Hol volt hol nem volt, az irodalom dolgozaton túl, élt egy különleges lány, aki a hajáról volt nevezetes. Ez a hajadon hölgy majd agyérgörcsöt kapott a kérdéssorozat hallatán, amelyet a gonosz boszorkány -köznapi nevén: magyar tanár -diktált le egy több mint egy évszázados múltra visszatekintő oktatási intézménynek álcázott fogdában -gimnáziumban, ahogyan mostanság szokás nevezni-. Főhősnőnk minden képzelő erejét és tudását bevetve megírta a dolgozatot, majd túlélve az azután következő órákat haza indult otthonába, s miközben futott a helyhez kötött sárkányára -trolibuszra-kiszakadt a táskája, így a hátas állatot is lekéste és még a pennái és pergamenjei és széthullottak az utcán, de senki nem segített neki, minden ember vakon sétált el mellette. Aztán feltűnt Ő, a szőke herceg -vagy nem is olyan szőke?-s a legkedvesebb mosollyal az arcán, amelyet a leány valaha látott, segítőkészen felkapkodta az utca kövén -járdán- szanaszét heverő apróságokat. Majd ragazkodott hozzá, hogy főhősnőnket haza vihesse fehér paripáján -robogóján-, hogy biztosan épségben érkezzen meg. A herceg ezután minden nap várt a szépségéről méltán híres -csak álmaiban- lányra, s két évvel később asszonyául kérte, és addig éltek boldogan, amíg meg nem haltak. Itt a mese vége, aludjatok -álmodjatok- jót gyerekek -csajok-!