Végre már ti is olvashatjátok következő fejezetet, kattint a bővebben nyílra a folytatásért! Remélem, tetszeni fog! =)

Az elmúlt napokat otthon töltöttem, rám fért már egy kis pihenés. Segítettem anyának meg Fleurnek Ron és Hermione esküvőjének előkészítésében, amit decemberben akarnak megtartani. Először nem értettem, hogy miért kell már a nyár elején belekezdeni a szervezésbe, aztán rájöttem, hogy mennyi mindent kell lerendezni. Vasárnap este van, úgyhogy gondolom Harry is otthon lesz.

- Anya, akkor elviszem Harrynek a próbaruháját!-kiáltottam be a konyhába, majd választ sem várca hoppanáltam a Grimmauld térre és bekopogtattam. Semmi válasz nem érkezett, így benyitottam a jól ismert előszobába és csendben végigmentem rajta.

- Hahó! Harry itthon vagytok? Hahó, van itt valaki?-kiabáltam a folyósó végén.

- Ginny néni!-szaladt ki a nappaliból Teddy és kézen fogva behúzott a szobába. Harry egy fotelban üldögélt és egy legalább ötszáz oldalasnak tűnő könyvet olvasott.

- Szia Harry! Boccs, hogy vasárnap este zavarok.-mondtam feszengve,amikor rám pillantott.

- Dehogy zavarsz Ginny! Ülj le a öhm...-zavartan elhallgatott, merthogy a szobában mindenütt könyvek és játékok voltak szanaszét.

- Ne vedd sértésnek, de mikor takarítottál ki utoljára?-kérdeztem mosolyogva.

- Egy hete.-vágta rá védekezőn, mire felvontam a szemöldököm.

- Na jó, talán egy hónapja.-vallotta be. Gyorsan mozgatva a pálcám egy összetett pálcamozdulattal a helyére parancsoltam mindent,majd egy legyintéssel a port is eltűntettem a szobából.

- Köszi,nem vagyok túl járatos a háztartási bűbájokban!-mosolygott rám,amitől kihagyott egyet a szívverésem.

- Szivesen. Mit olvastál?-böktem rá a könyvre,miután lehuppantam Teddy mellé a kanapéra.

- Halál unalmas. A Mágusok Nemzetközi Szövetsége tagjainak életrajzait és tetteit. Most olvastam, hogy van egy nő, aki 105 éves és még mindig él. Érdekelne hogyan csinálja, talán csinált egy Bölcsek kövét. Nem is tudom már, hogy hogy hívják...

- E.B. Lorie. Ismerem. Kedves, őszinte nő és biztos hogy nincs Bölcsek köve. Csak szimplán egész életében egy francia kisváros nyugalmát élvezte és különböző zseniális igézéseket talált ki.

- Hoppá, a kis Ginny Weasley miket nem tud!-hallottam egy kuncogó hangot a hátam mögül. Valahogy mintha régről ismerős lett volna. Összeszűkült szemmel kaptam hátra a fejem, de nem volt rajtunk kívül senki a szobában, kivéve néhány festményt. Nem bírtam a kíváncsiságommal úgyhogy felálltam és odasétáltam, hogy jobban megnézzem őket.

- Csak nem...?-suttogtam a mozdulatlan alakokat kémlelve. Furcsán élthűnek tűnnek, de a biztonság kedvéért figyelmesebben megnéztem őket. Aztán megszólaltam:

- Nyugodtan megmozdulhattok, tudom a titkot!

- Áh Miss Weasley, nagyon örülök a viszontlátásnak!-hunyorgott rám Dumbledore képe.

- Én is professzor úr. Lupin tanárúr, Tonks, Sirius! És Harry szülei Mr. és Mrs. Potter!-mindannyian mosollyal válaszoltak.

- Hogy jöttél rá? Eddig senki nem vette észre, hogy nem szimpla képek.-hallottam Harry elképedt hangját.

- Nem minden az, aminek látszik. A legtöbben csak néznek, de nem látnak. Meg hát Sirius elszólta magát.

- De azt elvileg nem hallhattad volna meg!-rázta  a fejét Harry.

- Különös...-mormogtam, majd hogy eltereljem a közfigyelmet rólam elmondtam, hogy tulajdonképpen miért is jöttem:

- Majd elfelejtettem, hogy miért is jöttem. Anya küldött, hogy hozzam el Ronék esküvőjére a próbaruhádat!-intettem egyet a pálcámmal, mire megjelent a fekete öltöny, fehér inggel. Próbáld fel, hogy jó-e, addig én kimegyek...

 - Szuper! Megmutatom a szobámat.-jött utánam Teddy és felvezetett a másodikra. A hatalmas szoba tele volt mugli és elbűvölt játékokkal. Itt is elég nagy kupi volt, de az íróasztalon és a könyvespolcon szép rend volt. Érdekes... vagy nem szeret tanulni vagy nagyon szereti a könyveket. Remélem az utóbbi. Miután megnéztük Teddy szobáját visszatértünk a nappaliba. Hála az égnek, már felöltözött...

- Mondtam én anyának, hogy nagy lesz.-sóhajtottam fejcsóválva, hogy leplezzem mennyire szexisnek találom.

- Soha nem hallgat rám, mintha még mindig tizenhét lennék... Öt éve nem láttad, honnan tudhatnád, hogy hányas a mérete!-utánoztam anyám hangját, majd egy bár bűbájjal kiigazítottam a ruhát.

- Azt hiszem, így jó lesz...-mondtam tétován.

- Szerintem is.-mosolygott Lily Potter.

- Akkor én megyek is. Jó éjt Teddy! Viszlát Harry!-léptem ki a szobából, de Harry utánam kiáltott:

- Ginn ugye nem mész el az országból?-meglepett a kérdés, ezért visszafordultam és a szemeit kémleltem.

- Nem, Kingsley azt mondta, hogy az idén már nem kell elutaznom sehova. Harry?-elszántam magamat, hogy megtegyem az első lépést.

- Igen?

- Hiányoztál.-suttogtam azon a hangon,amit csakis vele használtam. A szeme mindent elárult: örült neki, hogy hiányoltam. Egy kis mosolyt megeresztve kiléptem a nappaliból, majd a házból és haza mentem.