2010. március 26. - Folytatás
ai
bejegyzésemben az oldal további sorsáról szeretnék írni, mivel nem tudok sem
filmet, sem zenét hallgatni hála a drágalátos nővérkémnek! – sóhajtás – Kicsit unom már a hülyeségeit, de
inkább nem részletezném, mert akkor napestig itt ülhetnék a gép előtt és sajna nincs rá időm. Eddig próbáltam minden nap jönni
bloggal, csakhogy annak, hogy leírjam a mindennapjaimat nem látom sok értelmét
és egyébként meg nem túl sok kedvem van az ilyenfajta blog vezetéséhez. Akkor
fogok jönni, amikor tényleg van miről
írnom, mint például: rohadt szar kedvem van, van valami zűr a családban vagy a suliban, vagy
kezdek beleőrülni a
tanulásba illetve azon ritka napokon, amikor jó kedvem van valami miatt. Vagy,
ha olvastam valami érdekes könyvet, hallottam egy tök jó számot, láttam valami
filmet, stb… Továbbá a tavaszi szünetben gondolom, majd napjában többször is
jövök, de ez nagyban függ a nővéremtől! És még szeretném azt is tisztázni
veletek, hogy miért írok blogot és hogy egyáltalán miért írogatok. Lassan már
két éve annak, hogy megvettem az első
G-portálomat azaz ezt az oldalt, de az első pár hónapban még csak sima személyes témájú,
bemutatkozós, cikkes portál volt. Aztán valahogy átcsapott a dolog a blogolásba
úgy nagyjából másfél évvel ezelőtt
és azóta – kisebb szünetekkel – írok rendszeresen. Az eltelt hónapok, évek
alatt az írás a szerves részemmé vált és nem is tudom, hogy mi mást csinálnék
az interneten! De komolyan! Nem lehet mindig csak pletykás-sztáros oldalakat
kukkolni, mert azokat egy rövid idő
után rohadtul meg lehet unni, legalábbis szerintem. Az MSN-ről és a társairól meg csak annyit, hogy
írásban sokkal könnyebb hazudni, mint szóban és sokan beleesnek ebbe a hibába.
Arról nem is beszélve, hogy sokkal fiktívebbek azok a dolgok, amiket leírunk
azoknál, amelyeket szóban mondunk el! Szóval annyi a lényeg, hogy miközben soha
nem terveztem az olvasás, az írás és maga az irodalom beleivódott a
mindennapjaimba és őszintén
szólva halálra unnám magamat, ha ezek nem lennének!
|