m�lt, amelyet f�lig
�tadott imm�r a l�lek
A felejt�s �jjel�nek.
Kinn vagyok a term�szetben,
F�nn magasra n�tt hegyekben;
Magas e hely, itt pihen meg
Koronk�nt a v�ndor felleg,
S ha itt voln�k �jjelenk�nt,
Csillagokkal besz�lgetn�k.
Lenn a v�lgyben, lenn a m�lyben,
A k�k messzes�g k�d�ben,
A v�ros t�vol zaj�ban
Hagytam gondod, haz�m s h�zam!
Ott lenn hagytam minden gondot,
Mely sz�vem f�l�tt borongott,
Melynek s�t�t �rny�k�ban
Mint rideg k�szikla �lltam.
Ne b�ntsatok, ne b�ntsatok,
Ha egy r�vid napot lopok
A magam mulats�g�nak,
Hisz eleget �lek m�snak!...
Minden lenn maradt, ami b�nt,
Nem hoztam f�l magammal m�st,
Csak ami boldogs�got ad,
Kedvesemet �s lantomat.
Kedvesem, ki egy szem�lyben
Asszony s gyermek, �r�m�ben
J�n �s megyen, pillang�t �z,
Vir�got szed, koszor�t f�z,
Majd elt�nik, majd el�j�n;
Ugy lebeg a hegytet�k�n,
Mint egy �lom t�nem�nye,
Mint e rengeteg t�nd�re.
�n merengve, oh term�szet,
�r�k sz�ps�gidre n�zek,
S szemeimnek b�mult�ban
N�ma, de szent im�ds�g van.
Mint fel�m repes� szivek,
Rezgenek a falevelek,
S �br�ndos suttog�sukban
Mennyi kedves, sz�p titok van!
F�kt�l vagyok k�r�lv�ve,
S mint �des fia fej�re
�ld� keze az aty�nak,
Ugy hajolnak r�m az �gak.
Istenem, de boldog vagyok!
Majd, hogy s�rva nem fakadok.

Zugliget, 1848. szeptember 8.