2010. március 25. - A Cinderella Story A
Cinderella Story
lég
sablonos film, viszont jól szórakoztam rajta. Először furcsa volt nézni, hogy miként ültetik az eredeti
mesét „valóságos” körülmények közé. Régebben sok Hilary Duff –os filmet néztem,
de mostanában már nem tudom értékelni a semmit mondó, csak szórakoztató
filmeket. Most nem fogom elemezni a filmet, mert nincs időm rá. Viszont ha legközelebb ilyen
témában írok, akkor majd tovább elemezgetem! =)
És
most folytatnám a vélemény-nyilvánításomat, mivel elmaradt az osztályf. –im,
így nem kell olyan hamar bemennem a suliba. Van még egy másik ok is, amiért nem
rajongok már a mindig happy enddel záró történetekért: Minden egyes alkalommal
az jut róla eszembe, hogy nekem bezzeg mim nincs, amije van a központba
állított karakternek:
-
nincs
egy olyan jó barátom sem, akinek bármit elmondhatok
-
nem
vagyok 50kg vaságyastól
Ezek
miatt utálja és nem veszi észre sok lány, hogy milyen pozitív értékei vannak.
Ahogy teltek az évek egyre jobban kifejlődött
a személyiségem és rájöttem arra, hogy ami belül, a szívünkben és a lelkünkben
van, az határozza meg, hogy kik vagyunk és nem az, hogy milyen ruhákat hordunk,
kikkel barátkozunk és a többi… Szeretném, ha erre minél többen rájönnének,
mivel azóta, hogy így gondolkodom szebbnek és magabiztosabbnak érzem magamat.
Persze nem bújtam ki a bőrömből, de azért így
könnyebb rájönni, hogy ki is vagy valójában és elfogadni magadat úgy ahogyan
vagy! Ha neked is ilyen problémáid vannak, akkor próbáld meg a jó
tulajdonságaidat értékelni és ne a rosszakat utálni!
|